Közleményben értesültünk a Maros megyei katasztrófavédelmi bizottság azon határozatáról, amelyben – tekintettel az koronavírussal való fertőzés veszélyére – arra utasítják a közintézményeket és gazdasági egységeket, hogy fertőtlenítő berendezéseket szereltessenek fel. Konkrétan a megye összes tömegközlekedési járművére, illetve az utasítás érvényes azon kulturális, turisztikai, szociális, oktatási intézményekre, gazdasági egységekre, amelyek a lakosságnak nyújtanak szolgáltatásokat. A rendelkezés kötelező erejű – nyilatkozta a megye prefektusa, aki szerint a szóban forgó intézmények és magáncégek törvényes és erkölcsi kötelessége óvintézkedéseket tenni a lakosság egészségének védelmében. Arról azonban nem szól a közlemény, hogy a kötelező intézkedéseket mikortól kell bevezetni, és milyen pénzalapokból kell finanszírozni.
A magáncégek esetében nem olyan bürokratikus néhány kézfertőtlenítő berendezés (mert feltételezhetően erről van szó) megvásárlása, felszereltetése, ez inkább a közintézményeknél jelenthet problémát. Ugyanis akármilyen hivatalos bizottsági rendelkezést hoznak, a közbeszerzési jogszabályoknak meg kell felelni, a költségvetésben e célra kell legyen pénz elkülönítve. Ha például a marosvásárhelyi közszállítási vállalatra gondolok, amely közel száz autóbuszra kell(ene) szereltessen kézfertőtlenítőket, vagy a polgármesteri hivatalhoz tartozó sok iskolára, óvodára, a kérdés egyrészt az, hogy van-e erre a célra pénz elkülönítve, közbeszerzéssel kell-e vásárolni, mennyi időbe telik a beszerzés. A szállítási járművek alatt taxikat, kisbuszokat, teherautókat is érthetünk – szóval nem kis tételben kell ezeket a berendezéseket megyeszinten beszerezni. Abban sem vagyunk biztosak, hogy a csütörtökön elfogadott városi költségvetésben szerepel-e erre a célra elkülönített pénz, márpedig az önkormányzatokhoz tartozó intézmények (iskolák, óvodák, bölcsődék lakosság-nyilvántartó, kulturális intézmények stb.), vagy a megyei tanács intézményei is be kell szerezzék a fertőtlenítő berendezéseket.
Mellesleg, ha jól belegondolunk, a prefektusi utasítás, hogy a fertőzések megelőzése érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a fertőtlenítésre és a higiéniára, nem valamiféle túlzás, erőltetett intézkedés. A lakosságnak szolgáltató intézményekben, az oktatási, kulturális intézményeknél kézfertőtlenítő folyadékkal ellátott adagolók felszerelése igencsak természetes elvárás, és biztosításuk folyamatos kellene legyen. Ezek után, gondolom, már nem lesz hiánycikk sem a szappan, sem a kéztörlő papír például az iskolákban, ami pedig a közintézményeket illeti, a prefektúra jár elöl jó példával. Most már csak az utasítás betartatásával kapcsolatban vannak kételyeim.
