Vállalkozási formák a román jogban (V. rész)
A vállalkozásokról szóló cikksorozatunk utolsó részében az engedélyezett természetes személyről, az egyéni vállalkozásról, a családi vállalatokról, a szabadfoglalkozásokról, valamint a vállalati társulásokról fogunk beszélni.
A vállalkozásokról szóló cikksorozatunk utolsó részében az engedélyezett természetes személyről, az egyéni vállalkozásról, a családi vállalatokról, a szabadfoglalkozásokról, valamint a vállalati társulásokról fogunk beszélni.
Az engedélyezett természetes személyt (persoană fizică autorizată), az egyéni vállalatot (intreprindere individuală) valamint a családi vállalkozásokat (intreprindere familială) a 2008. évi 44. sz. sürgősségi kormányrendelet szabályozza.
Az engedélyezett fizikai személy saját munkaerejét használva végez gazdasági tevékenységet előzetes, a területileg illetékességgel rendelkező Cégnyilvántartási Hivatal (Oficiul Registrului Comerţului) engedélye alapján. Az engedélyezett fizikai személy (helyesen amúgy természetes személy a magyar jogi szaknyelv szerint), mint az elnevezése is mutatja, nem jogi személy, ennek ellenére adószámmal rendelkezik, és ami a fenti kormányrendelet 2011-ben történt módosítása óta lehetséges, egyéni munkaszerződéssel alkalmazhat harmadik személyt, illetve egyszerű együttműködési szerződéssel dolgozhat más jogi entitás számára. Az engedélyezett fizikai személyt nem lehet egyéni munkaszerződéssel alkalmazni, ez viszont nem zárja ki, hogy ennek a vállalati formának a
„tulajdonosa” ne legyen a maga során mint alkalmazott munkaviszonyban más személlyel.
Az engedélyezett fizikai személy a tevékenysége során megjelenő kötelezettségeiért a vállalat célvagyonával felel – feltéve, hogy hozott létre ilyent –, kiegészítésképpen pedig a saját személyes vagyonával, tehát felelőssége korlátlan. Az engedélyezett fizikai személy bármilyen gazdasági tevékenységet végezhet, kivéve azokat, amelyekhez a törvény kötelező módon más vállalati formát ír elő vagy amelyre speciális rendelkezések vonatkoznak (pl. szabadfoglalkozásúak). Az engedélyezett fizikai személy az állami biztosítási rendszerben biztosított személy. Az engedélyezett fizikai személy nem feltétlenül kereskedő is, ha igen, akkor felszámolás esetén a 2010. évi 85. sz. csődtörvényt kell alkalmazni. Az engedély kibocsátásához a Cégnyilvántartásnál a végzett gazdasági tevékenységhez szükséges képzés vagy gyakorlat meglétét illetve székhelyet kell igazolni.
Az egyéni vállalkozásnak szintén nincsen jogi személyisége, tevékenységét a tulajdonos fizikai személy szervezi meg, aki viszont soha nem lehet egy időben engedélyezett fizikai személy is. Az engedélyezett fizikai személyhez hasonlóan munkaszerződéssel vagy együttműködési szerződéssel alkalmazhat vagy működhet együtt harmadik személlyel, illetve mint fizikai személy egyidejűleg munkaviszonyban állhat harmadik személlyel. Az egyéni vállalkozó mindig kereskedői minőséggel is bír. Ugyanúgy, mint az engedélyezett fizikai személynél, romániai székhellyel kell rendelkeznie, a bejegyzést pedig a Cégnyilvántartási Hivatal bocsátja ki. Az egyéni vállalkozó, akárcsak az engedélyezett fizikai személy, célvagyonával illetve kiegészítésként korlátlanul saját vagyonával felel.
