Vérből soha nincs elég

Terepen gyűjtenek, hogy pótolják a hiányzó készletet

Sajnos Romániában még mindig az a tendencia, hogy az emberek csak akkor adnak vért, ha közeli hozzátartozójuk sebészeti beavatkozásra szorul. Az utóbbi években országos viszonylatban igencsak lecsökkent a véradási kedv, a ráadásul a nyári hónapokban az átlagnál is kevesebben jelentkeznek véradásra. Hogy nehéz időszakokban is biztosítva legyenek a kórházakban a sebészeti beavatkozásokhoz nélkülözhetetlen vérkészítmény-készletek, a Marosvásárhelyi Vértranszfúziós Központ munkatársai többet járnak terepre, a minisztérium által évekkel ezelőtt vásárolt mozgó vérközponttal a megye különböző helyszínein szerveznek véradó akciókat. Júniusban van a véradók világnapja, ennek kapcsán Marinela Lazărral, a Marosvásárhelyi Regionális Vértranszfúziós Központ pszichológu- sával, az intézmény szóvivőjével beszélgettünk.

– Más országokban fokozottabb a véradási kedv?

– A nyugat-európai országokkal összehasonlítva nincs okunk a dicsekvésre, mivel Romániában – jóval az európai átlag alatt – nagyon kevesen adnak rendszeresen vért. Ezért próbálunk nagy hangsúlyt fektetni a véradás népszerűsítésére. Egykor hagyomány volt, hogy a munkásszervezetek kezdeményezésére a nagy gyárak dolgozói szervezetten jöttek vért adni, viszont ezek az üzemek megszűntek, vagy ha léteznek is, az ott dolgozók létszáma jelentősen lecsökkent, az akkori munkások mára nyugdíjba vonultak. 

Próbáljuk tudatosítani – főként a fiatalokban, kezdve a középiskolás diákoktól, akik már betöltötték a 18. életévüket – a véradás jelentőségét, de közülük nagyon sokan, ha két-három alkalommal el is jönnek vért adni, befejezik a középiskolát, és máshol tanulnak tovább, így az általunk megnyert fiatal véradók egy része lemorzsolódik. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy társadalmi szinten egyre kevésbé vagyunk szolidárisak, és ez hátrányosan érinti a mi tevékenységünket is, hiszen a véradásra alkalmas személyek jóindulatán múlik az, hogy biztosítani tudjuk-e a kórhá-zaknak a szükséges vért.

Annyira elfoglaltak az emberek, hogy ha tudatosul is valakiben, hogy mennyire fontos lenne vért adnia, a prioritási listáján mégsem lelhető fel ez a cselekedet. Sokan mondják, hogy majd jövő héten, jövő hónapban eljönnek, de végül csak akkor jönnek, amikor valakinek a környezetükből sebészeti beavatkozás miatt szüksége van vérre. És ez nemcsak a marosvásárhelyi vértranszfúziós központ esetében van így, hanem országos jelenség. Egy másik tényező, amit a véradók gyakran megneveznek, az a kórház környékére jellemző zsúfoltság, hogy nem lehet parkolóhelyet találni. Folyamatban van a parkolóhelyek számának a növelése, így remélhetőleg ez az akadály rövidesen elhárul. 

– Nyáron köztudottan csökken a véradók száma. Napi hány donorra van szükség ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a kórházak igényeinek? 

– Regionális központ lévén, szükség esetén a Hargita, Kovászna, Szeben és Beszterce megyei vérközpontok is kisegítenek vérrel, mivel ott kisebbek a kórházak, kevesebb a beavatkozás. Brassó megye elsősorban a fővárost segíti ki ezen a téren. Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a szükséges vérmennyiséget, napi 60-62 donorra volna szükségünk, ugyanis nagyon sok a más megyékből érkező páciens, akik Marosvásárhelyre jönnek különféle sebészeti beavatkozásokra, és az ezekhez szükséges vért is nekünk kell biztosítani. Kizárólag a megyében élő betegek ellátásához elegendő lenne a központban jelentkező donoroktól származó mennyiség. 

Az utóbbi időben, hogy pótoljuk a hiányzó vérmennyiséget, már idén is több véradási akciót szerveztünk terepen, májusban Marosvásárhely főterén, illetve Ludason, Dicsőszentmártonban, Szászrégenben, valamint Libánfalván és Görgényben ezen alkalmakkor ímintegy 550 egység vért sikerült összegyűjtenünk. Emellett a napokban voltunk egy marosvásárhelyi nagyvállalatnál, ahol az alkalmazottak tömegesen adtak vért. Egy rádiós kampányra reagálva megkeresett bennünket egy rockercsoport, ők a hónap második felében fognak jönni. Júliusban Segesvárra szállunk ki, illetve Szászrégenben egy vállalathoz, ahol az alkalmazottak szintén tömegesen vállalkoztak e nemes gesztusra.

– Mindezek hallatán úgy tűnik, hogy az utóbbi időben sikerült hatékonyan kihasználni a mozgó vérközpontot, a buszt, amit évekkel ezelőtt a minisztérium vásárolt annak érdekében, hogy a távol eső településeken élőkhöz eljussanak, és az ott lakók is adhassanak vért, anélkül hogy ezért a megyeközpontba kelljen utazniuk.

– Igen, ezeket a véradási akciókat terepen a mozgó vérközpont segítségével bonyolítjuk le. Vidéken általában a családorvosokkal működünk együtt, ők segítenek az adott településen a véradók mozgósításában, de szerepet vállalnak ebben a papok is, a hívek pedig sok esetben nagy számban tettek eleget ennek a felkérésnek. 

