200 éve született Arany János

Arany János szülőháza még 1823. április 4-én éjjel, Arany János hatéves korában leégett.1 

„Híre pora sincsen már az öreg háznak,

Honnan elindultam földi utazásnak,

Nem is úgy épült, hogy századokig álljon,

Csak rövid tanyául, mint a fecskefészek,

Míg ideje eljön a…”2

Abban a bogárhátú, szalmafedeles, sövényfalú, szegényes kis házikóban, 2-3 évenként született egy-egy gyermeke Arany Györgynek és Megyeri Sárának. Arany János így vall Önéletrajzában: „Szüleim már mindketten öregek, mikor születtem, s én egyetlen fiok, amennyiben idősebb leányuk már régóta férjnél vala, … a többi számos testvéreim pedig, kik közül én egyet sem ismerék, előttem mind elhaltak”3.

Lássuk akkor Arany János testvéreit5: Sára nővére született 1792. dec. 11-én, ő szoptatta is a kisöccsét, mert 45 éves édesanyjának elapadt a teje. Sára nővére meghalt 1853. október 21-én, 60 éves korában. I. Arany György született 1795. augusztus 17-én és elhunyt 1802. május 31-én. Élt 7 évet és 9 hónapot, torokfájásban halt meg. Arany Mária született 1797. december 30-án, és elhunyt 1802. május 24-én. Élt 4 évet és 5 hónapot, ugyancsak torokfájásban halt meg. Arany Mihály született 1800. augusztus 18-án és meghalt 1801. november 14-én. Élt egy évet és 3 hónapot. Elhunytának okaként variola van beírva a református matrikulába. Arany Ferenc született 1803. február 9-én és meghalt 1807. november 21-én. Élt 4 évet és 9 hónapot, meghalt sínlődésben. I. Arany János született 1806. február 6-án és meghalt 1813. augusztus 3-án, élt 7 évet és 6 hónapot, halálának oka: sínlődés!

II. Arany Mihály született 1808. október 20-án és meghalt 1810. október elsején. Élt 2 évet, meghalt szárazbetegségben.

III. Arany Mihály született 1811. február 13-án és meghalt 1813. június 23-án, élt 2 évet és 4 hónapot, meghalt szárazbetegségben. II. Arany György született 1814. március 12-én és meghalt 1814. március 18-án, élt 6 napot, halálának oka: nyavalyatörés. Végre II. Arany János született 1817. március 2-án, és amint jól ismert, élt 65 évet és 7 hónapot!

Nehéz képet alkotni arról a szegényes hajlékról, ahol Arany János született, de az elhunyt Arany testvérekről fent közölt információkból számot adhatunk szülei áldozatvállalásáról és a Sorssal való dacos küzdelmükről. És végül az Ég megjutalmazta őket, mert 10. gyermekükkel megajándékozták a magyar nemzetet a legnagyobb epikus költővel!

A továbbiakban, hogy felidézzük Arany György családi helyzetét és azt a körülményt, amelyben Arany János született, segítségül hívjuk Arany János jó ismerősét és barátját, a Nagyszalonta történetét megíró Rozvány György visszaemlékezését6:

V. [ARANYÉK SZEGÉNYSÉGE.]7

Az Arany-család viszontagságait terjedelmesebben leírtam „Szalonta, történelméhez”-féle művemben; itt röviden csak annyit említek meg, hogy a midőn I. Leopold jogara alá került Erdély, erről kiadott diplomájában ünnepélyesen megígérte, hogy az erdélyi fejedelmek adományi leveleit épségben fentartandja. Ezek érvényben is állottak Maria Theresia uralkodásának első évtizedéig: de ekkor herceg Eszterházy panaszára a kir. Helytartó-Tanács oly rendeletet bocsátott ki, hogy a szalontai lakosok, erdélyi fejedelmektől nyert nemesedési levelei, mint érvénnyel nem bírók, elszedessenek, s tulajdonosaik jobbágyszolgálati elbánásban részesíttessenek. Ezen törvénytelen rendelet szigorúan foganatosíttatott Szalontán. Az Arany-családnak éppen az okozta nagy szerencsétlenségét, hogy ebben meg nem nyugodott. Nemessége bebizonyításáért 1-ső Rákóczi György ármális levele alapján, a rendes bíróság előtt pert indított, s ezt 40 éven át folytatta 1814-ig, s folytatta volna tovább is, ha a család vagyonát a nagy költekezésű per már fel nem emésztette volna és különösen, ha e század legmostohább két éve, 1815–16 Szalontát meg nem látogatja. Ezen két év alatt folyvást esőzések és borzasztó árvizek semmisítették meg az agyagos természetű földeknek termékét. Az ország jelentékeny részén s így Szalontán is a nép élelmére való gabonát be nem takaríthatott. Az éhínség borzasztó fokra hágott. A gabona ára már 1817-ik évi aratás előtt köblönként 100 forintra emelkedett. Az éhező nép faluját elhagyva, vándorlásnak indult. Százak és ezreknek elhullása jelezte a szerencsétlen embertársak vándorútját. Századunk ezen legínségesebb két évét azért hozom fel itten, hogy a t. olvasó könnyen kimagyarázható okát értse meg annak: miért nem ápolhatta Arany Györgyné saját anyai tejével 1817. márc. 1-én8 született Janika fiát, – miért kellett a Kölesér-utcai kisgyermekes anyáknak Arany Györgyné segítségére lenni, és végre miért kellett éppen a kis csecsemő 20-22 évvel idősebb nénjének, Sárának, az időben már férjezett Jámbor Jánosnénak, a kis csecsemő dajkálását egészen magára vállalnia? Ha elébb a Kölesér-utcai jó lelkű csecsemős anyák, és később az anyjával egy időben lebetegedett jó testvér, Arany Sára a kis Janika dajkálását szeretetből magukra nem vállalják; akkor …! Az 1817-ik évi aratás bő áldást adott az egész hazában; de a fentebb elmondott oknál fogva Arany György családjához az előbbi jobblét vissza nem költözött. Janikájukat szegényesen, egy kis irhás bundával tudták feladni az iskolába, és ezt volt kénytelen viselni iskolai jártában 6-7 évig, vagyis addig, míg ezt az avas bundácskát egyik tanulótársa Pápai Ferenc véletlenül tönkre nem tette. Ez esetet Pápai Ferenc nekem ekképp beszélte el. ,Azon időben az iskola csak azon fával fűttetett, mit mi gyermekek darabonkint és naponkint – hónunk alatt – az iskolába vittünk. Én és egy másik tanulótársam ily darab fácskával hónunk alatt, magyarul beszélgetve, amint az iskola küszöbén átléptünk, Arany reánk kiáltott: „non licet hungarice narrare!” (Nem szabad magyarul beszélni!) Én tréfából a kezemben levő darab fával végig simítottam Arany János avas bundáját; de ebbe a fámnak egy szilánkja beleakadt, s abból jó egyharmad részt elválasztott. 

