Elfogadta a kormány a napokban az idei első költségvetés-kiegészítést. Ezzel szinte egy időben derült ki, hogy a prognózisoknál lényegesen jobban teljesített papíron a gazdaság az első fél évben, így a kormányfőnek és pénzügyminiszterének volt miért ünnepélyesen hátba veregetnie egymást. De a bizonyítvány közel sem olyan fényes, mint láttatni akarják.
A költségvetés-kiigazítás tervezetével kapcsolatban már az elfogadás előtt közel egy héttel sérelmezte az energiaszolgáltatók egyik szakmai szervezete, hogy a kormány nem tett félre elég pénzt az ártámogatott energiaszámlák állami kompenzációjának fedezetére. Azt állítják, az idein április–december közti időszak számláinak kompenzálására becsült előirányzat teljesen hiányzik a tervezetből, szerintük ez, és az a tény, hogy a kormány öt hónapos eltolódással téríti a múlt év végétől bevezetett kompenzáció fejében járó összegeket, a teljes energetikai szektort összeomlással fenyegeti a tél előtt. Még ha ebben a vízióban volna is egy kis egészséges túlzás, annyi biztos, hogy a szolgáltatók nincsenek egyszerű helyzetben, mert ezzel a kompenzációs rendszerrel ők gyakorlatilag meghitelezik a fogyasztóknak a plafonált ár és a piaci ár közti különbséget. Amit a kormány röpke féléves késéssel térít vissza, és most nem is biztosítja legalább papíron az év végéig szükséges pénzeket. És mindeközben a javarészt állami kézben levő energiatermelők révén a kormányzat jókora pluszbevételeket kaszál be a szárnyaló energiaárak jóvoltából, ráadásul további milliárdokat zsebel be a magas árakba arányosan beépített adókból. Ezek a pluszbevételek valószínűleg a gazdaság remények feletti teljesítményében is jelentős szerepet játszottak. Tehát a kormánynak remek üzlet a magas energiaár és az általános drágulás, miközben a felvállalt fizetési kötelezettségeit finoman szólva lazán veszi.
Ezzel szemben hogy játsszák a válságkezelést rendesebb helyeken? Például a német kancellár csütörtökön jelentette be, hogy 2024 tavaszáig (talán többet tudnak róla, meddig tarthat az energiacirkusz…) szinte kétharmaddal csökkentik a földgáz áruforgalmi adóját. Nem ez az első ilyen lépés a németeknél, amivel a jelen kontextusban befolyó állami pluszjövedelmekről lemondanak az adófizetők életét könnyítendő, és meg kell hagyni, hogy valószínűleg a német belpolitikai botrányoknak és fokozódó társadalmi feszültségnek is lehetett hatása a döntésre. Arról nem is beszélve, hogy gazdag portán alapból könnyebb jótékonykodni, mint nálunk, ahol hitelből grasszál az üres szövegekben jeles, a gyakorlatban csapnivaló kormány. De itt még akkor sem állják az adott szavukat, ha éppen engedné a helyzet, és ezzel most éppen mélyítik azt a krízist, aminek a kezelésére a szavazóktól felhatalmazást, és az adófizetőktől a körülményeknek is betudhatóan pluszpénzt is kaptak.
