Január 24-én megkezdődött a középiskolákban a próbaérettségi vizsga szóbeli szakasza. Daniel David oktatás- és kutatásügyi miniszter Nelson Mandelát idézve biztatta a részt vevő diákokat: „Én nem veszítek soha, vagy nyerek, vagy tanulok!” Üzenetében kitért arra is, hogy a 2024-es tanterv alapján állították össze a tételeket, figyelembe véve, hogy a diákok annak szellemében készültek a vizsgára, és változások ezen a téren a jövő tanévtől várhatók.
Kellemetlen meglepetés viszont a 2025–26-os beiskolázási módszertanról szóló miniszteri rendelet, amely a január 16-i Hivatalos Közlönyben jelent meg, és kimondja, hogy továbbra is érvényben marad az előírás, miszerint nem indíthatnak kilencedik osztályt azok a középiskolák, amelyeknek egyetlen végzőse sem éri el az átmenő jegyet a pótérettségi vizsgán sem. 2024 őszén ugyanis 50 olyan középiskola volt országos szinten, amelyben egy végzős diák sem érettségizett sikeresen, 2023-ban pedig 53. Hogy hány tanintézményt zártak be korábban, arról azonban nincsenek adatok.
Ha kívülről nézzük a történteket, ráfoghatjuk, hogy igaza van a miniszternek, hiszen az élet legtöbb területén az elért eredmények alapján fizetik a munkavállalókat. Ez a szóban forgó líceumokban mindkét fél részéről nulla teljesítményt tükröz.
Feltételezzük azt, hogy a tanárok megtartották mind az elméleti, szakközépiskolák esetében a gyakorlati órákat is, a diákok részt vettek azokon, mégsem tudtak a minimális szinten sem teljesíteni.
Akkor hol van a baj?
Nos, feltehetően onnan indul, hogy a kevésbé népszerű szakközépiskolákba, hogy megőrizzék az osztályok számát, beírták azokat a diákokat is, akik a nyolcadik osztály végén a cikluszáró képességvizsgán az ötös átlagot sem érték el. Hogyan tudnának megbirkózni a középiskolai tananyaggal, ha nem rendelkeznek a legalapvetőbb elméleti tudással sem? Holott lehet, hogy szakmai szempontból, kézügyességből jól teljesítettek, és egy gyakorlatközpontú érettségi vizsgán megállták volna a helyüket.
Nem a kiugró teljesítményekből kellene kiindulni, hanem az átlag romániai diák „portréját” felmérni, és ahhoz igazítani annyi és olyan tananyagot, amelyet képesek felfogni, megtanulni. A jókat és nagyon jókat pedig addig terhelni, hogy a mindennapjaikba a sport, a tánc, a szórakozás is beleférjen, és ne kelljen a hosszú iskolai nap után a késő esti órákig a tankönyvek, füzetek fölé görnyedve házi feladatokat írni a következő napra, és az egymást sűrűn követő felmérő tesztekre felkészülni.
És reménykedjünk abban, hogy a pszichológiában kiválóan jártas tanügyminiszter diákbarát irányba vezeti a romániai oktatás hajóját!
