10 éve halt meg Henri Cartier-Bresson francia fotóművész

Tíz éve, 2004. augusztus 3-án halt meg Henri Cartier-Bresson, a világhírű francia fotóművész.

Tíz éve, 2004. augusztus 3-án halt meg Henri Cartier-Bresson, a világhírű francia fotóművész, aki így fogalmazta meg ars poeticáját: „fényképezni annyit tesz, mint egyszerre összpontosítani a célra az agyunkkal, a szemünkkel és a szívünkkel. A fényképezés életmód.”

Az 1908. augusztus 22-én a Párizshoz közeli Chanteloup-en-Brieben született Cartier-Bresson vagyonos család sarjaként a legjobb párizsi és angliai iskolákba járhatott. A festészet iránt érdeklődött és már középiskolásként a kubista André Lhote tanítványa volt. Kétéves cambridge-i tartózkodás után szakított a festészettel, érdeklődése a realista fotográfia – „Fényképezd úgy a dolgokat, amilyennek látod!” – felé fordult, elsősorban a kolozsvári születésű Munkácsi Márton hatására. „Az ő képei láttán rájöttem, hogy a fénykép megmutathatja a pillanat örökkévalóságát” – írta később.

Életében új korszak kezdődött. Első fotóját 1926-ban a dieppe-i strandon készítette Brownie Box készülékével, később szert tett egy 50 milliméteres Leicára. Berlin, Brüsszel, Varsó, Prága, Budapest és Madrid utcáit rótta, kis gépével észrevétlen maradhatott, a felvételein szereplők sokszor nem is voltak annak tudatában, hogy megörökítették őket. Első kiállítását 1932-ben nyitották meg New Yorkban, majd Madrid és Mexikóváros következett. A harmincas években kötött barátságot a szintén magyar származású fotográfussal, Robert Capával, az ő hatására szürrealista látásmódját felváltotta a fotóriporter világszemlélete. 1937-től a híres filmrendező, Jean Renoir mellett is dolgozott világosítóként.

A második világháború idején többször is német fogságba esett, de mindannyiszor megszökött. Akkoriban a francia kommunista párthoz kötődött, később a buddhizmus tanításaiban mélyedt el. 1947-ben Robert Capával, David „Chim” Seymourral és George Rodgerrel megalapította a Magnum fotóügynökséget, amely mind a mai napig meghatározó a világ sajtófotójában. Legendába hajló visszaemlékezése szerint a cég megalapítása előtt olyan parázs vitákat folytattak a párizsi Dome kávéházban, hogy az összetört csészék nagyobb összeget tettek ki, mint jelentéktelennek éppen nem nevezhető italfogyasztásuk.

Cartier-Bresson a 20. század meghatározó személyiségeit és pillanatait kapta lencsevégre. Megörökítette a Joliot-Curie házaspárt, az író Truman Capote-t, ott volt Mao Ce-tung seregének pekingi bevonulásánál, Mahátma Gandhi temetésén (Gandhit a merénylet előtt húsz perccel még lencsevégre kapta), fényképezőgépével tanúja volt az 1968-as párizsi diáklázadásoknak. Módszere az volt, hogy elkeveredett a tömegben, majd rövid ideig sürgött-forgott „témája” körül, végül hirtelen csapott le, hogy kimetssze a múló időből az eliramló pillanatot. Szigorúan geometriai szerkesztésű felvételeken ábrázolta az áradó életet, képeit sohasem retusálta, és csaknem mindig fekete-fehér filmre dolgozott.

Az ötvenes években kamerájával bejárta Indiát, Burmát, Pakisztánt, Indonéziát, majd körbeutazta a Szovjetuniót, Kínát, Kubát, Mexikót, Kanadát. A hatvanas években dokumentumfilmeket is forgatott brit és német televíziók számára. A hetvenes évektől már ritkábban vette elő fényképezőgépét, inkább rajzolt, de tájképeket és portrékat 2004-ben bekövetkezett haláláig készített.