Unger Enikő az év tanára

A marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Szaklíceum és a Művészeti Szaklíceum földrajz szakos pedagógusa végzett az első helyen a határon túli magyar oktatók körében. A Középsuli.hu népszerű portál által második alkalommal meghirdetett pályázatot az idén a Bethlen Gábor Alapkezelővel közösen szervezték. A díjakat a tánc világnapja alkalmából a Tánc és lélek: a magyarság megtartó közösségei című programon adták át Budapesten a Magyarság Házában. 

Az Év Tanára díj célja a pedagógusok munkájának az elismerése – hangzott el az ünnepségen. A jelölések nyomán szakmai bizottság döntött arról, hogy ki kerüljön a döntőbe, majd a honlap olvasóinak szavazata alapján dőlt el, hogy kik legyenek a díjazottak. 

„Nincs még egy olyan hivatás, amely ilyen mértékben befolyásolná az egész társadalom alakulását”, mint az oktatóké, akik a jövő nemzedék nevelését vállalják, ami nemes feladat és hatalmas felelősség is egyben – hangoztatta Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára az átadási ünnepségen. Azoknak, akik a határokon túl magyar nyelven oktatnak, egyszerre kell átadniuk a szükséges tudást, a szellemi iránymutatást és a magyarságukhoz való szüntelen ragaszkodást – mondta. Majd hozzátette, hogy a legfontosabb nemzetpolitikai célok között szerepel az anyanyelvi oktatás biztosítása minden magyar gyermek számára a határokon túl is.

*

Lassan beesteledik a Művészeti Szaklíceum tanári szobájában is, ahol Unger Enikő tanárnővel beszélgetünk. Bár reggeliben szabadkozott, hogy valószínűleg fáradt lesz, mivel a tanórák után felkészítőt is tart diákjainak, a fáradtság esetleges jeleit az arcán hamar átrajzolja az a belülről fakadó lelkesedés, ami azonnal szimpátiát kelt a kérdezőben. Ahogy diákjaiban is, akik tanárkollégái többségéhez hasonlóan a szünidő utáni első nap örömmel gratuláltak, s nagyon büszke arra, hogy az egyik osztá-lyában meg is tapsolták. 

– Ki jelölte Unger Enikőt, és kik szavaztak többségben, mai vagy volt diákjai? – kíváncsiskodom a bevezető kérdéssel.

– Amint utólag kiderítettem, a pedagógiai líceum munkaközösségétől, Szilágyi András igazgatóhelyettestől származott az ötlet, ő megbeszélte a kollégákkal, akik egyetértettek, hogy jelöljenek az Év Tanára pályázatra. Mielőtt ez kiderült volna, a diákjaimra gondoltam, különösen a tavalyi végzős osztá-lyomra. A szavazótábort illetően jelenlegi tanítványaim mellett az elmúlt évek, évtizedek diákjai alkották a legjelentősebb részét, rajtuk kívül ismerősök, barátok, rokonok és sokan mások, akik ismernek. Voltak olyan gyermekek, akik csak azt látták, hogy Maros megyében tanítok, ezért támogattak.

– Olvastam, hogy Csíkszeredában pedagógus családban nevelkedett fel. Szüleitől örökölte a földrajz iránti szeretetet, vagy a tantárgy kézzelfogható szépsége miatt választotta, annak ellenére, hogy nyolcadik és 12. osztályban még románul kellett tanulni az ország földrajzát?

– A szüleim pedagógusok voltak, mindkettőjüket Csíkkarcfalvára helyezték, ott ismerkedtek meg. Édesapám, aki marosvásárhelyi születésű, és a Bolyai iskolában érettségizett, rövid ideig fizika-kémia tanár volt, édesanyám 42 évig tanította a magyar nyelvet a csíkkarcfalvi iskolában, ahova a nyugdíjazása után is kilenc évig vállalta az ingázást. Bár a humán tantárgyak vonzottak, és filológia szakos osztályban kezdtem a kilencediket, 1986-ban Hargita megye egyetlen magyar tannyelvű filológia osztályát megszüntették, és az utolsó két évet kénytelenek voltunk román nyelven befejezni. Mivel magyart már nem tanultunk, a kétéves kiesés miatt lemondtam a magyar–német szakról, és a földrajzot választottam. Bár kényszermegoldásnak tűnik, valójában szerettem ezt a tantárgyat, és nem valami rosszat vállaltam be azért, hogy a német szakon tanulhassak.

