A demencia nem jár együtt az időskorral

Mozgás és agytorna – a mindennapokban is sokat tehetünk a megelőzésért

Szeptember 21. az Alzheimer-kór világnapja. A Romániai Alzheimer Szövetség 2021-es adatai szerint több mint 300 ezerre becsülik Romániában a demenciával élők számát, ebből 35 ezer személy rendelkezik diagnózissal, a tapasztalat viszont az, hogy az Alzheimer-betegségben szenvedők több mint 80 százalékánál elmarad a diagnózis felállítása. A Romániai Alzheimer Társaság honlapján elérhető adatok szerint 65 év fölött 15 személyből egyet érint a betegség, a 85 év fölötti korosztályban pedig négy idősből egyet. A Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának a csapata számos csoportfoglalkozást szervez az idősek számára – agytorna, örömtánc, idegennyelv- és mentálhigiénés tevékenységek –, amelyek a szórakozás és közösségi élmény mellett a demencia kialakulásának a megelőzését, késleltetését célozzák. A világnap kapcsán a betegségről, illetve az időseknek szánt programokról Szigyártó Adrienn pszichológussal, a központ munkatársával beszélgettünk. 

A pszichológus szerint fontos hangsúlyozni, hogy a demencia nem egyenlő az időskorral. A demencia egy betegség, és 65 év fölött gyakoribb ugyan az előfordulása, de nem törvényszerű. Mivel a demenciának van egy komponense, ami a rövid távú memóriát érinti, emiatt gyakran összemossák a jeleket a természetes öregedéssel járó memóriagyengüléssel, sok idős tapasztalja, hogy kezd felejteni, és megijed, hogy biztos demens. Ezért mindig fontos hangsúlyozni, hogy az időskor az életszakaszbeli ciklusok egyike, ami nem egyenlő a betegségekkel és a demenciával. Ahogy a tárgyak, amiket használunk nap mint nap, idővel kopni kezdenek, ugyanúgy a memória is gyengülhet az időskorra, de ez még nem jelenti azt, hogy demenciáról van szó. 

Múltbeli eseményekre emlékszik, de arra nem, hogy hová tette a kenyeret 

Általában már a kezdeti szakaszban maga a beteg is észleli, hogy valami nincs rendben, észreveheti magán, hogy felejt, de nem azt, hogy mi történt régen, hanem például, hogy hová tette a kenyeret. A hozzátartozóknak nagyon nehéz megérteni azt, hogy a szerettük tökéletesen emlékszik olyan dolgokra, amelyek sok évvel ezelőtt történtek, de arra nem, ami a tegnap történt.

A demencia esetében olyan funkciók épülnek le idővel, amelyek az önálló életet, boldogulást segítik elő. A rövid távú memória romlása mellett egyéb kognitív funkciók hanyatlása is jellemző: az idős nem emlékszik a részletekre, a gondolkodása kissé lassul, megváltozik a korábbi érdeklődési köre, nehézségeket tapasztal az időbeni, térbeni tájékozódásban. Mivel a betegség a kognitív funkciókat érinti, gyakori, hogy a demens idős hozzá közel álló embereket nem ismer fel, nem emlékszik a nevekre, a kommunikációban nehézségek merülnek fel, hétköznapi szavak nem jutnak eszébe, változások állnak be a hangulatába, nem a helyükre tesz el tárgyakat. Gyakran érintett a beszédkészség is, nem tudja úgy kifejezni magát, ahogy szeretné, nem jutnak eszébe a szavak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a tünetek nemcsak egy-két alkalommal jelennek meg, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy éppen fáradt, lelassul a gondolkodása, hanem amennyiben hónapokon át észlelik, hogy ezek egyre gyakoribbakká válnak, akkor érdemes mielőbb szakorvoshoz fordulni. A demenciának számos fajtája van, az Alzheimer az egyike ezeknek, amire jellemző, hogy a leghosszabb a folyamata, fokozatos a leépülés, és sajnos a beteg eljuthat odáig, hogy nem ismeri fel a családtagokat, és nem tudja, hogy hol tartózkodik. Bár a betegség nem visszafordítható, lassítható, amennyiben időben felállítják a diagnózist, emiatt nagyon fontos a korai felismerés és az, hogy a beteg időben hozzáférjen egy olyan kezeléshez, amely segít szinten tartani a kognitív funkciókat. Ugyanakkor vannak fejlesztő tevékenységek, amelyeket lehet végezni a demens beteggel, többek között olyanok, amelyek megerősítik őt a még meglévő képességei használatában, és ezáltal részévé válhatnak a család mindennapi életének.

