Utópia vagy reális elképzelés?

Az unió 2030-ra megszüntetné a hajléktalanság jelenségét

Az Európai Parlament múlt kedden egy sor ajánlást fogadott el a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség felszámolására az unióban. Ugyanis, mint kiderült, az elmúlt évtizedben 70 százalékkal nőtt a hajléktalanok száma. Az EP-állásfoglalásról, magáról a problémáról Vincze Loránt képviselőt, az Európai Parlament petíciós bizottságának tagját kérdeztük.

– A valódi oka az állásfoglalásnak az a jó pár petíció, amellyel magánszemélyek, uniós polgárok és szervezetek az utóbbi időszakban megkeresték a Parlament petíciós bizottságát (PET), hogy foglalkozzon a hajléktalanság témájával, és javasoljon megoldásokat annak felszámolására Európában.
A petíciós bizottságban képviselőtársaimmal arra a döntésre jutottunk pár hónappal ezelőtt, hogy érdemes nagyobb figyelmet szentelni ennek a valós európai problémának, a PET „eszköze” az ilyen esetekben az ún. rövid állásfoglalás megszövegezése a Parlament plenáris ülésére, ezzel tudja még inkább felhívni a figyelmet az adott kérdésre.
Becslések szerint több mint 4 millió hajléktalan él ma Európában, a tavasz óta tartó COVID-19 járvány gazdasági következményei pedig nem kímélik a szegénységi küszöb alatt élő személyeket, családokat. Nem kérdés, hogy az eddigieknél még többet kell tennünk, főleg a megelőzés és odafigyelés terén.
– A petíciós bizottsághoz több beadvány érkezett, amelyek a hajléktalanság erőteljes növekedéséről számoltak be az Európai Unióban. Ön ennek a bizottságnak is a tagja. Mondana néhány részletet vagy kiugróan súlyos helyzetet? Honnan érkezett a legtöbb petíció? Egyéni vagy csoportos kezdeményezésekről, beadványokról van szó?
– Az elfogadott parlamenti állásfoglalás elsősorban azt a legfrissebben beérkezett petíciót (0546-20) említi hivatkozásként, amelyet egy svéd polgár nevén jegyeztek be, és már a Covid-járvány idején érkezett a Parlamenthez. Ezt a petíciót sokan aláírták, és a change.org oldalon is elolvasható a szövege, zöldképviselők és a Volt párt tagállami tagszervezetei is (Romániából szintén) támogatták. A beadvány általánosan írja le a hajléktalanság elleni küzdelem fontosságát. Korábban tárgyaltunk már olasz petíciót, illetve érkezett be spanyol, német és sok más tagállamból kb. egytucatnyi petíció a hajléktalanság témájában, voltak olyan egyéni esetek is, amelyek például részletesen leírták, milyen alapvető gondokkal küzdenek az érintettek, mint a személyazonossági okmány hiánya, regisztrációs gondok, választójog megtagadása, és még sorolhatnám.
Az állásfoglalás elkészítésénél a PET feladata volt az is, hogy olyan szöveget alkosson a petíciók hatására, amely, bár figyelembe veszi a petíciót benyújtók kéréseit, megfelelő és valós keretbe tereli azokat. Erre azért volt szükség, hogy a legtöbb parlamenti csoport elfogadhatónak tartsa a szöveget, és egységesen lehessen fellépni a hajléktalanság elleni küzdelemben. Egyébként az egyik legfontosabb elemének azt tartom, hogy a tagállami hatáskörök és kötelezettségek mellett arra ösztönözi az EU-t és a tagállamokat, hogy jobban dolgozzanak együtt ennek a kérdésnek a megoldásában ott, ahol ez hasznos, vagyis a jó gyakorlatok átvételében, a jogok érvényesítésének elősegítésében.
– A lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, az EP hathatósabb fellépést vár a Bizottságtól és a tagállamoktól annak érdekében, hogy Európában 2030-ra megszűnjön a hajléktalanság. Ilyen szempontból uniós és tagállami szinten is sok a teendő.
– Egyértelműen sok a teendő, azt is tudnunk kell, hogy a hajléktalanság kezelésében megközelítésbeli különbségek ismerhetők fel. Míg egyes országokban főleg az otthon biztosítására koncentrálnak az intézkedések már ma is, másutt ez lehet sokrétűbb, megelőző intézkedések vagy más támogatások célzása. Ezért eltérőek lehetnek például az ezzel kapcsolatos európai adatok, ami nem könnyíti a koordinált munkát a segítség érdekében. Meg kell erősíteni azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül az EU hasznos támasza lehet a tagállami folyamatoknak. Azok a személyek, akik új lehetőséget kapnak az élettől, egy támogatott otthon, új munkahely formájában, ismét teljes értékű tagjaivá válnak társadalmainknak, ami mindannyiunk javára válik.
– Az állásfoglalás egy sor ajánlást fogalmaz meg a tagállamok számára. Többek között azt, hogy vállajanak felelősséget a hajléktalanság megoldásáért, foglalkozzanak a megelőzéssel és a korai beavatkozással, szüntessék meg a hajléktalanság büntethetőségét; biztosítsanak egyenlő hozzáférést az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és a szociális szolgáltatások; biztosítsanak a hajléktalanok speciális igényeit figyelembe vevő, testre szabott támogatást, képzést és programokat a munkaerőpiacra való visszatéréshez; segítsék a szociális vállalkozásokat és az öninnovációs tevékenységeket a hajléktalanok aktív társadalmi befogadásának javítása érdekében. Lesz-e ennek az állásfoglalásnak konkrét következménye?
– Az ilyen és hasonló állásfoglalásokat elfogadásukat követően az EP megküldi a társjogalkotó uniós intézményeknek, továbbá a nemzeti parlamenteknek és kormányoknak. Ez az első lépés, hogy a többi érintett intézmény értesüljön a Parlament elképzeléseiről az adott témában.
Az állásfoglalás valójában egy iránymutatás a jövőbeli politikák és jogalkotás számára, amely nem kötelező érvényű, jelentősége abban van, hogy egy-egy specifikus témával részleteiben, petíciók alapján foglalkozik, és lehetőséget nyit a téma további, szélesebb körben történő felkarolására.
– A Parlament végül felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hosszú távú uniós költségvetésben és a helyreállítási és reziliencia eszközben található eszközöket használják ki a munkanélküliek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésére és társadalmi visszailleszkedésének segítésére.
 – Ahogy a fentiekben mondtam, ez egy elképzeléseket megfogalmazó dokumentum, a javaslatokat a Bizottság és a tagállamok megfontolhatják, ha azokat jónak és megvalósíthatónak tartják. Konkrét kötelezettséggé akkor válhat bármelyik felhívás, ha az bekerül egy készülő jövőbeli uniós jogszabályba.
– Az, hogy 2030-ra megszűnjön a hajléktalanság az unióban, reális elképzelés vagy utópia?
 – Utópiának nem nevezném, hanem inkább egy nagyon ambiciózus uniós célnak  2030-ra, amelynek elérése érdekében még nagyon sok erőfeszítésre van szükség minden oldalról.