2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Ki kell nyitni az ablakot…”

A könyv és arckönyv (közismert nevén Facebook) ellentmondásos viszonyáról, az olvasás, írás intimitása és a virtuális közösségekben való – időnként harsány és korlátozásoktól mentes – létezés összeegyeztethetőségéről zajlott vita november 15-én a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár kísérőrendezvényeihez tartozó ifjúsági programok keretében.

A könyv és arckönyv (közismert nevén Facebook) ellentmondásos viszonyáról, az olvasás, írás intimitása és a virtuális közösségekben való – időnként harsány és korlátozásoktól mentes – létezés összeegyeztethetőségéről zajlott vita november 15-én a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár kísérőrendezvényeihez tartozó ifjúsági programok keretében. A Nemzeti Színház Underground termében Ungvári Zrínyi Imre, B. Szabó Zsolt, Szabó Róbert Csaba és Barabási Tivadar osztotta meg gondolatait a diákokból és pár szülőből álló hallgatósággal.

– Szükség van-e internetre az íráshoz? – hangzott el a vitaindító kérdések egyike.

– Én szeretek úgy írni, ha van internet. A könyvtár, levéltár használatát nem lehet megúszni, és ezek eléréséhez nálunk még ez a legkézenfekvőbb eszköz – szögezte le Szabó Róbert Csaba. B. Szabó Zsolt szerint, amikor nyomtatott könyvet olvasunk, és kézzel írunk levelet, közünk van az anyaghoz, az internetes világgal, a Facebookkal pedig ez az anyagiság szűnik meg. Ungvári Zrínyi Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy a formátum a tartalmat és a befogadás módját is meghatározza, a négykötetes Háború és békét például biztos, hogy nem olvassuk elektromos adathordozón, ugyanakkor a képernyő feltördeli a szöveget, amelyet később sokkal nehezebb visszaidézni, mintha nyomtatott formában olvastuk volna. Ungvári Jean-Claude Carriere és Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől című művével támasztotta alá az elhangzottakat.

 

„A könyvnek illata van”

– Volt idő, amikor a könyvre néztek úgy az emberek, mint most az internetre. Az elektromos könyvolvasó olyan formát biztosít, amely követi a világ mozgását, és megvilágításában a lehető legtermészetesebb hatást nyújtja – jegyezte meg B. Szabó Zsolt a virtuális olvasnivaló védelmében, és ehhez Ungvári azt tette hozzá, hogy az elektromos könyveknek valóban megvan az az előnyük, hogy lehetőséget adnak bizonyos információk gyors kikeresésére, de ezek az ismeretek felszínesek és kontextus nélküliek. Szabó Róbert Csaba a könyv esztétikai értékére, tapinthatóságára, illatára hívta fel a figyelmet. A „könyv mint személyes élmény” gondolathoz csatlakozott B. Szabó Zsolt is, amikor elmesélte, hogy saját könyveit mindig úgy helyezi el, hogy szemben legyenek vele, az elalvás előtti elmélkedés perceit ugyanis „a barátai között” szereti tölteni.

Barabási Tivadar a publikumhoz, elsősorban a szülőkhöz intézte első kérdését: kell-e, lehet-e tiltani, illetve korlátozni a gyerekek internethasználatát, és hogyan lehet számukra ezen a téren irányt mutatni? Ennek kapcsán elhangzott, hogy a könyvvásáron megforduló kisiskolások némelyike telefonnal fényképezte le a kiválasztott kiadványt, és így üzente meg a szülőnek, hogy mit szeretne megvásárolni. A továbbiakban azt vitatták meg az egybegyűltek, hogy mennyire mellőzhető egy iskolai vagy egyetemi közösségben a Facebook-használat, lehet-e enélkül hasznos időben fontos információkat továbbítani például az órarendbeli változásokat illetően. Alternatívaként egy másik internetes közeget, a levelezőlistát nevezték meg a résztvevők.

