Vásárhelytől Bonchidáig és Szamosújvárig

Kalandos, izgalmaktól sem mentes út során jutottunk el a múlt hét végén Szamosújvárra az Erdélyi Magyar Baloldal által szervezett kiránduláson. Az eredeti terv szerint ellátogattunk volna a híres-hírhedt börtönbe, illetve Rózsa Sándor sírjához, aki szintén Szamosújváron alussza örök álmát. 

Az úti célok között szerepelt a város főterén található örmény katolikus székesegyház is, amelyben a helyi plébános szerint valódi Rubens-festmény, történészek szerint Rubens egyik tanítványának a festménye található, amely Krisztus keresztről való levételét ábrázolja. Ugyanis Szamosújvár az erdélyi örmények legfontosabb központja, az örmény katolikus püspökség székhelye.

A börtönt nem tudtuk meglátogatni belügyminisztériumi engedély nélkül, Rózsa Sándor sírjához sem jutottunk el, mert menet közben elromlott az autóbusz, és meg kellett várni, amíg egy másikat küld a cég, ami órákba telt és „kifutottunk” az időből. 

Az eredeti tervből a templomlátogatás valósult meg, ahol Szakács Endre plébános, a székesegyház vikáriusa fogadta a kirándulókat, és beszélt a templom, illetve a szamos-újvári örmények történetéről. És Szamosújvár előtt sikerült meglátogatni a bonchidai Bánffy-kastélyt is.

 

Az Ararát hegyétől napjainkig

A hagyományok szerint Szamos-újvár területe már az őskorban is lakott volt. A rómaiak idején, a város bejáratánál castrum állt, mely a Congrj nevet viselte. Ennek maradványait a város építésekor beépítették a házakba. A XIII. században említik először, ekkor még Gerlahida néven. A várost örmények alapították a XVIII. században. A város alapterveit Alexa római mérnök készítette. Ekkor kezdődnek meg az örmény betelepedések, és a város gyors fejlődésnek indul. Lakosainak nagy része gazdag tímár és marhakereskedő. A XVIII. században szabad királyi város lesz, majd Doboka vármegye székhelye. Az 1910-es népszámlálás szerint a lakosság nagy része magyar.  Az első világháború után, hanyatlásnak indul a zárt örmény-magyar etnikai jelleg. Majd a második világháború idején az örmények nagy része kivonul. A mai lakosság javarészt a környező falvakból költözött be az ’50-es évektől. 

A katolikus székesegyház a város főterén áll, benne található egyesek szerint egy valódi Rubens-festmény, mások szerint Rubens egy tanítványának képe. A székes-egyházban minden ünnepnapon, illetve vasárnap 9 órától mutatnak be szentmisét.

Szakács Endre plébános kalauzolt végig a templomon, miközben az örmények és a székesegyház történetét elevenítette fel. Történetét az Ararát hegyétől indította, lévén az Ararát az örmények ősi szimbóluma. Elmondta, hogy az örmények erdélyi betelepülése a XVII. század második felére tehető. Nagy részük Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvízen, Marosfelfaluban, Petelén, Besztercén telepedett le. Azonban 1712-ben a szászok egy pestisjárvány ürügyén Besztercéről kitiltották az örményeket, akik Szamosújvárra költöztek, egyházuk egyesült a római katolikus egyházzal. 

A templom építését 1748-ban kezdték el, ötven évig tartott – magyarázta a plébános.  Az építéshez szükséges kiadásokat az örmény katolikus egyház és a hívek adományaiból fedezték. Mária Terézia  1200 forinttal járult a templom felépítéséhez. A templom szentélye már 1759-ben elkészült, szeptember 8-án pedig megtartották az első szentmisét. 1800-ban a templom teljesen elkészült, oltárai azonban csak 1804-ben. 1804. június 17-én szentelte fel a templomot a Szentháromság tiszteletére Mártonfi József római katolikus püspök, aki „basilikának” nevezte a templomot. 

A templom egyik oltárképe Világosító Szent Gergelyt ábrázolja, aki megkereszteli Trdat királyt és főembereit 301-ben. Ez a kép egyébként megtalálható a gyergyószentmiklósi és a többi örmény katolikus templomban is.

 

Várbörtön

A Wikipédia szerint Zápolya János király (1526–1540) uralkodásának utolsó éveiben, 1539 táján kezdődött el Szamosújvár várának építése az ő rendeléséből és kincstartója, Martinuzzi Fráter György († 1551) irányítása alatt. A modern hadi építészet elvei alapján erődített vár szerepe az ellenség (elsősorban a Habsburg-párti csapatoknak) a Szamos völgyében, Kolozsvár fele való előrehaladásának a meggátolása volt, ugyanakkor egy reprezentatív és biztonságos rezidencia szerepét is be kellett töltenie. Az alapjaiból épült új várnak a közelben levő, a kincstárnok által felhagyott középkori Bálványosvárnak a szerepét kellett átvennie. Az új erődítményt 1539-ben említik először.

A kommunizmus idején a sza-mosújvári a legszigorúbb rendszerű politikai börtön volt. Ebben a várban raboskodott Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke is. A túlélők visszaemlékezése szerint a politikai foglyok számára fenntartott börtönökben az életkörülmények a szovjet gulágokon megtapasztalt állapotoknál is rosszabbak voltak. Ez ellen csak a szamosújvári rabok lázadtak fel 1958. július 14-én, a francia forradalom napján.

 

Rózsa Sándor sírja

Szamosújvár másik érdekessége Rózsa Sándor sírja. A híres betyár 1813-ban született Röszkén, 1878-ban halt meg a szamosújvári börtönben. Sírja a fogház melletti temetőben található.

A legenda szerint Rózsa Sándor felbukkanásával nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó. Valódi igazságosztó volt – nemcsak a nép, de a többi haramia között is. Csakis a gazdagoktól vett el, másokkal bőkezűen bánt: elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással.

 

Bonchida és a Bánffy-kastély

Mielőtt Szamosújvárra értünk volna, útba ejtettük Bonchidát és a felújítás alatt lévő kastélyt; ezt Bánffy Dénes kezdte el építtetni 1650-ben a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építtette át.

A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, amihez istállók és melléképületek is tartoztak, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amelyek Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek kirabolták és felgyújtották.

A bonchidai Bánffy-kastély malomépülete  is nemzeti értékű műemlék.