Zárórendezvény a Kultúrpalotában

A Marosvásárhely szabad királyi város fennállásának 400. évfordulója alkalmából szervezett jubileumi rendezvénysorozat gálaestjét pénteken a Kultúrpalotában tartották. A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület és a Maros Megyei Múzeum közös szervezésében több mint két hónapig történelmi előadásokat, vetélkedőket, kiállításokat, előadóesteket szerveztek az évforduló méltó megünneplésére.

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a szakmai zsűri kiválasztotta a Marosvásárhely főterére tervezett Bethlen Gábor-szoborpályázat nyertes alkotását. A marosvásárhelyi származású, Baján élő szobrászművész, Harmath István egész alakos pályamunkájára esett a választás. Amint kifejtette, a szobrot a főtéren fogják felállítani, és a helyi tanácsosok feladata lesz a jövő évi költségvetésbe foglalt összeg megszavazása, a tervezés megkezdése, a helyszín kialakítása és az engedélyek megszerzése. „A város múltja, jelene és jövője attól függ, hogy aktívan tudjuk-e alakítani a város életét, gazdaságát, kultú-ráját” – hangsúlyozta a múzeumigazgató. 

Sebestyén Mihály történész összefoglalta a Bethlen Gábor által négyszáz évvel ezelőtt adományozott városi rang fontosságát, és rávilágított azokra a hétköznapi eseményekre, amelyek Bethlen kiváltságlevele nyomán a városban bekövetkeztek, ugyanakkor a fejedelem uralkodása alatt hozott hasznos országgyűlési határozatokból is szemlézett. 1616 áprilisában a Bethlen Gábor fejedelem korában városi rangot biztosító kiváltságlevél az akkori 3–4000 lakosú mezőváros Székelyvásárhely meg-nevezését Marosvásárhelyre változtatta, a lakóit pedig nemesi rang illette meg. A korabeli szokás szerint a kiváltságlevél csak úgy válhatott érvényessé, ha a kihirdetés alkalmával senki sem ellenezte azt. Az uralkodó által aláírt, valamint hiteles pecséttel ellátott okiratot a Gyulafehérváron tartott országgyűlésen felolvasták, és miután annak senki ellent nem mondott, érvényesnek nyilvánították. A nyilvánossá tétel és hatályba lépés tényét az ítélőmesternek nevezett jogtudós hitelesítette, majd következett a városi tanácsban való közzététel, amellyel a kiváltságlevél érvényessé vált. (A pergamenre írt, latin nyelvű, terjedelmes dokumentum máig fennmaradt, a Maros Megyei Nemzeti Levéltárban őrzik.) Amint a korszak kutatója kifejtette, a 49 évet élt fejedelemnek sűrített, a nyomort is megtapasztaló, felfele ívelő életpályája volt. A történetírás egyik csúcsszemélyiségének nevezte az 1613–1629 között uralkodó fejedelmet, akinek Marosvásárhelyen valóságos kultusza alakult ki. A békés korszak megteremtésével a gazdasági életre és kultúrára is nagy hatást gyakorolt. Amint az előadó felelevenítette, már száz éve állhatna Bethlen Gábor főtéri szobra Marosvásárhelyen. 1912-ben, Bernády György városépítő polgár-mester idején elhatározták, hogy megírják a város történetét és szobrot állítanak a fejedelemnek. Ezt azonban 1916-ban a történelem vihara megakadályozta, de ha felállították volna is, valószínűleg a Kossuth-szobor és a többi magyar személyiség szobrának a sorsára jutott volna, amelyeket 1919 márciusában egyetlen éjszaka alatt tüntettek el a város köztereiről – hangzott a történész értekezésében. 

Szélyes Ferenc színművész Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának Bethlen korát idéző, Tündérkert című első kötetének utolsó fejezetéből olvasott fel részleteket.

A gálaesten a Codex csíkszeredai régizene-együttes, mely idén megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli, korhű zenével idézte fel Bethlen Gábor fejedelem korát. A reneszánsz és barokk erdélyi főúri zenét korhű hangszereken adták elő a művészek, illetve énekelték és tolmácsolták a művek üzenetét is. Az erdélyi régizene-kutatásnak kiemelt szerepet tulajdonító együttes kevésbé ismert erdélyi forrásanyagokat is bemutatott. Ilyen Bocskor János Énekeskönyve (Csíkszentlélek 1716–1739), a XVII. századi Kájoni kódex, a sepsiszentgyörgyi Kottás kézirat (1757) stb. Az est során furulyák, barokk fuvola, hegedű, cselló, brácsa, koboz, kontra, nagybőgő kíséretében adták elő magyar, francia, olasz, román-magyar nyelven a megzenésített műveket, melyekkel az egykori erdélyi főúri udvar hangulatát idézték.

A péntek esti gálaest közönsége, mely ezúttal foghíjasan töltötte meg a nagyterem széksorait, lelkes tapssal jutalmazta egyedi művészetüket, a zenei műveltségük, szakértelmük és elkötelezettségük mellett rengeteg kutatómunkát is igénylő hivatástudatukat.