A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a család részéről a megértő, szeretetteljes gondozás, a betegség okozta, furcsának tűnő viselkedéseknek, téveszméknek a megértése, és nem a beteggel való ellenkezés, hiszen ez esetben konfliktusok sorozata léphet fel. Előrehaladott fázisban a beteg számára megszűnnek a társadalmi szabályok, a normák, a mit szabad és mit nem. Ami segítheti a gondozást, az a családon belüli jó kapcsolat. A demenciával élő személyeknek egy olyan környezetre van szükségük, ahol megértik, és nem folyton kijavítják, helyreigazítják őket. Előfordul, hogy a beteg az édesanyjához, édesapjához szeretne hazamenni, holott azok már rég meghaltak. A középsúlyos stádiumra jellemző, hogy elkóborolhat otthonról, munkába indulhat, és nem talál haza. Azt is mondhatjuk, hogy a gondozott személy egy másik dimenzióban él, a saját világában, és a gondozó családok számára ez jelenti az egyik legnagyobb nehézséget, az ápolás, gondozás mellett ugyanis egy olyan személyiségváltozást tapasztalnak meg, amelyre ők nincsenek felkészülve.

Sudoku, keresztrejtvény és tánc

A Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya Nappali Foglalkoztató Központjában fokozott figyelmet fordítanak a demenciára, egyrészt a hozzátartozóknak próbálnak támaszt nyújtani, tájékoztató alkalmakat, illetve támaszcsoportot is szerveznek számukra. Azonban emellett az idős korosztályt nagyon sok megelőző célú tevékenység várja, amelyek amellett, hogy lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szépkorúak társaságba járjanak, szórakoztató foglalkozásokon vegyenek részt, segítenek a kognitív képességeik megtartásában, szinten tartásában. Van idős, aki húsz éve kitartóan jár a központba, és akadnak csoportfoglalkozások, amelyekre várólista van, annyira népszerűek – jegyezte meg Szigyártó Adrienn. 

Mint mondta, Cosma István pszichológuskollégája Agyfenők néven agytornát tart az időseknek. Ez az agytorna segít abban, hogy kognitív téren frissek maradjanak, az idősek körében rendkívül népszerű senior örömtánc pedig ugyancsak ebben segít, tudományos kutatások támasztják alá a demenciamegelőző szerepét. Összeállított mozgássorozatról van szó, koreográfia van, amit az idősek meg kell jegyezzenek, össze kell hangolniuk a kéz-láb mozgását. A Teréz Anya központban idegennyelv-tevékenységek is zajlanak, jelenleg angol nyelvű foglalkozások vannak, és sok idős nem azért jön el ezekre, mert a gyerekeik, unokáik külföldön élnek, és esetleg szeretne jobban kommunikálni, amikor meglátogatja őket, hanem azért, hogy társaságban legyen, és új dolgokat tanuljon. 

– Tele vannak a csoportjaink, nagyon sok idős van, aki bekapcsolódik egy adott tevékenységbe, majd a központban hallja, hogy vannak más csoportok is, és az ideje engedi, így azokat is kipróbálja – mutatott rá Szigyártó Adrienn, aki szerint, ha az idősek megpróbálnak aktív életet élni, jó eséllyel sokat tesznek azért, hogy megelőzzék vagy akár késleltessék a demencia kialakulását. 

