„Nevezzetek nyugodtan Noé bárkájának”

A dél-afrikai anglikán érsek, a Nobel-békedíjas Desmond Mpilo Tutu nyolcvanadik évét tölti. Kulcsfigurája volt a rasszista faji megkülönböztetés filozófiája és rendszere elleni hosszú, de végül is győzedelmes küzdelemnek.

A dél-afrikai anglikán érsek, a Nobel-békedíjas Desmond Mpilo Tutu nyolcvanadik évét tölti. Kulcsfigurája volt a rasszista faji megkülönböztetés filozófiája és rendszere elleni hosszú, de végül is győzedelmes küzdelemnek. Kapstadtban október 7-én 450 vendég jelenlétében a Szent György-katedrálisban tartottak hálaadást születésnapja tiszteletére. A vendégek között volt Kgalema Motlanthe dél-afrikai elnökhelyettes és Graca Machel, a korábbi elnök, Nelson Mandela felesége.

„A kormány leváltásáért imádkozom…”

Sok felszólaló méltatta a katedrálisban Tutu fáradhatatlan küzdelmét az emberi jogokért és népéért. Egy szék azonban üres maradt: közeli barátja, a dalai láma nem vehetett részt az ünnepségen, mert nem kapott beutazási vízumot Dél-Afrikába. Megfigyelők véleménye szerint a dél-afrikai illetékesek nem akarták az ország legfontosabb kereskedelmi partnerét, Kínát ezzel bosszantani.

A mai oroszlánszívű, dinamikus, örökmozgó, termetére kis embert valóban kemény fából faragták. Születésnapi nyilvános köszöntése előtt jól felbosszantotta a közvélemény egy részét. A dalai láma fiaskója miatt egyik tévéadásban nyíltan megüzente az elnöknek: „Ön és az Ön kormánya nem engem képvisel, hanem egyedül önmagát, a saját érdekeit!”. Nelson Mandela, Tutu politikai küzdőtársa örökségét elfedte a jelenlegi hatalom arroganciája, önzése – tette hozzá. „A kormány leváltásáért imádkozom, miként egykoron az apartheid rendszer bukásáért… Ez a kormány rosszabb, mint a faji megkülönböztetés kormányai voltak” – fogalmazott igazi szabadsághőshöz illő, korát feledtető bátorsággal és prófétaként „szivárványszínű nemzetét” féltve a nyugalmazott anglikán érsek.

Humor és erkölcsi szigor, só és paprika a szavában

Tutut szinte mindig mosolyogni látni, néha meg kemény vitában elszánt arccal. Nagyszerű humor jellemzi és morális eltökéltség. Vannak, akik így nevezik: „a komikus moralista”. Prédikációit évtizedeken át erős gesztikulálással kísérte, ami kicsiny, Pál apostoli termetének tudható be. Igehirdetéseit, beszédeit gyakran viccel vezette be. Beszédét sokszor kísérte hangos nevetés vagy taps, akár templomban, akár másutt szólt. „Azoknak a nevében beszélt, akiknek nem volt hangjuk, akiket elnémítottak, vagy még csak suttogni mertek – s ilyenkor élesen, máskor simogatóan, soha nem idegesen, és mindig humorral vegyítve beszélt, só és paprika volt a szavában” – mondta róla Nelson Mandela korábban. Egy időben olyan T-shirtöt viselt, amire ezt nyomtatta: „Hívjál nyugodtan Noé bárkájának!”.

Dél-Afrika élő lelkiismerete

Az utóbbi évben ritkábban beszél és rövidebben. De szól, mert ő – ahogyan a dalai láma fogalmazott – Dél-Afrika élő lelkiismerete. És felemeli szavát például az amerikai Troy Davis kivégzése ellen, a dél-afrikai politikusok luxusautói ellen, ahogyan korábban nemcsak szólt, de tett is, mégpedig igen sokat, életét is kockáztatva a faji megkülönböztetés rendszerének megdöntéséért, az idegengyűlölet felszámolásáért, a fejlődő világ népeinek öntudatra ébresztéséért, Izrael és a palesztinok viszonyának rendezéséért, vagy Dag Hammarskjöld, az ENSZ második főtitkára titokzatos halála körülményeinek tisztázásáért. 2003-ban neve alatt és jelentős anyagi támogatásával HIV alapítvány és központ jött létre Cape Townban. Állást foglalt az anglikán egyház megreformálása mellett, az afrikai nők jogaiért is sokat tett nemzetközi szinten is. A Nobel-békedíj mellett számos megtiszteltetés érte. Megkapta a vatikáni Pacem in Terris-díjat 1987-ben, a Gandhi-békedíjat, a Wallenberg-érmet, a Fullbright-díjat, Bécsben 2009-ben tiszteletbeli teológiai doktor lett. Obama elnök ugyanebben az évben A Szabadságért elnöki érdemrenddel tüntette ki. Életéről, küzdelmeiről közel harminc filmet forgattak. Ő maga több mint tíz könyvet írt, róla huszonötnél is többet írtak.

