Sok mindenben élen járunk, például a korrupciót illetően, más szempontból meg sereghajtók vagyunk az unióban. Ilyen például az egészségügyi kiadásokra irányított pénz. Románia fordítja a legkevesebbet az egészségügyre európai uniós összevetésben mind a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva, mind az egy főre eső összeget tekintve. Ez derül ki az EU statisztikáiból, amit az Eurostat hozott nyilvánosságra. A legtöbbet Franciaország, Németország és Svédország fordított az egészségügyre, 11 százalékát a GDP-nek vagy annál is többet, az uniós átlag 9,9 százalék volt, Románia 5,2 százalékkal „büszkélkedhet”. És nemcsak 2017-ben voltunk sereghajtók, amiről a statisztika beszél, hanem évtizedek óta ez a helyzet. Mondjuk ki szépen: nemcsak alulfinanszírozott a romániai egészségügy, hanem kirabolt, szétzilált is. És ez most, válság idején visszaüt. Kiderül, hogy mennyi minden hiányzik. Elemi dolgok. Védőöltözet, orvosság, fogyóanyag. Van ahol a meglévőt is kihordták a kórházakból. A védőfelszerelés hiánya miatt sorban mondanak le orvosok, ápolók, ami nem is csoda, tekintve, hogy már több száz egészségügyi dolgozó fertőződött meg. Hogy jogos-e a lemondásuk vagy sem, nos, erről élénk és érzelmi vita folyik: miért csak most háborognak, mikor a saját egészségük is veszélybe került, eddig miért nem emelték fel a szavukat, a betegek meg úgyszintén, illetve kötelezhetőek-e az egészségügyi dolgozók arra, hogy védőöltözet hiányában ellássák a koronavírus-fertőzötteket, pontosan tudva, milyen kockázatot vállalnak? Megbetegedésük esetén ugyanis kérdés, hogy ki lép majd a helyükbe, ki látja el majd a következő betegeket, hiszen amúgy is orvoshiány van, főként intenzív terápiás szakorvosból. Etikus-e, törvényes-e a döntésük, hogy kilépnek a rendszerből? Kinek mi a felelőssége egy ilyen helyzetben?
Ezzel már jogászok foglalkoznak, akik szerint az orvosoknak alkotmányos joguk visszautasítani a beteg ellátását a munkahelyükön, ha a kórház, ahol dolgoznak, nem tudja biztosítani számukra a minimális munkahelyi védőfelszerelést. Ugyanakkor a kórházvezetés büntetőjogi szempontból felelősségre vonható, ha nem gondoskodik a szükséges védőfelszerelésekről az alkalmazottaknak, veszélybe sodorva ezáltal egészségüket, sőt, akár életüket is. Emiatt jogosnak tekinthető az egészségügyiek lemondása, nem minősül fegyelmi kihágásnak, hiszen mindenkinek alkotmányos joga van az élethez és az egészséghez. Ezek után nem kizárt, hogy az állam sok száz kártérítési perrel kell majd szembenézzen, ami azonban nem hozza vissza azokat, akik az egészségügy hiányosságai vagy szervezetlensége miatt megfertőződtek, és életüket vesztették.
Még mindig nem késő mindent megtenni azért, hogy megfelelő körülmények között dolgozhassanak az orvosok, ápolók!
