2021. szeptember 28., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Dr. Nagy István agrárminiszter

A múlt héten Székelyföldre látogatott dr. Nagy István, Magyarország agrárminisztere, amelyről egy korábbi lapszámunkban beszámoltunk. Az alábbi beszélgetés Sóváradon, a tájház tornácán készült, ahol látogatásának céljáról kérdeztük és arról is beszélgettünk, hogy miként kell felkészüljenek a gazdák az EU-s támogatásokra a következő pénzügyi ciklusban. 

– Miniszter úr találkozott a gazdaszervezetek képviselőivel, politikusokkal, szakértőkkel is, akikkel a magyarországi és az erdélyi gazdatársadalom együttműködéséről, a további lehetőségekről tárgyaltak. Kérem, foglalja össze röviden következtetéseit. 

– Két héttel ezelőtt Luxemburgban az európai agrárminiszterek megegyeztek az unió közös agrárpolitikájában, így végre tudjuk, hogy a következő hét évben milyen lehetőségek, esélyek vannak és milyen keretek között tudjuk elkölteni azokat a forrásokat, amelyeket az Európai Unió a gazdák támogatására irányoz elő. Nagy vita és küzdelem után álltunk fel a tárgyalóasztaltól, mivel hármas konszenzust kellett kialakítanunk. Az Európai Bizottságnak, az agrárminiszterek tanácsának és az Európai Parlamentnek kellett közös nevezőre jutnia, ami nagyon nehéz volt, de megszületett a kompromisszum. Azért jöttem Erdélybe, hogy találkozzak az itteni falugazdászokkal, és felhívjuk az Erdélyben élő gazdatársaink figyelmét a lehetőségekre. Esélyt kell adnunk arra, hogy növelni tudják versenyképességüket. Nagyon nehéz nekünk otthon is magyarul megértenünk azt a jogi nyelvet, amellyel megfogalmazzák a követelményeket. Azért hoztuk létre a falugazdász-hálózatot, hogy a falugazdászok tudjanak segítséget, támpontot nyújtani a gazdatársaknak. Tájékoztassák őket arról, hogy mire lehet pályázni, hogyan kell kitölteni az űrlapokat, amelyekkel ezeket a forrásokat le lehet hívni. És ez fontos, hiszen, mint tudjuk, a lehetőség adott, de nem automatikusan. Ezért azon leszünk, hogy a dokumentációs anyagot magyar nyelven, a falugazdász-hálózaton keresztül eljuttassuk a határon túli gazdákhoz is. Nekünk fontos a megmaradás, a jövő szempontjából, hogy az itt élő gazdatársak is hozzájussanak ezekhez a forrásokhoz, hiszen ők is a nemzetközi piacon értékesítenek, és nem mindegy, hogy milyen bevételeik vannak. Mindannyian felsorakozunk ugyan a rajtvonalnál, de az nem lehet, hogy valaki előbb vagy hátrább álljon. A falugazdász-hálózat azt a célt szolgálja, hogy segítsük az erdélyi gazdákat a rajtvonalhoz, hogy egyszerre tudjanak a versenyben elindulni, azon részt venni. 

Dr. Nagy István, Magyarország agrárminisztere   


– Miért húzódtak el a közös agrárpolitikai tárgyalások, mire számíthatunk ennek következményeként?

– Amint korábban említettem, nehéz küzdelmet vívtunk az európai fórumokon, hogy másként ugyan, de ugyanazokhoz a forrásokhoz jussunk hozzá. Nagyon nagy hangsúlya lesz most annak, hogy mit és hogyan vállalunk. A brexit miatt kilépett az unióból Nagy-Britannia, ezért kevesebb lett a forrás, de ha ügyesek leszünk, jó eséllyel tudunk pályázni. Ehhez szemléletváltásra van szükség. A társadalmi elvárás sokkal inkább a teremtett világunk minőségének megőrzésére, a környezeti célok elérésére irányul. Ezért született meg a zöldmegállapodás, a Grean Deal, ami előírja, hogy minden forrás 40%-át „zöld” célokra kell fordítani. Ezért mondtam korábban, hogy nem automatikusan jár majd az az összeg, amelyet földalapú támogatásként kap a gazda. Ezentúl ezt különböző részekből kell felépíteni. Ezért, amint említettem, szemléletváltás kell, és nekünk az a kötelességünk, hogy arra ösztönözzük a gazdákat, még inkább tegyenek erőfeszítéseket teremtett világunk minőségének megőrzéséért. Az agrárökológiai alapprogram kialakításáért volt nagy vita a megbeszéléseken. Az agrárminiszterek 20%-ot, az EP 30%-ot állapított meg a környezeti célok elérésére. Szerencsére 25%-ban meg tudtunk állapodni. Ez azt jelenti, hogy az alaptámogatás nemcsak abból fog felépülni, hogy hektáronként mennyi földalapú támogatást kap a gazda, hanem az eddig kapottnál kevesebb lesz, de az agrárökológiai alapprogram alapján leszögezett elemekből tudja majd felépíteni a támogatást, aminek kötelező része a 25%, a többit ugyancsak környezetkímélő programok alapján teheti hozzá, úgy, hogy akár többet is kaphat. Ezek az elemek: a szerves trágya használata, a vízmegőrző technológia alkalmazása, sekély, forgatás nélküli talajművelés, baktériumtrágya, szalma bedolgozása. Aki ezt vállalja, pluszkreditet tud hozzátenni az alaptámogatásához. 

