Van nekem egy sötét bőrű barátom

• 2013-05-15 14:33:31

• Ötvös József

Élő és mozgó sötét bőrű afrikaival a múlt század hetvenes éveiben találkoztam először iskolám városában, amikor még nem a botrányairól, hanem magas szintű képzéséről híres orvosi egyetemen tanult pár afrikai ifjú. 

Élő és mozgó sötét bőrű afrikaival a múlt század hetvenes éveiben találkoztam először iskolám városában, amikor még nem a botrányairól, hanem magas szintű képzéséről híres orvosi egyetemen tanult pár afrikai ifjú. Ők nem tudtak magyarul, én nem tudtam „afrikaiul”, így jelenlétük biológiából tanult ismereteink kézzelfogható, vagy inkább szemmel látható bizonyítékai voltak: milyen csodálatosan gazdag és szép a mi élővilágunk.

Mozgalmas életem utolsó két évtizedében számtalanszor találkoztam színes bőrű keresztyénekkel, főleg nemzetközi vallásos konferenciákon. A szokásos „Milyen ott az élet?” kérdésen túljutva, érdekes világ szerény képe tárult fel előttem az afrikai élet hihetetlen sokszínűségéből, de igazi barátság nem alakult ki közöttünk.

Pár évvel ezelőtt egy késő esti órában egyik fiam két színes bőrű fiatallal érkezett haza, akik egy futballmeccset szerettek volna megnézni. Annyit elárulhatok, ahol ők dolgoztak, ott nem nézhettek a tévében meccseket. Nem tudok angolul, ők sem tudtak magyarul, de a másfél órás izgalom, élvezet és a kedvenc csapat sikere összekapcsolt minket. Néhány nap múlva a város főterén találkoztam egyikükkel, széles mosollyal köszönt rám, s kezét nyújtotta felém, én pedig boldogan ismertem fel benne meccsnéző vendégünket. Valamit kérdezett angolul, én az egyetlen biztosan tudott angol szóval válaszoltam: „yes!”, és mindketten mentünk tovább az elkezdett úton.

Ebben a virágos tavaszban újból feltűnt egykori meccsnéző, színes bőrű ismerősöm. Őszintén megvallva, hatvanévesen már nem ismertem fel, de amikor köszönéstávolságba értünk, kedves mosollyal nézett rám, alázatosan egy kicsit meghajolt előttem, s megszólított: „Hello!”. Nemzetközi nyelvből annyit már tudtam, ez náluk azt jelenti: „Békesség Istentől!”. Két nap múlva újból találkoztunk, s akkor már én is mertem őt angolul megszólítani: „Hello!”. Meccsnéző társam boldog meglepetéssel fordult felém, nagy, kerek, fekete szemeivel rám nézett, hirtelen megölelt, s válaszolt: „Hello!”.

A nevét még nem tudom, de azt hiszem, azért már barátok vagyunk.