Az egész osztály nevetni kezdett. Az áldott türelmű Arany Jani – amit nála sohasem tapasztaltunk – indulatba jött, elkáromkodta magát, de nem magyarul, hanem latinul: ,,cancer edat te!” (egyen meg a f…!) A rektor éppen ekkor lépett a terembe, s kérdi: mi volt ez? Arany Jani előadja latin nyelven: „iste Franciscus Pápai laceravit meum, meum …izé.” – A bundának a nevét latinul Arany sem tudta megmondani, az „izé”-vel segítette ki magát; mire a rektor és tanulók elnevették magukat: de a rektor sem kísérlette meg a bunda nevét latinul kimondani.

A rektor maga is belátta, hogy Arany Jani bundácskájának napjai már megszámlálva voltak, engem meg nem büntetett; hanem Arany Janit maga után lakszobájába hívta, s egy ócskás téli rokkot ajándékozott neki, mely ruhadarab, minthogy a rektor – Szabó József – kis ember volt, Arany Jani termetének meglehetősen megfelelt. 

 Mondta továbbá Pápai Ferenc: bár Arany Janinak ezen kis bundájával sokszor eltréfálkoztunk, hogy még a kollégiumot ezzel fogja kijárni, de a kis bundát nagy tiszteletben tartottuk. A kis bunda tulajdonosa volt iskolánk dísze. Ő mentette meg az osztály becsületét a vizsgákon. Ha valamit nem értettünk, tőle kértünk magyarázatot és ő ezt mindig és bárkinek közülünk készséggel tette. Ha a rektor – ami gyakran történt – kopó vadászatra ment, a rektor helyett ő tartotta meg az órát és jobban magyarázott, mint a rektor. 

Mondja továbbá Pápai Ferenc, hogy ezen időtájban két nagyobb temetés volt a vidéken, u. m.: Geszten Tiszáéknál és F. Győrösön Nadányiék[nál], hova a szalontai gymnasium karéneke is kiment.

A halotti szertartás elvégzése után mindkét család megajándékozta Arany Janit, úgy hogy ezentúl már tisztességes diákruhában járhatott. Mondja továbbá Pápai Ferenc, hogy a Geszten elénekelt Karének szövegét maga Arany János írta és az emlékezetében ekképpen maradt meg:

„Ím, a szülők reménye porba dűlt,

Egy ártatlan kisded meghidegült,

Oda kedves reménye az anyának!

Jajj, mert az elmúlás törvénye

Így forgat bennünket szabad kénnye, 

Így altatik el vele életünk.

Oh! de egy reményszó 

Így hangzik menyekből:

Nem hal meg senki örökül.”

E verset így mondta Pápai Ferenc tollam alá, s előadá, hogy ezt Tisza Lajos elsőszülött kis leánya, tehát miniszterelnökünk nénje tetemei felett énekelték el összhangzatos karénekben, 1831 táján. 

Nem merem állítani – Pápai Ferenc előadása nyomán – hogy a fenti verset csakugyan Arany János írta, hanem elhiszem, hogy ő írta, mert az eszme 

„Nem hal meg senki örökül!”

egészen azonos Arany János sírversével, melyet leányára írott:

 „A lélek él: találkozunk!” 

(Folytatjuk)

 

1 Arany János élete és munkái. Írta Gyöngyösy László, Budapest, Franklin Társulat, 1901.

2 Arany János: Az „Öreg” házról.

3 Arany János: Hátrahagyott iratai és levelezése, I. Bp. Ráth, 1888, XXXVI. 1.

4 Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. Harmadik időszak. Kiadja Ráth Mór, 1887, Budapest. (A kép a könyv melléklete)

5 Lásd: Bordás László – Dánielisz Endre: Arany János korán elhunyt testvérei. In Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, XI. évf. 1967. 2. szám, pp. 289–295.

6 Arany János és a Rozvány család kapcsolatát egy későbbi írásomban fogom kifejteni!

7 Rozvány György: Arany János életéből. Húsz folyamatos közlemény a Nagy-Szalonta és vidéke c. szépirodalmi, társadalmi, közgazdasági és iparérdekű hetilapban. Szerk. Szikszay Lajos, Csorvásy István. 1890. jan. 12 – máj. 11. között. 

8 Arany János 1817. március 2-án született!