– Tulajdonképpen az egyezmény nem mond újat, visszatér ahhoz, ahogyan eleink gazdálkodtak a XIX. században. 

– Igen, némiképpen visszatérünk ahhoz a gazdálkodásmódhoz, amelynek Erdélyben évszázadokig visszanyúló múltja van. És ezt kell a gazdák előnyére fordítani. Az a gond, hogy az unió szakértői azt akarták, hogy minden 10 hektár mezőgazdasági terület parlagon maradjon. Ezt nem lehetett hagyni, hiszen nagyon sok megműveletlen területet jelent, ami oda vezethet, hogy a kevesebb megművelt terület miatt megdrágulnak az élelmiszerek. Ráadásul a Grean Dealbe azt is befoglalták, hogy csökkenteni kell a műtrágya és a vegyszerek használatát, tehát nehezítjük a körülményeket, hogy minőségibb, egészségesebb terményeket tudjunk előállítani. Ez rendjén van, csak a lakosság azt szeretné, hogy megfizethető élelmiszereket vásároljon. A magyar kormány álláspontja, amelyhez nagyon keményen ragaszkodtunk, az volt, hogy ehhez piacvédelem is kell. Az nem lehetséges, hogy nekünk a szabályokat be kell tartani, megdrágulnak az élelmiszerek, és akkor egy unión kívüli, harmadik országból kell importálnunk, ahol nem számít, mennyi műtrágyát, vegyszert használtak, és milyen technológiával állították elő a mezőgazdasági-élelmiszeripari terméket. Ki kell mondani, hogy az Európai Unióba bekerülő élelmiszer, származzék bárhonnan, ugyanazon előírásoknak feleljen meg, mint az unión belül, és akkor ez igazságos intézkedés az unióbeli gazdákkal szemben. 

– Mit tehetnek az erdélyi gazdák azért, hogy megfeleljenek az új kiírásoknak, pályázati lehetőségeknek? 

– Az erdélyi gazdáknak a figyelmükbe ajánlom a bio- és az agrárökológiai művelés lehetőségét, hiszen erre itt piacképes kereslet van, a körülmények adottak, csak meg kell találni az utat Európa felé. Nem mindegy, hogy 10 vagy 20 egységért tudunk valamit eladni. Ha agrárökológiai technológiával állítunk elő élelmiszert, 20 egységért is értékesíthetjük. Ez azt jelenti, hogy ennyivel több támogatás hívható le hektáronként. Azt ajánlom mindenkinek, hogy ezt a lehetőséget keresse. Ha a gazda átállítja területeit a bioökológiai művelésre, akkor nyert ügye van, amennyiben piacot, exportlehetőséget kap, hogy termékeit fizetőképes vásárlóknak értékesítse. 

– Elméletben jól hangzik, a legnagyobb gond a bel- és a külpiaci értékesítéssel van a már említett unión kívüli termékekkel szemben, de nem csak. Miként lehet tehát piacot találni a hazai termékeknek? 

