„Bréking nyúz!”
2013-10-07 14:17:09
- Máthé Éva
Mostanában a földrengés a „sláger”. Annyiszor ismétlik a róluk szóló híreket a kereskedelmi televíziók, hogy ettől ismét világossá vált: tökkelütött idiótáknak tekintik a Kedves Nézőt. A múlt héten még más volt a „bréking nyúz”, szabad fordításban: az egetverő hír.
Mostanában a földrengés a „sláger”. Annyiszor ismétlik a róluk szóló híreket a kereskedelmi televíziók, hogy ettől ismét világossá vált: tökkelütött idiótáknak tekintik a Kedves Nézőt. A múlt héten még más volt a „bréking nyúz”, szabad fordításban: az egetverő hír.
Több száz reklamáció nyomán szeptember 24-i nyilvános értekezletén a CNA, vagyis a hazai audiovizuális tanács úgy döntött: ajánlást fogalmaz meg annak kapcsán, ahogyan a tévéműsorok a kutyák által szétmarcangolt bukaresti kisfiú esetét, valamint az utána kialakult helyzetet ábrázolták. Nem indokolatlan a felháborodás… Elképesztő, hogy egy ilyen hajmeresztő történet milyen indulatokat kelt az egyes tévécsatornák háza táján. A hírtelevíziók mindennapi kínálata immár egyébből sem áll, mint „bréking nyúz”-okból, mintha a hazai közélet megdermedt volna, mintha a gyilkosságok, rablások, balesetek átvették volna a hatalmat kies országunkban.
Kétségtelen (sajnos), hogy a mai nézők ingerküszöbe egészen másmilyen, mint amivel a falusi határokban szántó-vető életmódot folytató nagyanyáink, nagyapáink rendelkeztek. Pallas nagylexikona szerint az ingerküszöb az inger azon legkisebb foka, amely „az izmokban összehúzódást, a mirigyekben elválasztást képes támasztani. Azon alól az inger hatástalan, az azon túl növelt inger pedig fokozott működést vált ki”. Nos, a tévéműsorok jelenkori fogyasztói talán már bele sem remegnek – teszem azt – az öngyilkos merényletek áldoztainak látványába. Egy hill fedőnév homályába burkolózó szerző azt írja a magyarfoldre.hu honlapon: „Túladagoltak minket, kiégették a lelkek utolsó foszlányait is, felperzselték az erkölcsöt, megfagyasz-tották a szíveket”. A hírtelevíziók szerkesztői nagyon is tisztában vannak ezzel a jelenséggel, miközben hathatósan hozzájárult(n)ak a „lélekperzseléshez”. Mivel munkatársaik állandóan attól rettegnek, hogy a bűvös távirányítók korlátlan urai, a nézők azonnal elpártolnak műsoruktól, ha nem fröcsköl a vér a képernyőn, ha nem tekerik ki éppenséggel valakinek a nyakát, egymással versengve ontják a katasztrófaképeket.
Akik nyomon követték a kis „angyal”, a négyéves Ionuţ Anghel tragédiájáról szóló tudósításokat és az azokat követő stúdióbeszélgetéseket, nagyon jól tudják, hogy a hazai kereskedelmi televíziók napokon, heteken át rendkívül agresszív kutyákat ábrázoló snittekkel borzolták egy egész ország lakosságának az idegeit, olyanokkal, amelyek köszönő viszonyban sem voltak az adott esettel. A román parlament mellett a kereskedelmi tévék okolhatók azért, hogy nemzetközi felháborodást kiváltó jogszabály született, amely lehetővé teszi a mintegy 65 ezer bukaresti kóbor eb lemészárlását.
A CNA felszólította a tévéadókat, a jövőben tartózkodjanak attól, hogy indokolatlanul ismételgessék a rendkívül negatív érzelmi töltetet hordozó képsorokat, és munkatársaik lehetőleg érzelemmentesen, részrehajlás nélkül, objektíven ábrázolják az eseményeket, az adott témákat. Az ajánlás be nem tartása természetesen semmilyen következményt nem von maga után. Magyarán: alig több falra hányt borsónál!
