Megfigyelhettük az utóbbi időben, hogy a második világháború európai lezárásának napja kapcsán az egykori szövetségesek, mai ellenfelek álláspontja nem esik egybe. Nem kell túl mélyre ásni a történelemben annak megfejtéséhez, miért is van, hogy ugye, a néhai szocialista barakkban május 9-én illett ünnepelni a győzelem napját, míg Európa nyugati fertályán május 8-án ünnepelték a németek feletti diadalt. Szokás mondani, hogy az igazság mindig középen van, nos ebben az esetben ez mégsem érvényes, mivel itt az igazság előbbre van.
A fegyverletételi egyezményt ugyanis május 7-én, a franciaországi Reimsben írták alá. Ebben a vidéki francia városban volt a nyugati szövetségesek főparancsnokának, Dwight Eisenhowernek a főhadiszállása.
A később két ciklusban elnökként is szolgáló amerikai tábornok szándékosan nem Párizst választotta főhadiszállásának, hogy kerülje a politikai és diplomáciai feszültségeket. Itt, egy civilben műszaki iskolaként szolgáló épületben írták alá a fegyverletételi egyezményt május 7-én hajnali 2 óra 41 perckor. A dokumentum szerint a harci cselekmények május 8-án, 23.41-kor szűntek meg.
Nem volt véletlen, hogy a németek nyugaton igyekeztek kapitulálni, mert minden áron próbálták elkerülni a szovjet fogságot. Viszont az amerikai főparancsnok kizárólag teljes körű, feltételek nélküli megadást volt hajlandó elfogadni a németektől. Ezzel valószínűleg nem kis bonyodalmakat előzött meg, nagyobbakat annál, amekkora botrány így is lett az aláírásból. A szovjetek ugyanis rettegtek attól, hogy a németek és a nyugatiak különbékét kötnek, majd ellenük fordulnak. És a reimsi aláírásban Sztálin pont ezt vélte felfedezni. A szovjet központ nem is adta meg időben a felhatalmazást a francia helyszínen tartózkodó összekötő tisztnek, aki tulajdonképpen engedély nélkül írta alá a dokumentumot szovjet részről. Le is fokozták később, de érdekes módon a vörös táborban az ilyen kihágásokért járó tarkón lövést megúszta.
De a dolgok nem maradtak annyiban, a szovjetek nyomására az aláírási ceremóniát megismételték Berlinben. A szovjet kikötés az volt, hogy a kapituláció a legyőzött fővárosban történjen meg. A nyugatiak engedtek a nyomásnak, és előzetes katonai fegyverletétellé minősítették át a reimsi aláírást, majd május 8-án késő este Berlinben megrendezték a hivatalos aláírást, immár a szovjet főparancsnokság szervezésében. A legyőzöttséget már a ceremónia helyének megválasztásában is éreztették a németekkel, hiszen helyszínnek nem egy elegáns épületet választottak, hanem egy utásziskola tiszti étkezdéjét. Ebben a gesztuson túl annak is lehetett szerepe, hogy a német fővárosban nem sok épület maradt egyben a háború végére, de attól tény, hogy a német vezérkarnak egy menzán kellett aláírnia a kapitulációt.
Azonban az ilyen ceremóniák nem mennek túl gyorsan, ráadásul Berlin és Moszkva nem is azonos időzónában helyezkednek el. Így esett meg, hogy mire a pecsét felkerült a hivatalos fegyverletételi dokumentumra, az már szovjet idő szerint május 9-én hajnalban történt meg. Innen ered, hogy nyugatabbra május 8., keletebbre május 9. a győzelem napja. És tulajdonképp egyik sem igaz.
