„A régi Város marad nekünk”

2016. február 16-án a marosvásárhelyi Lector Kiadó volt az Áprily-est vendége. Nagy Attila Csillagköz című verseskötetét (2015) és Cristian Teodorescu regényét, a Medgidia, a hajdani várost (2014) a költő és Koszta Gabriella műfordító, színművésznő jelenlétében Szőcs Katalin szerkesztő mutatta be.

A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban szervezett irodalmi est a régi, nagybetűs, szellemi és erkölcsi értékeket hordozó Város hármas képzeletbeli találkozását tette lehetővé.

Kezdetben Nagy Attila jelenkori élettere, Marosvásárhely, kiemelten ennek elveszett vonzó arculata elevenedett meg a költő tolmácsolásában. Nagy Attila nem a múlt szenvedélyes ábrázolásával dicsőít egy letűnt korszakot, nem a nosztalgikus mementók hullámzó töredékeit próbálja fölvillantani. „Ujjbegy csak érintse a verset” – vallja, és miközben a jelent próbálja megragadni, ábrázolásába megakadályozhatatlanul belopózik, visszaoson a múlt. Így válhat Nagyenyed is gyakori földerengésévé a költő személyes mundus vivendi-jének, annak ellenére, hogy – mint azt a bemutatkozáson megtudhattuk – már 3 hónapos korában családja elhagyta „Strassburg városa Ó-Enyed”-et. A gyökerekhez való szoros kötődése szorgalmazta egész életén át arra, hogy alaposan megismerje a „magyar Athén” szellemi kincseit. Áprily és fia, Jékely, Nagy Attila költészetének gyakori ihletforrásai, orvosként pedig szintén az Enyedhez köthető Pápai Páriz Ferenc fő munkája, a Pax Corporis jelentett kihagyhatatlan olvasmányt számára.

Míg önéletrajzi versciklusából történő felolvasásával Nagy Attila a lelkes enyedi közönséggel a közös élményrétegeit erősítette meg, Koszta Gabriella műfordítása egy távolabbi, mégis ismerős világba kalauzolta el a hallgatóságot. A 9 nemzetiségű Medgidia számos olyan jellemvonást hordoz(ott), melyek a vallási toleranciát gyakorló erdélyi városainktól korántsem idegenek (elég csak arra gondolnunk, hogy a tordai ediktumot épp Vásárhelyen iktatta törvénybe az országgyűlés 1571-ben).

Az önálló novellákból álló kisregényben a szerző a szereplők életsorsa által épít fel egy olyan világot, amelyben az emberi kapcsolatok szépsége, természetessége teszi értékessé a közösségi létet. Társadalmi szerkezetében az egész Balkán ott van e műben, de nem puskaporos hordóként, ellenkezőleg: az emberi jóérzés, a hétköznapi humanizmus gyöngyszeme e kisváros. A családtörténet várostörténetté kerekedik, azonban ez a város – akár Nagy Attila Marosvásárhelye a Csillagközben – ma már nem létezik. A nívós művészi szövegátadás által a találkozón mégis lehetővé vált egy letűnt világ szépségének, bájának felelevenítése. A vásárhelyi vendégeknek sikerült bebizonyítaniuk, hogy az igényes irodalmi alkotás – legyen az vers vagy műfordítás – olyan belső, rejtett erővel rendelkezik, amely képes megcsillantani a visszahozhatatlant, varázsával jelen-valóvá tenni azt az olvasó számára.

 

Basa Emese