Vaslogika

Nincs szüksége Romániának autópályákra, mert ha autópályák készülnek, nagyobb fizetéseket generálnak, aminek nyomán a multinacionális cégek itt hagyják az országot. Most is csak azért vannak itt, mert az országban alacsonyak a bérek. 

Ez az „okos, logikus és magas intelligenciahányadosról tanúskodó” válasz a múlt héten hangzott el a szállításügyi miniszter szájából a parlament szállításügyi szakbizottságában, válaszul arra a kérdésre, hogy miért blokkolta a Comarnic–Brassó sztráda építési projektjét, amelyet a tavaly az előző PSD-kormány indított el a Világbankkal közösen. A miniszter neve – annak ellenére, hogy itt és most nem tartjuk érdemesnek a nevét leírni –, egy ilyen nyakatekert logika nyomán biztosan fennmarad Románia jelenkori történetében. De ő volt az is, aki egy kérdésre, hogy mikor lehet végre X autópályán közlekedni, azt válaszolta: amikor elkészül. Logikus.

Ezek után készítsünk egy rövid visszatekintőt Románia rendszerváltás utáni szállítási minisztereiről. Az eltelt közel harminc év alatt több mint húszan vezették a szállítási tárcát, és bár az egymást követő kormányprogramok mindegyikében prioritásként szerepelt az autópályák építése, mindössze tíz miniszter avatott sztrádát. 

Egy Aktuális rovat keretébe nem férnének bele mind a húszan, ezért csupán kettőt „emelünk ki”. Az egyik 2008-ban kétezer kilométernyi autópályát ígért a mandátuma alatt, amiből aztán kínosan-bajosan 50 kilométer lett, ennek ellenére ellenzéki helyzetében ő az egyik leghevesebb bírálója azoknak a kollégáknak, akik „nem képesek egyetlen kilométer sztráda felépítésére sem”.

A másik a múlt hét végén látványosan és botrányosan visszavonult pártelnök, Románia jelenkori történetének leghosszab ideig hivatalban levő szállítási minisztere, aki három alkalommal is vezette a tárcát, és két államelnöki mandátumot is magáénak mondhat. Nos, ha valaki azt várná, hogy a miniszterség időtartama egyenes arányban van az épített autópályák kilométereivel, nagyot téved. Ugyanis szóban forgó többszörös volt szállítási tárcavezető egyetlen kilométer sztrádát sem adott át sok mandátuma alatt. 

Ma az országban csupán 750 kilométer sztráda van (az állapotukról jobb nem beszélni), amelyből 115 kilométert 1989 előtt, az „átkos” idején adtak át. Közúti infrastruktúra-fejlesztés szempontjából a régióban utolsó helyen állunk, még Bulgária is megelőzött bennünket. 

Autópálya nincs, vaslogika van: ha nincs sztráda, nem jönnek külföldi befektetők, marad a szegény ország külföldi tőkebefektetés nélkül, alacsony bérekkel. Ha meg lenne, a jelenlegi tárcavezető vaslogikája szerint az itt lévők menekülnének el, mert megnőnének a fizetések. (Vas)logikus, nemde?