Érdeklődésünkre, hogy a mindennapokban mit lehet tenni ennek érdekében, a pszichológus hangsúlyozta, bár elcsépelten hangzik, rendkívül fontos a rendszeres mozgás, legyen az akár napi fél óra gyorsabb ütemű séta. Ezenkívül a sudoku, a keresztrejtvény, de akár a társasjátékok is jótékony hatással vannak a kognitív funkciók frissen tartására. Ugyanakkor a kézzel írás is hasznos lehet, hiszen szükséges hozzá finommotorika, hogy az idős egymás után tudja rendezni a betűket, lehet másolgatni régi recepteket, vagy akár naplót írni, ami a magányos idősek lelkivilágának is jót tehet. 

Az ápolás nem egyemberes feladat 

A pszichológus kiemelte, gyakran emlegetik, hogy a demencia ugyan az egyén betegsége, de valójában az egész családot érinti. A hozzátartozóknak két tevékenység révén próbálnak támaszt nyújtani a marosvásárhelyi Teréz Anya központban, az egyik az immár három éve, rendszeresen, általában kéthavonta szervezett Alzheimer-Café. Ezek olyan alkalmak, amikor találkozhatnak olyan családokkal, amelyek ugyancsak demens beteget ápolnak, megoszthatják egymással a nehézségeket, amelyekkel a mindennapokban szembesülnek, illetve meghívottak révén rendkívül hasznos információkkal is gazdagodhatnak a témában, például, hogy miként kommunikáljanak a demens beteggel. Általában a jelenlévők visszajelzései, javaslatai alapján igyekeznek meghatározni ezen alkalmak tematikáját. 

– Az érintett családtagoknak, demens betegeket ápolóknak szól a támaszcsoport. Két támaszcsoport szervezésén vannak már túl, és tervben van egy harmadik, ahol stresszkezelést szeretnének tanítani a családtagoknak, ami segítségükre lenne abban, hogy magukra is próbáljanak vigyázni, odafigyelni ebben a nehéz helyzetben. 

A pszichológus szerint óriási kihívás, ha valaki arra kényszerül, hogy egyedül ápolja demens édesanyját, édesapját a nap 24 órájában, hiszen ez nem egyszemélyes munka. Talán a legnehezebb a családtagoknak a 24-ből 24 órai jelenlét, amikor már nem tudja ellátni magát a demens beteg, és vele kell lenni állandóan, a napi programot köréje kell építeni. És ez a lelki 24-ből 24 órás jelenlétre is értendő, hiszen rendkívül nehéz megélni, megtapasztalni a mindennapokban, hogy az egykor aktív édesanya, édesapa, nagymama, nagyapa esetleg nem ismeri fel a családtagokat, haza akar menni, holott otthon van, nem tudja, hol tartózkodik, milyen nap van, télen rövidnadrágban akar kimenni a lakásból, és akár agresszívvé is válhat, mivel úgy érzi, nem értik meg, netán gyanúsítgat, hogy meglopják őt. Ezzel szembesülni még annak a családnak is nagyon nehéz, ahol tudják, értik, hogy a betegség beszél belőle, és nem bántani akar a szerettük. Fontos, hogy a család tudjon, merjen segítséget kérni, amikor úgy érzi, hogy meghaladja a probléma.

A téma iránti érzékenyítés, illetve az érintetteknek való segítségnyújtás volt a cél a Teréz Anya központ szakemberei által összeállított Megbomlik az ész, megmarad a lélek című kiadvány megjelentetésével. Fontosnak tartották ugyanis, hogy legyen egy pontokba szedett, nagyon informatív, de személyes történeteket is tartalmazó kiadvány a demencia témáról, amelyben tévhiteket próbálnak eloszlatni, és fogódzókat nyújtanak a hozzátartozóknak, amelyek segíthetik könnyebbé tenni a demenciában érintett családok mindennapjait. A kiadvány tartalmaz szakorvosi véleményt, pszichológus beszél a támaszcsoport fontosságáról, illetve hozzátartozó is megszólal benne. A Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának a csapata egy újabb kiadványt szeretne összeállítani a témában, és azt minél szélesebb körben terjeszteni, családorvosokhoz eljuttatni, hiszen ma is rengeteg a tévhit a betegséggel kapcsolatban, amelyeket nagyon fontos lenne eloszlatni. A meglévő kiadvány a Gyulafehérvári Caritas honlapján online is elérhető.