– Furfanggal, ötletességgel tudunk helyet kapni a piacon. Egyik megoldás, hogy emelni kell a feldolgozottsági szintet. Mindegyik ország (sz.m.: volt szocialista rendszerben lévő) úgy élte meg a rendszerváltást, hogy az élelmiszeriparát tönkretették, majd privatizálták. Azt gondoltuk, hogy jönnek a befektetők, felújítják a gyárakat, és jól működtetik. Nem ez történt. Minket arra kényszerítettek, hogy alapanyagot állítsunk elő, kivitték, feldolgozták, visszahozták, majd jó drágán megvettük. Ez az, amit nem lehet tovább engedni. A legfontosabb az, hogy a hozzáadott értéket növeljük. Olyan adottságok vannak erre Erdélyben is, amelyek nincsenek kihasználva. Példaként a szovátai közbirtokosságnál folytatott beszélgetésben említettem, hogy az erdei gyümölcsök, gombák összegyűjtése, feldolgozása óriási lehetőség. Hozzunk létre feldolgozóüzemeket, amelyeket a magyar kormány is – nyilván – támogat. 

– Ön az előbb a mezőgazdasági élelmiszeripari feldolgozóegységek esetében a tulajdonjogot említette. Nagyon sokan azok közül, akik akár hosszú évekig tartó eljárást követően visszakapták földterületeiket, arra kényszerülnek, hogy eladják, hiszen tulajdonosaik vagy idősek, vagy nincs meg az anyagi, műszaki kapacitásuk arra, hogy nyereségcélú mezőgazdaságot folytassanak, magyarul: nem éri meg megtartani a földet, és olyanok kezébe kerül, akik a hasznot ebből máshol kamatoztatják. 

– Meg kell érteniük a határon túl élő honfitársainknak, hogy a leginkább marasztaló és megtartó erő a föld, amiből ha meg tudnak élni, akkor maradnak, megmaradnak. Ezért nekünk az a kötelességünk, hogy választ találjunk arra, miként tudunk biztonságos jövőképet felvázolni, felmutatni a határon túliaknak. Hangsúlyozom, a föld megtartó erő, mindent megér, hogy magyar kézben tartsuk, és ezért mindent el kell követni. Fel kell hívni az itteniek figyelmét, hogy közösségi felelősséggel is tartoznak. Ha van két vásárlási igénylés, és abból az egyik magyar, akkor legyen az a választás. Nem szabad kihúzni magunk alól ezt a fontos bázist. Aztán természetesen létre kell hozni azokat az alapokat, amelyek segítenek a hitel- és tőkenyújtásban, hogy aki földet szeretne vásárolni, meg is tudja tenni. Ne feledjék, az van otthon, aki földön áll. 

– Sikeresnek bizonyult a falugazdász-hálózat, hiszen beindulása óta Erdély-szerte számos tanfolyamot, tájékoztatót, gyakorlati bemutatót tartottak, és a falugazdászok aktívan részt vesznek a gazdatársadalom fejlesztésében. Bővítik-e a jövőben a hálózatot? 

– Természetesen folytatódik a program, mert, amint említettem, a föld jelenti a megmaradást, a jövőt. Aki a földbe fekteti az energiáit, az itt akar megmaradni, és ez nagyon fontos szempont. Hogy a felnövő generáció érdemesnek és fontosnak tartsa mindezt, olyan jövőképet kell biztosítani számukra, amiből érzékeljék, hogy érdemes gazdálkodni. Ehhez más technológiai színvonal kell, mint amilyen az eleinké volt. Ebben a fejlődésben tud segíteni a falugazdász-hálózat, amelynek gazdászai megmutatják a lehetőséget a pályázásra, s azt is, hogy miként lehet nyereségcélú mezőgazdasági egységeket működtetni, milyen együttműködések jöhetnek létre, hogy a közös piacra jutást meg lehessen szervezni, amellyel egy-egy termelő versenyképes jövedelemhez jut. Ezért képezzük a falugazdászokat, hogy mindig napirenden legyenek az információkkal. Szeretnénk bővíteni a hálózatot, de most aközött kellett választanunk, hogy adjunk egy versenyképes fizetést a falugazdászoknak, vagy bővítsük a létszámot. A gazdaszervezetekkel való tárgyalásokat követően amellett döntöttünk, hogy mivel nagy kincs a falugazdász-hálózat jelenlegi létszáma, ezt megőrizzük, és megpróbálunk fizetésemelést biztosítani számukra. A következő lépés lesz majd az igények szerinti hálózatbővítés. 

Bíró Csaba, Sóvárad polgármestere, Barabási Antal-Szabolcs romániai mezőgazdasági államtitkár és dr. Nagy István miniszter a sóváradi tájházban

Fotó: Nagy Tibor