Utat tör a tehetség

Október 20-án, szombaton éppen a budapesti Duna-palotába tört utat egy kitűnőnek bizonyult zenei együttes tagjaival és megteremtőjével, aki a vásárhelyi Szabadság utca református gyülekezetének lelkésze, már zenei alkotóként is jól ismert a városban, együttese pedig most a magyar főváros egyik csodaszép palotájában, a Kamarateremben szerepelt.

Október 20-án, szombaton éppen a budapesti Duna-palotába tört utat egy kitűnőnek bizonyult zenei együttes tagjaival és megteremtőjével, aki a vásárhelyi Szabadság utca református gyülekezetének lelkésze, már zenei alkotóként is jól ismert a városban, együttese pedig most a magyar főváros egyik csodaszép palotájában, a Kamarateremben szerepelt. Dénes Előd – Nagy József Levente Csillagok közt kifeszítve – Versek dalban és prózában – ez műsoruk címe, így szerepel a Duna-palota interneten olvasható programján, rövid bemutatóval kísérve, amit Mezey Sarolta, a Népújság munkatársa jegyez. Az internetes lapon a műsor CD-lemezének címlapja látható. Nem mindennapi utat törés, nem mindennapi színhely, ahol a vásárhelyi együttes az anyaország fővárosában bemutatkozik. Az együttes különleges volta pedig az, hogy két református lelkész a Szabadság úti és a cserealji gyülekezetek élén a nem könnyűzenei világban, illetve a költészet világában is kitűnő műveket alkot, a kettőt egybefonja, és mellettük, velük, értő társakként egy lelkésztársuk és lelkészfeleségek – hegedűs, csellista, szavaló, egy ragyogó ütőhangszeres is – előadótársakká szegődnek.

Volt alkalmam megismerni az együttest, Dénes Előd lelkipásztor tehetségét, igyekezetét, hogy a gyülekezeti munkába minél több zenét bevigyen, kórusokat alakítson, közben a zenével az irodalomhoz, a vershez hozza közel híveit.

A versek elégikus hangneme dallamos, felidézhető, érző, a gondolati líra megjelenítése lassúbb ütemet, más ritmust kér. A műsor változatos, a hangszeres partnerek kiválóan értik a szerző szándékát. Az ütős olykor hárfaszerű lírai akkordokat varázsol elő, számos parányi kis hangszerén villanásnyit dobbant vagy penget. A zene magával ragad, olykor magunkra ébreszt, a szavaló bársonyos hangja a vers hangulatát ragadja meg, a zene alátámasztja, amit a vers mondani akart. A dalban elmondott vers felemel, megpróbál a tiszta égbolthoz közelíteni, a csillagok erejével ragyogtatni a szavakat, ha már a valóság szürke.

Három helyszínen mutatkozott be az együttes. Az első a Hold utcában, a Batthyány örökmécses közvetlen közelében van. Kedves volt a fogadtatás, a bemutatás, a közönség pedig a műsor kezdetéig megismerkedhetett a templom történetével, amely 1878-ban neogótikus stílusban épült. A Svájcból és Hollandiából, Németországból bevándorolt befolyásos családok alapították a gyülekezetet, a Hagemacher, a Dreher és a Ganz családokról emlékeztek meg. Az egyház kórházat (Bethesda) és árvaházat (Bethánia) tartott fenn. Nehéz időszak volt a gyülekezet életében az 1945 utáni, amikor a templom épületét a Magyar Televízió jelmezraktáraként használták. 1996 után visszaállították a templom eredeti rendeltetését, újjá- és átépítették, 2002-ben, 57 esztendő után újraszentelték a templomot. Itt, méltó környezetben hangzottak fel Nagy József Levente versei, a Mulandóság, a Világ végén egyedül és a többi, amelyet a modern gondolati líra szép példáinak tekinthetünk. A zene, az énekszó magával ragad, olykor magunkra ébreszt, a szavaló – inkább versmondó, stílusát tekintve – hangulatot kelt, és figyelmünk lankadatlan, a versek hatását a zene alátámasztja, előidézi.

Csillagok közt kifeszítve – hatásos vers, zenés változata erőteljes. Jó lenne – nekem ezt sugallja –, ha szabadabban lélegezhetnénk, eltűnne belőlünk a feszültség, de ez egyben vágyakozás. Talán ott is érezhetnénk magunkat a csillagok közt, és nem vesszük észre. A csillagok magasságot jelentenek, a kifeszítettség mélységet. Mélység és magasság közt vándorló gyarló emberek vagyunk, kifeszítve olykor, de mégis a csillagok közt. Világítanak ránk, sziporkáznak, vonzanak, megsokszorozzák vágyainkat, magasba törünk, visszahúz a feszítés, de a magasban a segítség.

Az érzelmek világába kalauzol a költő, az istenhit, a szeretet, a tenni vágyás, a lélek megnyilatkozásai, a feloldódást, a valóságot adja ehhez a zene. Benke Júlia hegedűje árnyaltan, tisztán, a dallamot adja mindehhez, Asztalos Zsolt ütőhangszerei olykor a hárfák húrjainak lírai akkordjait, a csellista Domahidi Emese a lüktető élet előretörése, Ruszka Sándor hegedűje egy keservesbe sír fel. – Mint a mondat szavak nélkül/csak várom némán üresen/hol az ég a földre szédült / hogy megtalál a kegyelem – írja a költő. Olykor a vers és a zene a kegyelem ajándékai, ha megtalálnak, kedv s öröm a földi élet – tehetjük hozzá. Dénes Előd megtalálta az utat lélektől lélekig, testvéri szellemet teremtett gyülekezetében, és most másoknak is megmutatta ezt.

A második helyszín vasárnap, 21-én a Duna-palota kisterme. Ez pedig a legnagyobb fővárosi templom, a Bazilika közelében van. Hatalmas, híres épület, a Lipótvárosi Kaszinó épülete 1945-ig. Most fényűző rendezvények színhelye, de a kultúra fellegvára is. 1897-ben nyílt meg.

Fellépett itt Antonin Dvorák és vendége volt Mark Twain. Jótékony, mecénás építtetője, Falk Miksa kiváló műkritikus, író, újságíró, a Kaszinó első elnöke meghívására jöttek.

Ez a helyszín is kiválóan minősítette lelkészeink teljesítményét.

Harmadszorra egy nagyon szép templomban, a budafoki református templomban szerepeltek, a gyülekezet körébe hozták el az üzenetet. Kiviláglott játékukból a hazai, az erdélyi jóakarat. Az elszántság is benne volt Dénes Előd olykor dinamikus, csattanó játékában, hangjában. Befogadásra találtak, lelket, a templomi áhítatot, az Istentől kapott tálentumot, amelyben mindnyájukat részesítette, elhozták. Nem kis erőfeszítés, nem kevés munka, de jótett volt, mert egészséges szellemet, erőt sugároztak.

Rózsa Mária (úgy is, mint a Szabadság úti gyülekezet tagja)