Bár az uniót és a multikat előszeretettel ostorozó
szocdem bajuszkirálynak vélhetően nem állt szándékában, rálicitált a brüsszeli döntéshozók egyik közelmúltbeli lépésére. És egyben – támogatói éljenzése közepette – arról is biztosította a multikat, hogy továbbra is dolgozik a boldogulásukért.
Mindez egy vasárnapi, regáti kampánygyűlésen történt, ahol a fő kormánypárt vezére dörgedelmesen bejelentette, hogy olyan törvényt fog kezdeményezni, amely drasztikusan bírságolja majd az élelmiszer-nagykereskedőket, ha azok nálunk gyatrább termékeket tesznek a polcra, mint az anyaországukban. A bejelentés nem hangzik rosszul, de a jelentősége körülbelül akkora, mint egy pekingi palotaeb csataindulójának egy vérebbel szemben. Öt nappal korábban ugyanis az Európai Bizottság egy, elemzők szerint történelmi jelentőségűnek minősített döntést hozott arról, hogy le kell csökkenteni az élelmiszerekben az egészségre különösen káros szintetikus zsírok, adalékok arányát. Emberünk nem mondta, mikortól szándékszik életbe léptetni ezt a törvényét, de 2021 áprilisától, amikorra a brüsszeli döntéshozók határidőt adtak, a multiknak az egész földrészen alkalmazkodniuk kell ezekhez az egészségvédelmi előírásokhoz. Addig meg van idejük új adalékokat kikotyvasztani a jelenlegiek helyére. De a határidőnél súlyosabb dolgot is hallgatott el a teleormanisztáni bajuszkirály. Európa egyes országaiban már megelőzték a minapi bizottsági szabályalkotást, és törvényben tiltották be az egyes szakértők szerint a földrészen évente több tízezer halálesetért felelős, egészségkárosító adalékokkal felpumpált termékeket. Ezeknek az országoknak a sorában szép hazánk is ott lehetne. Mert 2017 márciusában az egyik ellenzéki szenátor benyújtott egy ilyen törvénytervezetet, amit a szenátusban el is fogadtak, de a képviselőház szakbizottságainak annyira megfeküdte a döntéshozási képességét, hogy másfél év alatt sem voltak képesek a plénum elé terjeszteni, hogy az elfogadásáról már ne is beszéljünk. Mert a választók egészségénél már csak a politikai és anyagi haszon a fontosabb.
És emberünk végül szavazótáborának tapsviharával aláfestve üzente meg a multiknak, hogy továbbra is dolgozik értük. Ugyanis emelik a zöldségtermesztők támogatásait. Azonban, mivel az utóbbi három évtized alatt a túlnyomórészt szocdem kormányoknak izzadságos reformok és privatizációk árán sikerült úgy kiirtaniuk a feldolgozóipart, hogy hírmondója is alig maradt, a büszkén megtámogatott farmerek zöldsége a külföldi cégek számára lesz olcsó nyersanyag. És ez tartósan így is marad, mert szándék sincs itt olyan kormányzásra és gazdaságpolitikára, amelyik a termelők támogatása mellett legalább ugyanakkora figyelmet és pénzt fordítana a farmerek terményeit feldolgozó iparágakra is.
