Amolyan olimpiai versenyre hasonlított hétfőn a Zöldház programra benyújtani a pályázatot, ugyanis időre kellett teljesíteni, azaz feltölteni a dokumentumokat.
A közép-romániai régió megyéinek (Maros megye is ide tartozik) fenntartott napon, október 30-án 10 óra után alig egy perccel „elfogyott a pénzkeret”. Már az első lépésnél, az emberi felhasználót a számítógéptől megkülönböztető teszt, a Captcha biztonsági kód beírásánál blokkolt a folyamat, és ez csak pár másodperccel a program indítása után történt. Pedig idejében felkészültem: fiókot hoztam létre 24 órával az indítás előtt, a beszkennelt dokumentumok készen álltak pdf formátumban a feltöltésre, a személyi adatok szintén, a bemásolásra. De odáig már esélyem sem volt eljutni, azonosítani sem tudtam magam emberi felhasználóként, a pénzalapok máris „kimerültek”. Gyakorlott számítógép-felhasználónak tartom magam, de nem tudtam lépést tartani azzal a 2055 Maros megyei pályázóval (régiószinten 9335 jelentkezővel), aki villámsebesen, pár másodperc alatt bejutott a rendszerbe. Akkor mit szóljon a szomszéd bácsi faluról, jobb esetben gyermeke, unokája stb.? Nekik hogyan sikerülhetne?
A közösségi oldalakon sem maradt kommentárok nélkül a történet, ezek nyomán egyre inkább körvonalazódik bennem, hogy edzenem kell, akárcsak sok száz pályázó. Állítólag erre „szakosodott” cégek tartanak webinárokat (online videokonferencia), azaz képzést arra, hogy hogyan lehet pár másodperc alatt bejutni a rendszerbe, ezt gyakoroltatják a jelentkezőkkel, sőt, van, hogy a befizetett pénz visszatérítését ígérik, ha nem sikerül a pályázat benyújtása. Egy, a Zöldház programra szakosodott cég vezetője szerint különböző számítógépes programokkal lehetővé válik, hogy 10-15 másodperc alatt feltöltsék az iratokat a Környezetvédelmi Alap rendszerébe. Ezeket a szoftokat nem kis pénzekért vásárolják meg az érdekeltek, áruk 300-5000 lej között van. A „konkurens” programok használata azonban biztonsági és jogi kérdéseket is felvet, hiszen egyrészt ezek blokkolhatják a rendszert, másrészt a támogatásért cserébe olyan személyes, tulajdonnal kapcsolatos információkat kell feltölteni, ami egy biztonsági rés esetén jogosulatlan felhasználók birtokába kerülhet.
A pályáztatásnak ez a módja ismét az ügyeskedőknek kedvez, bár nem kételkedem, bizonyára vannak ügyesek is. Ennek ellenére úgy vélem, a pályáztató hatóságnak, amely mellesleg minden feliratkozás után ellenőrzést rendel el, újra kellene gondolnia a módszertant, hogy sokkal korrektebb, erkölcsi, jogi szempontból is kifogástalan pályázati rendszerben lehessen támogatást lehívni. Így, ahogyan ez most működik, éppen azoknak a hozzáférését korlátozza, akiket megcéloz: az energiaszámlákat csökkenteni akaró, szerényebb jövedelmű emberekét.
