Leváltások sora, intézményközi munkacsoport a krízishelyzetek kezelésének felgyorsítására, népszavazás a súlyos bűncselekmények büntetésének megszigorításáról. Szűk két nap alatt talált ennyi választ a politikum a caracali ügy kapcsán, amely a súlyosságához méltó felháborodást váltott ki országszerte. Nem kétséges, a fellépést a gyakorlatban már beindult elnökválasztási kampány is befolyásolja, a vérfagyasztó ügyről a politikai szféra összes szereplője megpróbálja majd lefölözni a saját hasznát. A felelősségükről viszont nemigen fognak beszélni, pedig az is van nekik.
Az újkori kialakítása óta ez az ország nem az intézményei olajozott működéséről volt híres. De az azért már minden elfogadható határon túlmegy, hogy a segélyhívásokra a helyszínre találó egyenruhások várakoznak a tetthely kapujában, mert az éjszakai órákban tiltja nekik a törvény a házkutatást. Ez az előírás a sok vitát kiváltott legutóbbi igazságügyi reformok óta van életben, a közpénzekben könyökig turkálni hajlamos fehérgallérosok életét vélhetően könnyebbé is tette. Ilyen mellékhatásai is lehetnek egy első látásra egyesek politikai játszadozásának is tűnhető lépésnek. Még emellett is megérne egy vitát a hatósági fellépés, aminek egyik kulcspontja az lehetne, hogy milyen eredményességet lehet számonkérni egy olyan testülettől, amelynek utóbbi évtizedbeli főparancsnokai közül az egyik épp korrupcióért csücsül a hűvösön, egy másik pedig szabad lábon megúszta, hogy a szolgálati időben, szolgálati konvojjal történő magáncirkálásába belehalt egy motoros rendőr. A mostani vezér meg a kinevezésekor szólta ki a száján, hogy túl nagynak érzi a maga számára ezt a kabátot, de ha már ráadta a pártszékház, hát akkor megpróbál megfelelni a kihívásnak. A fizetési csekk aláírása biztosan menni fog, a többit meglátjuk.
Végül, egy ilyen cselekedetre hajlamos emberszabású lény vélhetően talált volna más módot is az áldozat becserkészésére. Azonban megkönnyítette a dolgát, hogy ebben a jobb sorsra érdemes országban csak álmodhatunk olyan közszolgáltatásokról, amelyek a világ kulturált tájain maguktól értetődőek. Mint például a tisztességes szállítás, hogy egy tizenéves lánynak ne kelljen integetnie az út szélén, mint a világ legősibb mesterségét űzőknek, hanem, ha már dolga van a szomszéd városban, akkor legyen kiszámítható menetrend szerint közlekedő, megfizethető árú szállítóeszköz, amelyik biztonságosan elviszi és hazaszállítja. Ez is a hatalomban csak célt, és nem eszközt látó politikusok felelőssége, akiket nekünk, az adófizetőknek illene figyelmesebben megválogatnunk, amikor négy-öt évente felkeresnek a szavazatainkért.