– Veszélyezteti-e az élő kommunikációt a modern technológia eszközeivel zajló információcsere? – tette fel Barabási Tivadar az újabb kérdést.

– Én egy nem facebookos Facebook-használó vagyok. Nem szoktam senkit bejelölni, ha viszont valós ismerősök, a volt vagy jelenlegi diákjaim bejelölnek, elfogadom. Ugyanakkor úgy gondolom, ha fontos a továbbítandó üzenet, úgyis lesz még egy kapcsolatteremtési forma, amelynek révén célba ér.

 

Mit ér a sok „boldogat”?

A vitadélután izgalmas mozzanatát képezte a születésnapi facebookos „protokoll”, a virtuális közösségben felszínesen gyakorolható kedvesség kérdése.

– Vegyük le a születésnapi dátumot a profilunkról, és akkor kiderül, valójában mennyien tartják észben ezt a napot – javasolta Barabási Tivadar, aki attól is irtózik, hogy ismerősei kisbabáit először a virtuális valóságban lássa.

– Amikor még nem volt internet, kevesebb emberrel tartottuk a kapcsolatot. Aztán jött az ipari forradalom… Az internetet valamilyen szükséglet hívta életre – jegyezte meg B. Szabó Zsolt, aztán azt is kifejtette, hogy mindegy, mennyien üzennek a Facebookon a születésnapján, úgyis körülbelül öt ember köszönti fel személyesen, és nem is örülne annak, ha 800-an jönnének. Ezt követően így összegzett:

– A Facebook nem a személyes kapcsolatokon, hanem a kommunikáció tartalmán gyengített, mégpedig azzal, hogy a virtuális falra mindent meg mernek írni a használók.

 

Amit kinyitunk…

A beszélgetésen részt vevő diákok elmondták, számukra nincs nagy jelentősége annak, hogy kik és mennyien köszöntik fel őket virtuálisan a születésnapjukon, nem is lehet követni, hogy kitől származik a sok üzenet, és volt, aki kijelentette, hogy annak örül, ha kevesebb „boldogat”-ra kell válaszolnia. A facebookos jókívánságokat rangsorolták is, a közelebbi barát hosszabbat ír, és inkább személyes üzenetként, mint a nyilvános falon továbbítja gondolatait, mondták. Egy lány azt is elmesélte, hogy egész nyáron nem volt lehetősége internetezni, és ez annyira átformálta az életét, hogy most már nem is tartja túlságosan fontosnak ezt a kommunikációs formát, mi több, nem is kezdeményez virtuális kapcsolatot.

Az elkövetkezőkben az internetes, facebookos félretájékozódás problémája is felmerült.

– Az emberek egy része már nem szakavatott hírportálokról, hanem különféle blogokról szerez információkat a világról – jegyezte meg Ungvári Zrínyi Imre.

– Hogy lehet elkerülni, hogy a virtuális csatornákról tájékozódók teljesen párhuzamosan éljenek a világgal? – kérdezte Barabási Tivadar.

– Néha ki kell nyitni az ablakot – válaszolta B. Szabó Zsolt.

A beszélgetés végén az emotikonok hitelességéről, a vakrandiról, illetve arról is szó esett, hogy miért vagyunk annyira érdekeltek abban, hogy az internet segítségével illúziókba kergessük önmagunkat. Az eszmecsere egyik fontos gondolatát B. Szabó Zsolt így fogalmazta meg:

– Nem tudom azt mondani, hogy a hagyományos könyv jobb, mint az elektromos… De van szaga, illata, és ki lehet nyitni. Ez utóbbi a legfontosabb tulajdonsága, amit ugyanis kinyitunk, abba be is tudunk lépni.

– Eltűnhet-e a könyv? – kérdezte Barabási Tivadar a diákokat.

– Én sok olyan emberrel találkoztam, akik lelkesednek a könyvekért. Amíg ez a réteg megmarad, biztos, hogy könyvek is lesznek – nyugtázta az egyik diák.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató