Románia újabb gazdasági sikert ért el: a Moody’s nem minősítette le az országot. Az államfő szerint a hitelminősítő döntése az elmúlt évben végrehajtott reformok elismerése, sőt az intézmények, a lakosság és az üzleti szféra „közös sikere”. Valóban szép pillanat. Különösen annak fényében, hogy a Moody’s nem javította Románia hitelminősítését, nem javította a kilátását, hanem egyszerűen ott hagyta, ahol eddig volt: a befektetésre ajánlott kategória legalsó fokán, negatív kilátással.
Kicsit olyan ez a sztori, mint amikor az orvos közli a beteggel, hogy ma még nem kell beutalni, de holnap reggel feltétlenül jöjjön vissza újabb vizsgálatokra. A beteg pedig a rendelőajtón kilépve nagy hangon világgá kürtöli, hogy az orvostudomány épp most ismerte el kiváló egészségi állapotát.
Persze a Moody’s tényleg észrevette, hogy a költségvetési hiány csökkentésére tett intézkedéseknek van eredményük. Csakhogy azt is közölte, hogy a nagy költségvetési konszolidáció végrehajtása továbbra is jelentős kockázatokat rejt, az államadósság tovább nő, a kamatterhek rendületlenül emelkednek, és még idén szükség lesz a 2027-es költségvetés elfogadására, valamint az állami kiadások további fékezésére. Elég furcsa pozitívan értékelni egy olyan jelentést, ami nagyrészt arról szól, mit kell még sürgősen tenni, hogy a baj ne súlyosbodjon.
Hogy a gondok mekkorák, azt jól szemlélteti, hogy előzőleg a Fitch hitelminősítő is hasonló osztályzatot adott szép hazánknak, de közölte, a román állam fellebbezett az eredeti döntés ellen, újabb információkat szolgáltatott, és a végleges minősítés ennek nyomán eltért a minősítőbizottság első következtetésétől. Hogy eredetileg pontosan milyen döntés született, azt nem tudjuk. De ezek alapján érthető, hogy a mostani minősítések hátterében nem annyira a román gazdaság jó teljesítménye és kilátásai állnak, hanem a szakik politikai hátszelű döntést hoztak. Ezt támasztják alá olyan elemzői vélemények is, miszerint hivatalosan nem vagyunk a bóvli kategóriába sorolva, de gyakorlatilag akkora kamatokat fizetünk a hitelekért, amekkorát a nyilvánosan is bóvlinak címkézett országokra szoktak kivetni a hitelezők.
És még az osztályzatoknak sincs vége. A három nagy hitelminősítő közül a legnagyobb, az S&P csak októberben mondja ki a következő ítéletét. És ez azért érdekes, mert éppen az S&P volt az, amelyik a politikai válság kezdetén nem várta meg a soron következő felülvizsgálatot: rendkívüli jelentésben figyelmeztetett arra, hogy a kormányválság veszélyeztetheti a költségvetési konszolidációt.
Vagyis miközben az elnöki palotában pezsgőznek, a legtekintélyesebb zsűritag még nem is szavazott. Sőt, már egyszer soron kívül visszajött megnézni, nincs-e valami komoly baj.
Az államfőnek természetesen igaza van abban, hogy a befektetési kategória megőrzése fontos. Egy bóvliba történő hivatalos leminősítés drágább állami finanszírozást, befektetői kivonulást és további nyomást hozhatna a román gazdaságra. Jó hír tehát, hogy ez most nem történt meg. Csak talán nem kellene összekeverni a katasztrófa elkerülését a győzelemmel. És érdemes elgondolkodni azon, hová jutottunk, ha az ország elnöke már azt is reformeredményként és közös nemzeti sikerként jelenti be, hogy Romániát nem minősítették bóvlinak. Mert lehet, hogy ehhez már nem is kell a hitelminősítő. Ez önmagában kimeríti a bóvli fogalmát.
