Vasárnap az egyik kereskedelmi tévéadó meghívottja
bőszen üvöltötte, hogy Románia legádázabb és legveszedelmesebb ellensége Magyarország. Úgy látszik, sem a tél, sem a nyugdíjak körüli viták, sem az egészségügy siralmas állapota nem érdekes, és nem akkora probléma, mint a magyar ügy.
Az sem gond, hogy még mindig nincs elfogadott állami költségvetés, hogy „csorba” kormány vette át az EU Tanácsának soros elnökségét, hogy a legfelsőbb állami hatalmak között dúl a háború, megbénítva az intézmények működését. Mindez nem jelent problémát a nacionalisták számára. Szemük előtt kizárólag a „magyar veszély” lebeg.
Hogy mennyire így van, elég, ha azt a liberális képviselőt említjük, aki tavaly a parlamentben három kerek órán keresztül „éhségsztrájkolt”, hatalmas botrányt csapott a Maros és Fehér megye határára kitett kétnyelvű táblák miatt, és aki most az erdélyi futballkluboknak juttatott magyarországi támogatások kivizsgálását követeli. A pénzügyminiszternek és az ANAF vezetőjének címzett hivatalos kérésben arra kíváncsi, hogy ezek a támogatások megfelelnek-e a romániai jogszabályoknak, illetve, hogy az elmúlt három évben az ANAF ellenőrizte-e ezeket a klubokat…
A képviselő persze nincs egyedül a magyarellenességével. Egy ismert tévés műsorvezető egyenesen arroganciának nevezte az ügyet, és szerinte az ilyen „kétes finanszírozások”, amelyeket a sport, a kultúra vagy a gazdaság ürügyén tesz Magyarország, a háttérben hibrid háborús mechanizmusokat rejtenek, tekintve a magyar–orosz kapcsolatokat, valamint Oroszországnak Kelet-Európa és a Balkán ellen irányuló agresszióit, amelyek veszélyeztetik a térség biztonságát…
Az ügyben a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma is „megszólalt”. Közleményben ítélte el a kormány, az elnöki hivatal és a parlament reakciójának a hiányát, hogy az illetékes intézmények „nem végeztek alapos elemzést” arról, hogy milyen következményekkel járnak a magyar állam „stratégiai beruházásai”, illetve a kettős állampolgárság megadása az erdélyi magyaroknak. Szerintük az RMDSZ vezeti Hargita és Kovászna megyét, semmibe véve az itt élő románok érdekeit. A parlamenti támogatásért cserébe pedig Bukarest magára hagyta az itt élő románokat, akik ki vannak szolgáltatva a helyi és megyei hatóságok kényének-kedvének, amelyek „szegregációs politikájukkal az etnikai alapú területi autonómia megteremtésén dolgoznak”. A civil fórum azt kéri az államfőtől, hogy nemzetbiztonsági kérdésként tűzze a Legfelsőbb Védelmi Tanács napirendjére a Hargita, Kovászna és Maros megyei helyzetet.
Mindezek előrevetítik az őszi elnökválasztás és a jövő évi parlamenti választások kampányszólamait, amikor megint csak a magyar kártya lesz az „adu”. Kérdés, mi az igazi veszély?
