90 éve született Agárdy Gábor

Agárdy Gábor Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, ikonfestő kilencven éve, 1922. augusztus 2-án született Szegeden.

Sinkovits Imre és Agárdy Gábor, Sütő András Balkáni gerle című darabjában (1998)

Agárdy Gábor Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, ikonfestő kilencven éve, 1922. augusztus 2-án született Szegeden.

Apját, Arcali Miklós örmény származású szabómestert, aki gyermekként menekült szüleivel Törökországból Erdélybe, még gyerekkorában elveszítette. Agárdy Gábor, aki már nyolcévesen játszott a szegedi szabadtéri színpadon, 15 éves korában szerződött a szegedi Városi Színházhoz mint „táncos boy és kardalos”. Az Országos Színészegyesület színésziskolájában 1938-ban végzett, ezután három évig szülővárosában játszott, majd egy vándortársulattal járta az országot. 1942-ben katonai behívóval tábori színházba és az orosz frontra, végül Kisinyovban hadifogságba került. Itt nem vallotta be, hogy színész, hanem tanácsra festőnek mondta magát, és – mivel jó érzéke volt hozzá – kiváló portrékat készített orosz fogvatartóiról.

Kilenc hónap után hazakerült, ezután kisebb vidéki társulatoknál játszott, 1949-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1952-ben Gáspár Margit a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtette Latabár Kálmán és Feleki Kamill „helyettesének”, emiatt nehezen fogadta el őt a közönség. Három év után át is szerződött az akkor Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol – saját bevallása szerint – pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el. 298-szor alakította ott Katz tábori lelkészt a Svejkben, és több mint kétszázszor Bicska Maxit.

A Petőfi Színház 1964-ben megszűnt. Agárdynak ekkor a belgiumi Gent színháza ajánlott kétéves szerződést, Bicska Maxi szerepére, de az illetékesek nem engedélyezték kiutazását. A Nemzeti Színház igazgatója, Both Béla rábeszélésére – bár nem vágyott oda – az ország első színházához szerződött, ahol sok szép, drámai feladatot kapott. 1985 után nyugdíjasként játszott, 1989-ben örökös tag lett a Nemzetiben, amely 2000-ben a Pesti Magyar Színház nevet kapta.

1954-ben szerepelt először filmen. Gyakran formált meg parasztszerepeket, illetve karakterisztikus figurákat (Égimadár, Csempészek, Akiket a pacsirta elkísér, Délibáb minden mennyiségben, Egy magyar nábob, Egri csillagok, Retúr). Utolsó filmszerepét 2005 nyarán a Márai Sándor azonos című regényéből készült A gyertyák csonkig égnek című filmben, testi fájdalmait legyőzve alakította. Alakításáért 2006-ban megkapta a Magyar Filmszemle Életmű-díját, amelyet személyesen már nem tudott átvenni.

Agárdy Gábor sokoldalú karakterszínész volt, komikus szerepeit éppolyan pontosan fogalmazta meg, mint a drámai jellemeket. Egyformán otthonosan mozgott minden műfajban, prózában és zenés darabokban, drámában és komédiában, számos veretes kabarétréfában, a rádióban, filmek és tv-játékok sokaságában. A közönség kedvence volt, még 83 évesen is játszott, majdnem hetven évet töltött színpadon, több nemzedék örömére.

Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal, 1985-ben Kossuth-díjjal, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel ismerték el. 2000-ben a Nemzet Színésze lett.