2021. március 1., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Idén is kiosztotta irodalmi díjait a kolozsvári Helikon szépirodalmi folyóirat. A lap Kemény Zsigmondról elnevezett irodalmi díját ez évben Vida Gábornak ítélték oda. A kisjenői születésű prózaírót igen sokan ismerhetjük, hiszen évtizedek óta Marosvásárhelyen él, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, majd tavalytól főszerkesztője, megannyi kötet szerzője. A Helikon november 21-én szervezett online díjátadó ünnepséget, amelyen Márton Evelin prózaíró méltatta, majd Papp Attila Zsolt beszélgetett az idei év irodalmi díjasával, az esemény házigazdája Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője volt. A díjátadó felvétele megtekinthető a Helikon Facebook-oldalán, mi telefonon értük utol Vida Gábort egy rövid interjú erejéig.



– Gratulálok, és elsőként azt kérdezném, ami ilyenkor megszokott: mit jelent Önnek ez a díj?
– Mindig azt szoktam mondani, hogy ha én kapok díjat, akkor a zsűri, helyzete magaslatából, higgadt és objektív döntést hozott. Én gratulálok nekik, hogy engem választottak, jól tették, Isten tartsa meg a szokásukat. Elég sokféle díjat kaptam már, de természetesen örülök neki, hogy más is úgy gondolja, hogy jó úton járok. De nincs már olyan nagy szükségem a megerősítésre, mint fiatalkoromban. Akkor az első díjak nagyobbat csattannak.
– Hogy gondolja, minek köszönhetően döntött ilyen higgadtan és objektíven a zsűri?
– Ez náluk is úgy van, mint nálunk: van egy folyóirat, ami tokkal-vonóval egy évben ezer-ezerötszáz oldal, nem tudom, hogy ők hogyan számolják a terjedelmet. És ők nézik át, hogy abban az évben vagy egy bizonyos felhozatalban mi az, amit kiemelnének vagy mi az, amit díjazásra ítélnek. Mindenütt vannak ilyen belső szempontok, titkok meg nem tudom micsodák, amelyekről inkább őket kéne kérdezni, ők tudnának erről összetettebben beszélni.
– Gondolom, valamilyen szinten ez megerősítés is volt, hogy egy másik irodalmi folyóiratnak, úgymond kollégáknak a díját vehette át. Nem egy „külső” grémium ítélte oda, hanem a belső kör. Szubjektív szempontból értékesebb-e így a díj, vagy csak más?
– Erdélyben van ez a néhány irodalmi lap, és mindannyian kollégák vagyunk. Egymás közt vagyunk, úgymond, de ez egy szakmai döntés. Ilyen díjak esetén az a jó, hogy semmilyen szponzorral, támogatóval vagy fenntartóval nem kell a szerkesztőségeknek, kiadóknak egyeztetni. Csak nyugtát állítanak ki, hogy átvettem. Nincs semmilyen politikai nyomás rajtuk, legalábbis nem panaszkodtak.