A Biblia és az ima szerepe a „szivárványember” életében

Egyik legkedvesebb könyvének nevezi azt, ami először 2000-ben jelent meg Afrikai imakönyv címen. Egyáltalán, a Bibliának kulcsszerepe van törhetetlensége, bátorsága, következetessége, egyetemesen cselekvő szeretetelkötelezettsége megtartásában. Naponta olvassa a Szentírást, s ezt elvárja környezetétől is. A róla írt könyvek szinte mindegyike kiemeli imaéletének a szerepét a politikai cselekvés alakításában. Van, aki a „szivárványemberek”, azaz a szövetséget kötni igyekvő, a megértést, az összefogást kereső, építő emberek példaképének tartja (John Allen), van, aki a cseh Václav Havellel hasonlítja össze, s a félelemtől való szabadítás bajvívójának tekinti. Mások a megbékélés szolgáját ismerik fel benne, ismét mások a megbocsátás jézusi személyiségjegyeit rajzolják arcára. Történészek Dél-Afrika modern történelmének egyik alakítójaként mutatják be őt. Jóságra teremtve – fogalmaz egyik portréírója. Jóságos, mondhatnánk ökológiai tekintettel néz a teremtett világra, s ekkor szívében megformálódik az

Afrikai imaének

Uram, áldj meg minden nagy dolgot:

Kilimandzsáró hegyét és a Viktória-tavat,

A kies völgyeket és Serengeti parkját.

A kövér majomkenyérfákat

és az árnyékos mangófákat,

minden eukaliptuszt és tamariszkuszt

áldj meg, Uram.

Magasztaljátok ezért Őt mindörökké.

Uram, és minden kis dolgot is áldj meg:

A szorgos fekete hangyákat,

És a húsevő virágokat,

A kígyózó pici ebihalakat,

S a moszkitólárvákat,

Denevéreket és a vízesések

minden cseppjét.

Az összes virágporszemet,

De még a cecelegyeket is,

A kölesszemeket,

S a kiszáradt füveket

Áldd meg Afrikában, Uram.

Magasztalunk ezért mindörökké.

Nagy hatással lehet az evangéliumra figyelő ember a közéletre

A nálunk is ismert német református lelkész, az EKD Tanácsának elnöke, Nikolaus Schneider születésnapi gratulációjában így ír: Tutunak meg kell köszönnünk „örömét, lelkesültségét, odaadását és jókedvét”, amivel nem csak hazáját ajándékozta meg. Cselekedetei, kiállása „eleven jeladás arról, milyen nagy hatással lehet az evangéliumra koncentráló, figyelő ember a közéletre”.

Miután Tutu londoni teológiai tanulmányait befejezte, 1975-ben hazájában lett lelkész, hamarosan esperes, majd a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának főtitkára. Ebből a pozícióból indította küzdelmét az őt és fekete sorstársait megalázó faji megkülönböztetés rendszere ellen. Tiltakozó meneteket vezetett, többszöri halálos fenyegetéssel nézett szembe, a kormányok elvették útlevelét, rendőrök kihallgatásra vitték, de mindvégig állhatatos maradt: hitt Istenben és döntése igazában. Mert Noé bárkájának mindenféle időjárás közepette hajóznia kell. Az irány az emberségesebb jövő. 1998-ban létrehozták a Megbékélés Nemzeti Bizottságát, ami 21 ezer embert hallgatott meg. A bűnvallók amnesztiában részesültek. A kihallgatások során sokszor látták őt, amint arcát kezébe temetve sír. Olyan megrettentő, megrázó sorstörténeteket hallott. És volt füle meg szíve is bűnösre, „igazra” egyaránt…

Hite sok személyes sorspróbán átsegítette. 1997-ben prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Amikor tíz éve, 2001-ben ismét újult erővel szorongatni kezdték a halál kötelei, törhetetlen humorával megjegyezte: „Amint a mennyeiek odafenn meghallották, hogy jövök, rázni kezdték a kezüket. S csak annyit jegyeztek meg: Vissza, vissza, nem, nem, köszönjük, az ilyen figura nem kell nekünk. Maradjon csak ott lenn, ott legalább szükség van rá”.

Valóban, Dél-Afrikának szüksége van rá továbbra is. Noé bárkája, az oroszlánszívű Desmond Tutu szívével, szavával, imáival, Bibliával kezében, nyilatkozataival ma is előbbre viszi népe, nemzete, egyháza sorsát. Lehet ennél nagyszerűbb emberi feladat és szebb isteni megbízatás, születésnapi ajándék egy nyolcvanéves ember számára? Isten éltesse Dél-Afrika élő lelkiismeretét!

Dr. Békefy Lajos