– Földrajztanárnak ismerik, tanított németet is?

– Körülbelül öt éven át vállaltam a földrajz mellett németórákat, ha az iskolában szükség volt a segítségemre, de valójában a földrajz katedrán vagyok címzetes tanár mind a két iskolában. Két évig oktattam a földrajzot német nyelven a Papiu középiskola német tagozatán.

– Végzés után Vásárhelyre került, vagy voltak kitérők is?

– Első perctől ezt a két iskolát választottam, ahol jelenleg oktatok. Az egyéb lehetőségek ellenére kezdettől ez a kombinált katedra vonzott. Bár kétfelé tanítani nem könnyű, azóta sem bántam meg a döntésemet. Jelenleg két napot tanítok a művészetiben és három napot a pedagógiai líceumban, ahol osztályt is vezetek. 

– Úgy tartják, hogy Unger tanárnő nagyon rendszeres, következetes, pontos és igényes. Mindezt édesanyjától örökölte, akit példaképének tekint, vagy az egyéniségéből fakad?

– Édesanyám pedagógiai modellje volt a követendő példa számomra. Bár nem volt tudatos, utólag jövök rá, hogy hasonlóan gondolkodom, ugyanolyan lelkesen tanítok, mint ő. Ha az elhangzott jelzők valóban rám mondhatók, neki köszönhető, hogy ezek a tulajdonságok az évek során belém ivódtak.

– Azt is mondják, hogy nagyon szívós, kitartó, rendkívüli akaraterővel bír, ezért tudta hamar túltenni magát egy súlyos autóbaleseten és annak következményein vagy a műtéteken is, amelyeken az utóbbi időben átesett.

– Sok évvel ezelőtt valóban volt egy súlyos balesetem, ami tanév közben ért. Attól féltem, hogy nem tudok többet tanítani, ami teljes katasztrófa lett volna számomra. De nagyon igyekeztem, és önmagam pszichológusaként a saját erőforrásaimat mozgósítva sikerült viszonylag hamar lábra állni. Az elmúlt időszakban két műtétem volt, ennek ellenére dolgozom, bár tudom, hogy jó lenne többet pihenni.

– Amikor ezt a beszélgetést egyeztettük, arra hivatkozott, hogy órák után versenyre készíti fel a diákokat. Tudom, hogy tanítványai ezen a téren is sikeresen szerepelnek. Miért vállalja ezt az önkéntes pluszmunkát?

– A Bolyai tantárgyversenyre készítek fel évről évre diákokat, mert úgy érzem, hogy átlátható és igazságos az elbírálás, ezért erre összpontosítunk. Bár a család mellett nem könnyű, úgy gondolom, hogy a tanár munkájához ez is hozzátartozik. A pedagógusi munka nem arról szól, hogy megtartom a kötelező óráimat, és eleget teszek a rengeteg papírmunkának, amit elvárnak tőlünk. Ha a diákjaimnak esélyük van arra, hogy órán kívül is megmérettessenek, akkor állok elébe, és felkészítem őket. 

– Mi volt tanárként a legnagyobb sikerélménye?

– A pályázati interjúban feltett kérdésre azt írtam, és most is azt tudom mondani: diákjaimnak az a felismerése, hogy az iskola befejeztével vagy évek múlva rájönnek arra, hogy a javukat akartam, és amit átéltek velem, az nekik is jót tett. Az ilyenfajta pozitív visszajelzéseket tartom pedagógusi munkám legnagyobb eredményének. Továbbá azt is, ahogy az eredményhirdetés óta személyes üzeneteket kapok, amelyekben azt írják, hogy boldogok és büszkék, hogy a tanítványaim lehettek. Ez nagyon meg tud erősíteni, és hosszú távon ez is a célom. Az oktatás mellett a tanár nevel, és jó érzés tudomásul venni ennek a kettős folyamatnak az eredményét.