Az utóbbi időben a szaktárca támogatott annak érdekében, hogy használni tudjuk a buszt, biztosították az üzemanyaghoz szükséges anyagi keretet. A gond az, hogy a sofőr, aki vezeti a buszt, önkéntesként segít be nekünk, egyébként a mentőszolgálat alkalmazottja. Hozzáállása példaértékű, nagylelkűen szabadidejében áll a rendelkezésünkre, illetve, ha a helyzet úgy kívánja, műszakot cserél a kollégáival, hogy rajtunk, illetve elsősorban azokon a betegeken segíthessen, akiknek szüksége van vérre. Ő az egyik fő pillére a mobil véradási akcióknak, hiszen hiába szervezzük meg a helyszínt, állítjuk össze a csapatot, ha nincsen aki vezesse a buszt. 

– Említette, hogy napi 60-62 véradóra lenne szükség ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a kórházak igényeinek. A mindennapokban átlagban hány donor fordul meg a vértranszfúziós központban? 

– Idén eddig 6820 személy adott vért, és a mobil véradó akcióknak köszönhetően a napi átlag eddig fedezi a szükségletet. Azon donoroknak a száma, akik felkeresik a marosvásárhelyi vértranszfúziós központot, csökkent, átlagban naponta 52-54-en jönnek vért adni, viszont a mobil véradó akcióknak köszönhetően tudtuk pótolni a hiányt, hiszen gyakran terepen egy alkalommal több mint száz egység vért sikerült begyűjteni. Emellett Dicsőszentmártonban van egy gyűjtőpont, a kollégáink minden csütörtökön fogadják ott a véradókat. A 2017-es évben közel 15 ezer egység vért sikerült levenni, ehhez képest a tavaly 300 egységgel kevesebbel zártuk az évet. Idén eddig jobban állunk, reméljük, túllépjük a 2017-es számadatokat. De hangsúlyozom,   ez jelentős erőfeszítéssel jár, a munkaközösségünk hozzáállásának köszönhetően, amely, bár kis közösség, odaadással végzi a munkáját. Tudni kell, hogy a mozgó vérközponttal a terepmunka reggel 6 órakor kezdődik, és késő délután érünk vissza, viszont ekkor sem ér véget a nap, hiszen amint visszaérünk a marosvásárhelyi központba, bizonyos eljárásokat azonnal el kell végezni. Másnap reggel pedig ismét munkanap, ugyanis, mivel annyira kevesen vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy szabadnappal kompenzáljuk a túlórákat. 

– Van-e olyan vértípus, ami hiánycikk? 

– Amikor észrevesszük, hogy adott típusú vér esetében a készlet bizonyos mennyiség alá csökkent, mozgósítjuk az olyan vércsoportú, nyilvántartásunkban szereplő donorokat, akik beleegyeztek abba, hogy szükség esetén hozzájuk forduljunk. 

– Egy donortól származó vérből hány betegen tudnak segíteni?

– Egy 400 ml-es egység vérből három komponenst választunk szét, tehát egy donor nemes gesztusával három betegen segíthet. 

– Amellett hogy gesztusával életet ment, a donor szempontjából milyen előnyökkel jár a véradás? 

– Elvégezzük a vérminta vizsgálatát, tehát a donor egy átfogó vérképet kap a kezébe, ami az egészségi állapotát tükrözi. Amennyiben fény derül valamiféle betegségre, értesítjük, és megkérjük, hogy jöjjön el ismét, hogy megismételjük a vizsgálatot. A véradóknak ugyanakkor hét étkezési utalvány jár, valamint egy hónapig 50 százalékos kedvezmény egy vonalra a helyi tömegközlekedési eszközökön, illetve szabadnap a véradás napjára. 

– Kik nem adhatnak vért?

– Két véradás között legalább két hónapnak kell eltelnie, a férfiak évente ötször, a nők legfeljebb négyszer adhatnak vért. Nem adhatnak vért a krónikus betegek, sem pedig azok, akiket magas vérnyomással kezelnek. Az alacsony vérnyomás szintén kizáró ok. Akik műtéten estek át, a beavatkozás után egy évig nem válhatnak donorrá. Akik tetoválást készíttettek maguknak, vagy piercinget lövettek a testükbe, a beavatkozást követően hat hónapig vannak rajta a tiltólistán. A nők terhesség alatt, szülés után egy évig, illetve azután sem, amennyiben még anyatejjel táplálják a gyereküket, valamint a menstruációs ciklus idején sem jelentkezhetnek véradásra. Az alsó testsúlyhatár jelenleg a nők esetében 50 kiló, a férfiak pedig csak 56 kilós testsúly fölött adhatnak vért. Kizárólag 18 éven felüliek válhatnak donorrá, és az első véradásnak az illető hatvanéves kora előtt kell megtörténnie. Ha az egészségi állapota engedi, 60 év fölött is adhat vért valaki, viszont a 62-65 év közöttiek csak évente három alkalommal jelentkezhetnek véradásra.

– Volt-e rá példa, hogy nyáron, amikor drasztikusan lecsökken a véradók száma, műtéteket kellett elhalasztani a lecsökkent készletek miatt? 

– Szerencsére nem volt ilyen helyzet, mivel annak ellenére, hogy nyáron a véradók száma csökken, az orvosok és páciensek körében is a szabadság időszaka ez, így a nem sürgős sebészeti beavatkozásokat rendszerint elhalasztják.