2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Maros Megyei Múzeum és a Pósta Béla Egyesület szervezésében

november 30. és december 2. között a marosvásárhelyi várban, a Történeti és Régészeti Múzeum épületében tartották meg a XII. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát. A rendezvényen mintegy 60 erdélyi magyar régész vett részt, és 20 régészeti szakon tanuló egyetemista mutatott be szakdolgozatot Erdély múltjának különböző történelmi korszakairól. A tudományos ülésszak jelentősége az, hogy ezen ismertetik a legújabb feltárások és elemzések eredményeit. 

A november 30-án délután kezdődő konferenciát a rendezvény házigazdája, Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd köszöntőt mondott Bajusz István, a Pósta Béla Egyesület elnöke, Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke és Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője. 

Soós Zoltán lapunknak elmondta, az 1990-es évek elején indult útjára a Pósta Béla-konferencia, amely fontos tudományos fóruma lett az erdélyi magyar régészeti kutatásnak és nem csak. 1918 előtt Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesületnek volt egy neves szakmai folyóirata, a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtárából című. Ezt a kiadványt sikerült újraéleszteniük az 1990-es évek közepén végzett, majd mesteri tanulmányokat folytató régész diákoknak. Mint ismeretes, 1918 és 2000 között, leginkább az 1950-es években erős ideológiai nyomás alatt álltak a régészek, hiszen nem volt szabad bármiről bármit írni. Ezek az akadályok elhárultak, ma már nyugodtan lehet beszélni a honfoglalás kérdéséről, az Árpád-házról, a vármegyékről, a kontinuitáselméletről. A konferencia kronológiai sorrendben az őskort, ókort, a népvándorlás korát és középkort öleli fel, olyan kutatásokkal, amelyek kiegészítik az eddigi tudományos adattárt. Az egyik indító előadást az MTA egyik munkatársa, a vajdasági születésű Takács Miklós tartotta, amiben érdekes párhuzamot mutatott be a szerb és a román kontinuitáselméletről, igazolva, hogy a politikailag generált ideológiák mennyire hasonlóak, és sablonszerűen működnek. Nem véletlenül a legtöbb előadás a középkorról szólt, mivel az erdélyi magyar jelenlét elsősorban ehhez az időszakhoz kötődik, ezért is prioritásként kezelik az erdélyi magyar kutatók. 

A Maros megyét is érintő előadások közül megemlíthetjük a Kovács Ferenc apátot és a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium régiséggyűjteményét ismertetőt, amelynek érdekessége, hogy a második világháborút követően került a múzeum tulajdonába (Rezi Botond – Pánczél Szilamér – Dobos Alpár – Győrfi Zalán). Berecki Sándor érdekes előadást tartott az erdélyi kelta temetőkről. A Kr. e. 4. század folyamán megtelepedő kelta törzsek hamar a térség domináns tényezőivé váltak. A feltárt hagyatékukról értekezett a kutató. A római kort kutatók a legújabb lelőhelyek feltárásának tükrében az egykori limes – birodalmi határ – Kelemen- és Görgényi-havasokban található őrtornyait, a hozzá köthető vélhető hadászati stratégiát elemezték. 2013–2016 között az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének egyetemi hallgatói terepgyakorlat keretében végeztek geofizikai méréseket Dacia keleti limesének Maros megyei szakaszán. Marosvécsen a mágneses anomáliákat ábrázoló térképen sikerült azonosítani a castrum megmaradt nyugati részét és a castrumból kivezető út mentén a vicus északnyugati részét. A vicusban számos, belső szerkezettel rendelkező épületet mutattak ki. Mikházán a castrum teljes belső szerkezete, az utak és épületek, köztük a principia, egy horeum és a barakkok azonosíthatók a mágneses térképen. A vicus nem maradt meg olyan épen, mint Marosvécsen. Csak a fürdő épületét lehetett azonosítani, más épületek falainak csak a törmeléke látszik a méréseken. Sikerült még kimutatni néhány sírkertet, melyek a limes körül helyezkedtek el. Sóváradon nem lehetett mágneses méréseket végezni, mert a mai falu a castrumra települt, és a falu mágneses objektumai, a kerítések, házak, csővezetékek stb. jele elnyomja a régészeti objektumok jelét. Itt csak a Sóház udvarában tudtak elektromos méréseket végezni, melyekkel sikerült azonosítani a castrum északi falát és egyéb épületek alapját, melyek létét a mérést követő feltárások igazolták. Térképezték még a felsőrépai, libánfalvi, a Pogor- és Tompa-tetőn levő, valamint a szakadáti őrtornyokat. Malomfalva és Segesvár hatá-rában végzett régészeti célú mágneses mérések alapján Árpád-kori erődítményt térképezték fel, illetve az is kiderült, hogy Segesvár mellett római katonai táborhoz tartozó település volt. Szó esett még a több éve tartó mikházi kutatásról is. Az idén egy nagy hulladékgödörből előkerült nagy mennyiségű háztartásiedény-hulladék és ipari hulladék elemzését ismertették. Szó volt magyargyerőmonostori gróf Kemény József (1795–1855) Mikházáról készült régészeti jellegű feljegyzéseiről. Érdekesek voltak László Keve – Győrfi Zalán régészeti adalékai a magyarfülpösi református templom történetével kapcsolatosan. 

A Soós Zoltán – Toda Oana – Bencze Ünige – Gál Szilárd csapat érdekes eredményeket mutatott be a magyarbükkösi Kemény-udvarház régészeti kutatásairól a régészeti feltárás és az épület restaurálási és helyreállítási terve kapcsán. Szó volt még a lapunk által korábban részletesen ismertetett marosszentgyörgyi középkori ötvösműhelyről, a mezőbándi, a marosfelfalusi és a nyárádszeredai bronzdepókról, amelyeket Rezi Botond régész ismertetett. 

A konferencián időszakos kiállítást is nyitottak Öt év identitás és kultúra 2013– 2017 között címmel. A kiállított munkák alapanyaga a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékének hallgatói és oktatói együttműködésével zajlott mikházi felmérő táborok eredményeként állt össze. 

A konferencián elhangzott anyagokat az EME-dolgozatok… nyolcadik kiadványában jelennek meg magyar és angol nyelven. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató