Hajnal. Telt autóbusz. Ordít a kalauznő.
A rossz világításban mindenki ingerült.
Munkától nyűtt idegzet szitkot nyilaz. Fullánkos
a méhkas: elfelejtett minden virág-derűt.
Felszáll egy nő. A karján nagy, alvó csecsszopó van:
szép, hosszú szempillájú papír-pólyás kölyök.
S lám, itt is, ott is enyhül egy-egy mérges tekintet,
puhul egy-egy dacos térd, vad váll, komisz kölyök.
Hogy, hogy nem: több a hely most, pedig nem szállt le senki.
Az egyik szitkozódó, egy tönkrement kulák,
helyet kínál. A méhkas virágra, mézre gondol.
Be jó is lenni jónak! Be kár, hogy van fullánk!
A lámpa rávilágít a szép Madonna-arcra:
most látni, hogy a kisded csak porcelánbaba.
Holnap karácsony-est lesz. Rágondolunk. Mosolygunk.
Minden szemből kifénylik Betlehem csillaga.
…Döcög az autóbusz, döcög-döcög a vén Föld
és rajta gyilkos népek, vérvágyú emberek:
kétezred óta van csak, hogy összemosolyognak
akkor, ha köztük átmegy Anyjával a Gyerek.
1959
131 évvel ezelőtt, 1895. január 17-én született Hernádszentistvánon a Corvin-koszorús költő, premontrei szerzetes, könyvtáros. Elhunyt 1978. november 9-én Pannonhalmán.
Mécs László
