Zéró tolerancia?

• 2014-02-12 15:20:26

• Bodolai Gyöngyi

Február is gazdag egészségügyi jellegű világnapokban.

Fotó: dr. Pongrácz Mária

Február is gazdag egészségügyi jellegű világnapokban. A Magyar Távirati Iroda közleményében olvashatjuk, hogy 11-én volt a betegek világnapja, a lourdes-i csoda emlékére. A 14 éves francia kislánynak 1858. február 11-én jelent meg Szűz Mária, s a jelenés helyén, a sziklabarlangban négy nap múlva forrás fakadt. Évente több mint félmillióan zarándokolnak el a csoda helyén épült bazilikába, s gyógyíthatatlan betegek reménykednek a felépülésükben, hisz sok ezer ember tapasztalta meg a lehetetlennek hitt gyógyulást, amiről a barlang fölé épült bazilika falát bélelő márványtáblák tanúskodnak. Aki hisz benne, az egészséggel kapcsolatos imádságok, kívánságok valóra válnak, amit magam is megtapasztaltam a dél-franciaországi különlegesen szép városban, amely a betegek fogadására és ellátására épülő turizmusból él.

Február 4-én, a rák világnapján arra emlékeztünk, hogy 2000-ben ezen a napon írták alá Párizsban a kór elleni összefogásra felszólító dokumentumot. A rák gyűjtőfogalom: több száz különböző szövettani típusú, különböző biológiai viselkedésű és különböző szervekre lokalizálódó megbetegedést (kóros sejtburjánzást: daganatot) fed, így kezelése, gyógyítása is sokféle, univerzális gyógyszere nincs. A világon évente 12 milliónál több új rákos megbetegedést fedeznek fel, s 7,6 millióan halnak meg emiatt.

Február 10-én a gyermek hospice világnapja van. A hospice a haldokló – elsősorban daganatos – betegek humánus gondozását végző szervezet. Ezen belül a gyermekek gondozása különleges feladat: meg kell találni az egyensúlyt a remény és az igazság között. A világ számos pontján működő gyermekhospice-házakban lehetőség van a kicsik nehéz útjának lehető legemberségesebb végigkísérésére. Romániában vagy legalábbis Erdélyben sajnos ez a lehetőség még nem létezik.

Holnap, február 14-én van az epilepszia világnapja. A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997-ben hirdette meg Szent Bálint napjára, mert az epilepsziások védőszentje is a vértanúhalált halt pap. Az epilepszia (visszatérő görcsrohamokra való hajlam) a leggyakoribb agyi zavar, de nincs köze az elmebetegségekhez, közvetlen kiváltó oka az agy elektromos túlműködése, illetve zavarai. Az emberiség fél százaléka szenved epilepsziában, de csaknem öt százaléka élete folyamán legalább egy alkalommal átél epilepsziás rohamot.

Február 6-án volt a nemzetközi zéró tolerancia nap a női nemi szervek megcsonkítása ellen. Emberi jogi szervezetek 2004 óta kívánják felhívni a figyelmet a sokszor tévesen női körülmetélésként említett műveletre, tiltakozva annak gyakorlata ellen. A külső nemi szervek csonkítását évente több mint kétmillió kislány szenvedi el főleg afrikai, illetve olyan országokban, ahol jelentős számú afrikai bevándorló él. A világban mintegy 140 millió nő él ilyen megcsonkítással, közülük félmillióan az Európai Unióban. Az áldozatok a steril körülmények hiánya miatt nem ritkán elvéreznek vagy vérmérgezésben halnak meg, a műtét sipolyokat, meddőséget, szülési komplikációkat, a nemi örömre való képtelenséget, fertőzéseket okozhat. Az ENSZ Közgyűlése 2012. november 26-án fogadott el a női nemi szervek megcsonkítását elítélő határozatot, ez az első ilyen szintű dokumentum ebben a témában.

Bár a mi viszonyaink között elképzelhetetlennek tűnik, dr. Pongrácz Mária marosvásárhelyi családorvos afrikai gyógyító útjai során találkozott ezzel a jelenséggel, amit Orvos voltam Afrikában című naplójában is megörökített.

Tőle kérdeztük, hogy mi a célja ennek a súlyos következményekkel járó műveletnek.

– Misztikus hiedelem, vallásos meggyőződés van a hátterében, s helyi kuruzslók végzik a család, s bár hihetetlenül hangzik, az anya kérésére. A cél az, hogy a nemi öröm érzésétől teljes mértékben megfosszák a nőket, akiknek csak azt a szerepet szánják, hogy szüljenek. Elefántcsontparton és a Közép-afrikai Köztársaságban is találkoztam ilyen esetekkel. A műveletet rejtett módon, titokban végzik, piszkos műszerekkel, érzéstelenítés nélkül, sokszor néhány hónapos csecsemőn, akinek a megcsonkítás során levágják a külső nemi szerveit. Az anyák, akik valószínű maguk is megtapasztalták a leggyakrabban súlyos fertőzéssel és egyéb kellemetlenséggel járó művelet következményeit, mégis hisznek abban, hogy ez a feladatuk, ezért nehéz lesz őket az ellenkezőjéről meggyőzni – válaszolta Pongrácz doktornő.