Adókedvezményben részesítik a hazatelepülő kivándorlókat. No nem itt, a déli szerb szomszédoknál jelentettek be a tegnap ilyen terveket. Korábban pedig a lengyeleknél. Nálunk, ahol értelmesen gondolkodni nem divat a felső körökben, a diaszpóra csak választási ágyútölteléknek jó, aminek az itthon maradt választók is kárát fogják látni.
A gazdasági hátterű kivándorlás jelensége a földrészünk keleti, korábbi szocialista barakkbeli államainak mindegyikében komoly problémát jelent, főleg mióta ezeknek az országoknak a munkavállalói előtt megnyíltak a fejlett nyugati államokban elérhető munkalehetőségek. A jelenségnek van rövid távon pozitív hatása, az, hogy a külföldön élők komoly pénzeket küldenek haza az anyaországba, ami jót tesz a gazdaságnak. De a hátrányok ennél nagyságrendileg nagyobb súlyúak. A munkaerőhiány gátolja a fejlődést, még ha ennek kedvezne is a gazdasági kontextus, mint láthattuk az utóbbi években, ráadásul az elvándorolt aktív korúak befizetései mind az adó-, mind a szociális kasszából hiányoznak, ami idővel számos komoly gondot fog okozni.
Vannak országok, ahol mindezt nemcsak látják, hanem gazdaságpolitikai lépésekkel igyekeznek tenni is a jelenség káros hatásainak mérséklése érdekében. A tavasszal a lengyel kormány jelentett be ilyen intézkedéscsomagot, tegnap pedig a szerbek. Adókedvezményt adnak annak, aki hazatelepedik, és tartósan munkát vállal otthon, de ehhez még valószínűleg társítanak egyéb, vállalkozási kedvet serkentő lépéseket is, hogy aki hazatelepszik, az távlatilag találhasson jól fizetett munkát magának.
A kivándorlás kérdése a régió országai közül nálunk a legkomolyabb tényező, hiszen az ország húszmillióra taksált lakossága egynegyedének megfelelő ötmillióra becsülik a külföldre települtek számát. Most épp elnökválasztás közeledik, és a mi jogrendszerünkben egy rátermett elnöknek lenne hatásköre arra, hogy kezdeményezzen egy olyan programot, ami ennek a rétegnek a hazacsábítását célozza. A kampány már annak ellenére is dübörög, hogy hivatalosan még el sem kezdődött, de az elnöki székre legalább zabszemnyi eséllyel bíró jelöltek egyike sem árulta el, hogy lenne valamilyen ötlete ezen a téren. A diaszpóra feletti vita maximum addig terjed, hogy a külföldön élők számára lesz-e elég szavazókörzet, és azt hány napig kell nyitva tartani, hogy ne legyen megint olyan tolakodás, ami láttán újra rajtunk röhög a fél földgömb. Azaz csak szavazatokban gondolkoznak. Azt a gazdasági katasztrófát, ami ott leselkedik ebben a jelenségben, majd ráfogják az ellenoldalra. A következményeket, mint például az állami nyugdíjrendszer összeomlása, majd megfizetjük mi, akiknek a szavazataiért most javában udvarolnak.
