2021. április 18., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem a hatékonyság az első jelző, ami eszünkbe jut manapság az unió hallatán, és ez nem véletlen, mert a bürokraták alaposan megdolgoznak a negatív hírnévért, ha az oltáskampányt vagy a gazdasági mentőcsomag feletti andalgást nézzük. De van egy kezdeményezés, amivel sokat javíthatnának a becsületükön.

Ez az adóprést szabadulóművészi ügyességgel kerülgető multik üzelmeinek láthatóvá tételére irányuló próbálkozás. Ami, ha sikerrel jár is, egy hosszabb folyamat első lépése kellene legyen.

Világos, hogy a kezdeményezés főleg az újvilági techmultikat célozza, nem véletlenül. Szó se róla, ha valaki követ vagy akár feltalál egy jó üzleti modellt, vagy jó érzékkel egy technológiai korszakváltás idején a megfelelő helyen és időben fektet be okosan, mesés hasznot fog besöpörni. Amennyiben ezt korrektül teszi, nem érheti szó a ház elejét. Azonban amikor ennek a sárgolyónak az első és második legnagyobb reklámcégei – amelyekből az egyik internetes keresőmotornak, a másik pedig közösségi médiának álcázza magát – elenyésző vagy semennyi saját tartalom előállítása mellett dollárban százmilliárdos hirdetési nyereséget talicskáznak haza, miközben mosdatlan, nem tegnap barnult nepperek módjára kupeckednek a személyes adatainkkal, és – habként a tortán – olyan szinten űzik a felületeiken a politikai cenzúrát, hogy annak láttán az ötvenes évek elvtársai sírva fakadnának az irigységtől, ott az üzlet tisztességéről már eleve nehezen lehet beszélni. És ha ehhez még az adófizetés kerülgetése is társul, akkor világos, hogy ezek a kétségtelenül zseniális üzletemberek ugyanakkora nagyságrendben nézik baleknek a politikusok mellett a tisztességes munka után korrektül adózó vállalkozót, akár konkurensük az, akár nem, és nem utolsósorban a saját felhasználóikat és fizető klienseiket is. Ebben partnereik is vannak, mint a kocsmáiról és fekete söréről híres zöld sziget techbarát adószabályokban jártas politikusai, vagy az Európai Bizottság előző, „isiászos” dülöngélő elnökének országa, ahol az illető 18 évi izzadságos kormányfősködés alatt épített az ilyen „tisztességes” multik számára virágzó adóparadicsomot. Ha ezt most sikerül láthatóvá tenni, az már egy jó lépés lenne a megfelelő irányba. De ezt egy folyamatnak kéne követnie, amelynek a végére a milliárdos ugyanúgy kéne adózzon, mint a sarki fűszeres, és üzleti területtől függetlenül a monopóliumra törekvők szarvát érdemes lenne levágni, mert a túlzott hatalom mind a politikában, mind az üzletben káros a közegészségre. Kérdésnek csak annyi marad, hogy a jelenlegi döntéshozók milyen messzire készek és képesek ebben az ügyben elmenni.