A családi vállalkozás gazdasági tevékenységét egy fizikai személy vállalkozó szervezi meg a családjával együtt. Családtagnak minősül a férj, a feleség, a 16 évnél idősebb gyerekek valamint a IV. fokig terjedő rokon. A családi vállalkozás az előbbi két formával szemben nem alkalmazhat egyéni munkaszerződéssel harmadik személyt. A családi vállalkozásnak legalább két tagja kell legyen, a vállalkozás működését alapító egyezménnyel szabályozzák, amelynek abszolút semmisségszankciója mellett tartalmaznia kell a tagok megnevezését, a vállalkozás képviselőjét, az egyezmény aláírásának dátumát, a profit elosztásának százalékos felosztását, a vállalkozás működési feltételeit valamint a kilépés formáit. A családi vállalkozás képviselője írott felhatalmazás alapján jár el, de ezt nem kell közjegyző előtt hitelesíteni. Ugyanúgy, mint az előző formák esetén, a családi vállalkozó célvagyonával illetve kiegészítésként korlátlanul saját vagyonával felel, egyetemlegesen a többi taggal együtt, vagyis harmadik személlyel szemben a felelősség nem oszlik meg a vállalkozásban szerzett részesedés arányában. A célvagyonhoz való tagi hozzájárulás mértékét – abban az esetben, ha létrehoztak célvagyont – az alapító okiratban kell meghatározni. A családi vállalkozás napi ügyintézését a képviselők intézik, a vállalkozás javaival kapcsolatos rendelkező ügyletekhez (pl. adásvétel, jelzálog stb.) a tagok egyszerű többségének beleegyezése szükséges, kivéve, ha a célvagyon 50%-át meg nem haladó javak vásárlásáról van szó. A családi vállalkozást is a Cégnyilvántartási Hivatal jegyzi be.
A szabadfoglalkozású szakmák (ügyvéd, közjegyző, családorvos, építész) esetében, annak ellenére, hogy a működés és adózás szempontjából hasonló a helyzet, mint az egyéni vállalkozók esetében, ezen vállalkozói-szakmai formák létrehozását különleges, a szakmára vonatkozó szervezeti és működési szabályok szabályozzák. Általában a létrehozást az illetékes szakmai szerv engedélyezi (pl. ügyvédek esetében a Területi Ügyvédi Kamara, Orvosi Kamara, Építészeti Kamara), nem a Cégnyilvántartási Hivatal. Alapesetben ezeknek a vállalkozásoknak (rendelők, irodák stb.) nincs jogi személyiségük, de a külön vonatkozó szakmai jogszabályok lehetőséget biztosítanak társulás keretében létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalati formák alapítására (pl. jogi személyiséggel rendelkező ügyvédi cég, amely akár korlátolt felelősséggel is rendelkezhet).
Az utolsó forma a vállalati társulás (asociere în participaţie), amelyet az új Román polgári törvénykönyv 1949–1954. paragrafusa szabályoz. Egyes szakmai vélemények szerint nem is vállalati formáról beszélünk, hiszen ezt a formát nem használják általában rendszeres gazdasági tevékenység folytatására, illetve célvagyon sem létezik, hanem túlnyomórészt eseti együttműködésre. Lényege, hogy a tagok írott formában kötelezik magukat egy meghatározott ügylet közös elvégzéséből származó előnyök és hátrányok elosztására. A társaságnak nem lehet jogi személyisége, illetve harmadik személy még hogyha tudomást is szerez a társulás létrejöttéről, akkor sem a társulással, hanem az azt képviselő személlyel (általában jogi személlyel) szerződik. A társult tagok javai nem kerülnek a társulás saját tulajdonába. Annak ellenére, hogy, mint látjuk, ennek a formának a szabályozása nagyon sematikus, a gyakorlatban nagy jelentőséggel bír, ugyanis közbeszerzési eljárásokban – ahol általában nagy értékű munkálatokról, beruházásokról beszélünk, pl. autósztráda – a pályázók nagyon gyakran ebben a formában indulnak a pályázaton.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
