Két, az érdekelt politikusok által történelminek minősített fejlemény is történt a napokban, amelyek jelentős változásokat hozhatnak a nemzetközi színtéren ténykedő multik adózására vonatkozóan. Ez hosszú távon több adóbevételt jelenthet egyes országoknak, amiből végső soron azok adófizetői is nyerhetnek valamit, de ezt a hasznot a multik többszörösen is vissza tudják vámolni, így végeredményben a hétköznapi ember szintjén ez több hátrányt jelent, mint hasznot.
Régóta téma már a nagypolitikában és a civil szféra egy részében, hogy a nemzetközi nagyvállalatok az egyes országok eltérő adószabályaiban rejlő kiskapukat kihasználva milliárdokkal növelik az átlagember dimenziójában amúgy is felfoghatatlan nagyságrendű nyereségüket. A világ hét vezető gazdasági nagyhatalma arról állapodott meg a napokban, hogy bevezetik a globális minimumadót, ami azt szolgálná, hogy a multik ne húzhassanak hasznot az egyes országok alacsonyabb adókulcsaiból. Az uniós döntéshozatalban pedig az körvonalazódik, hogy a nagyvállalatokat adózási transzparenciára késztetik, vagyis bevallatják velük, hogy melyik országban mennyit keresnek, és azután hol mennyit adóznak.
Ezek a – főleg az amerikai techóriások megzabolázására irányuló – lépések papíron nagyon szépen mutatnak, és rengeteg pénzről is van szó a háttérben, mert szakértői becslések szerint az uniós tagállamok évente összesen 50 milliárd eurónyi adóbevételtől esnek el a multik játszmái nyomán. Ha ezt a pénzt be tudnák rajtuk hajtani, és értelmesen közhasznú célokra is tudnák fordítani a politikusok, az szép nyereség lenne az uniós polgárok számára. Csakhogy amíg erről egyáltalán konkrétan beszélni kezdhetünk, az még évek kérdése lehet, mert ezek a megállapodások hosszas politikai és jogalkotási folyamatok nyomán válhatnak valósággá, és még akkor is kérdés, hogy a lehetséges pluszbevételekből az épp aktuális döntéshozók mit lesznek képesek összehozni. Ám míg a haszon bizonytalan, azt készpénznek vehetjük, hogy az érintett cégek nem fognak kevesebbet keresni, ezt a pénzt simán vissza tudják hajtani rajtunk, a fogyasztóikon.
Európa keleti oldaláról nézve a dolgot, duplán rossz, hogy a globális minimumadó egy lehetséges eszközzel kevesebbet jelent a régió országainak számára, hogy adókedvezmények révén próbálhassanak befektetőket vonzani, és így igyekezzenek felzárkózni életszínvonalban a Nyugathoz. Ez különösen az unió legalacsonyabb társasági adókulcsát felmutatható magyar kormányzatot érinti rosszul, és látva, hogy az mennyit fordít a külhoni közösségek gazdasági és kulturális támogatására is az erőforrásaiból, számunkra még további hátrányt jelenthet.
