Varázseszköze a bicska

Itthon kisebb tárgyakat faragott fából, csontból, majd 1990-beli nyugdíjazása után fogott hozzá a bútorok díszítéséhez, kopjafák készítéséhez.

A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban a mikházi születésű Salat Dénes nyugdíjas székely népi motívumokkal díszített faragott hálószobabútor-garnitúrát állított ki.

A „mester” a bútordarabok között sétálva mesél. A kezdet valamikor a negyedik elemiben, a mikházi általános iskolában volt, ahol kézimunkaórán bicskával kifaragott egy ökrös szekeret. Olyan jól sikerült, hogy kiállították Marosvásárhelyen. Politikai okok miatt Salat Dénes nem dolgozhatott olyan szakterületen, ahol szeretett volna, így „termelésbe” helyezték. A faiparba került, ahol megismerkedett a fafeldolgozás minden titkával, s bár élete nem úgy alakult, ahogy a pályája elején szerette volna, e sorsváltás hozzájárult ahhoz, hogy a famegmunkálással közel maradjon hobbijához. 1960-ban költözött családjával Marosvásárhelyre, ahol a fertőző betegségek klinikáján laboratóriumi főasszisztensként dolgozott. Volt szerencséje Líbiában is dolgozni, ahol két és fél éven keresztül munkája mellett az észak-afrikai kultúrába is betekinthetett. Megsúgta: Kadhafi elnökkel is találkozott abban a kórházban, ahol dolgozott. Igaz, a líbiai diktátor csak elsétált az egészségügyi alkalmazottak sora előtt.

Itthon kisebb tárgyakat faragott fából, csontból, majd 1990-beli nyugdíjazása után fogott hozzá a bútorok díszítéséhez, kopjafák készítéséhez. Munkáit – szobrok, fali tányérok, csillárok, gyertyatartók, tányérok, plakettek, bokályok, sulykok, kisebb kopjafák – széthordták a világba, hiszen afrikai tartózkodása idején is dolgozott, és sok kedves ismerősét megajándékozta faragványaival. 1994-ben meghívást kapott a balatonalmádi faragótáborba, ahol a magyarországi szakma is felfigyelt rá. Ezt követően szobrait, a bútorokat több alkalommal kiállították. 1994-ben Pannonhalmán a polgármesteri hivatalban, 1995-ben ugyanott, az apátság épületében. 1995-ben a Magyarok Világszövetsége szervezésében Győrben is sikerül bemutatkoznia. 1996-ban Budapesten a Magyarok Házában, s még ugyanabban az évben a magyar fővárosban a Székely Házban is kiállították bútorait.

Legnagyobb élménye a 2000-ben megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár volt, ahol a határon túliak pavilonjában az általa faragott szobaberendezés képviselte a Székelyföldet. A kiállítást meglátogatta Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök, aki, míg máshol csak elsétált, a csodálatos bútorokat látva több időt töltött Salat Dénes faragványai között és az emlékkönyvbe is írt néhány sort.

Az elnöki érdeklődés jó reklámnak bizonyult – mondta az alkotó –, még akkor újságírók, televíziósok hada lepte el a székely szobát. Talán ennek köszönhetően 2003-ban a munkák ismét meghívást kaptak a BNV-re. Ekkor több szakember, néprajzkutató is méltatta a látottakat. Kopjafát állított a marosvásárhelyi református temetőben a bolyais öregdiákok kérésére, egyet készített Pannonhalmán, amely az 1956-os forradalmároknak állít emléket, egy pedig Los Angelesbe került – egy Erdélyből elszármazott amerikai kertjében emlékezteti tulajdonosát hazájára.

Salat Dénes autodidakta módon tanult. Többször látogatott el Vargyasra a híres Sütő családhoz, de Hargita megyében is tanulmányozta a kapukat. Kezdetben öccse is oktatta, aki Székelyudvarhelyen kapufaragással foglalkozott és unokatestvére, a mikházi Szélyes Sándor is irányítgatta. A Czagány Lajos, dr. Kós Károly, Salló István szakköteteiben megjelent motívumokat is tanulmányozta és alkalmazta. 2003-ban betegség miatt kicsit abbamaradt a munka, de kisebb tárgyak ma is kikerülnek a mester keze alól. S hogy mi lesz még? A fafaragó kora miatt nem vállal nagyobb munkákat. Fiait megtanította faragni, akik igen szépen dolgoznak, de mindketten felelősségteljes vezető beosztásban vannak, nincs idejük ezzel foglalkozni. Reméli, nyugdíjas korukban előkapják ők is a bicskát, és édesapjuk nyomdokába lépnek.