– Hogyan sikerül a kettőt közös nevezőre hozni, úgy oktatni, hogy közben nevel, és úgy nevelni, hogy közben oktat is egyszerre?

– Érzésem szerint ebben a tantárgyam is „kézre játszik”. A földrajz nagyon összetett tantárgy, a természetföldrajz és az emberekről szóló humán földrajz révén számtalan lehetőségem van a nevelésre. A népességről szólva a magyar öntudatot és a toleranciát is erősíteni tudom diákjaimban, megfelelő viselkedésmodelleket állíthatok. Számtalan lehetőségem van a nevelésre, és a kettőt nem is választanám szét. Nekem nincsen olyan órám, hogy csak nevelek vagy csak oktatok, mindig van valamilyen nevelési cél, ami a témából vagy a helyzetből adódik, amire nem is számítottam, csak egyszerűen jön, és kihasználom. Lehet, hogy egy földrajzórán verset mondok egy adott helyhez kapcsolódóan, vagy egy könyv kapcsán őket kérem meg, hogy kedvenc versüket elmondják.

– Tanítványai közül sokan választják az érettségire a földrajzot, ami, gondolom, jó érzéssel tölti el. 

– Ebben a tantárgynak is szerepe van, mert konkrétabb, könnyebben felfogható egy olyan tantárgyhoz képest, amihez nincsen meg a gyermek „beállítottsága”. Ugyanakkor minden évben „megnehezítik” a feladatomat azzal, hogy egész osztályközösségek hozzák ezt a döntést, miközben tudom, hogy a diákok között vannak olyanok is, akik nem fognak helytállni, amit szerencsére a valóságban gyakran megcáfolnak. 

– Hogyan éli meg a sikert és a sikertelenséget?

– Belsőleg a siker erőt, szárnyakat ad, és a sikertelenség, amiből olykor van részem, úgyszintén arra ösztönöz, hogy megpróbáljam jobban végezni a dolgom.

– Egy lehajtott fejű, a mobiltelefonhoz kötődő, folyton azzal babráló nemzedéket kell tanítania manapság a pedagógusnak. Hogyan sikerül ebben a nemzedékben fölkelteni a földrajz iránti érdeklődést?

– Megpróbálom megfelelően megszólítani őket, amiben nagyon sokat segít, hogy az én két gyermekem ennek a nemzedéknek a képviselője. El kell mondanom, hogy a közösségek szintjén nincsen olyan osztály, amellyel ne találnám meg a hangot. Megpróbálok az ő fejükkel is gondolkodni, és úgy tanítani, hogy kedvük legyen a tantárgyamhoz. Nem sikerül mindenkivel, de ha emberségesen bánok a diákjaimmal, és megpróbálok jó kapcsolatot fenntartani velük, akkor hasonlóan fognak hozzám viszonyulni.  

– Gazdag iskolán kívüli tevékenységéről is sokan ismerik, mondjon néhány szót erről is!

– Több éve a Kreatív Kiadó munkatársa vagyok, fordításokkal, szövegszerkesztéssel foglalkozom. Több magyar és román nyelvű kiadvány (atlaszok, ismeretterjesztő enciklopédiák) szerzője vagyok. Nemrég jelent meg A világ száz csodás helye című könyvem magyar nyelven is. 

– Kolléganőjétől hallottam az elismerést, hogy mennyire otthon van az irodalomban, a zenében, művészetekben. Mikor jut ideje a tanítás mellett folyamatosan ezzel is foglalkozni vagy ennek a műveltségnek, érdeklődésnek a forrása otthonról származik?

– Hoztam magammal, édesanyám műve lehet az érzékenységem az irodalom és a művészetek iránt is.

– Milyen zenét szeret Unger tanárnő?

– Sokfélét, a szimfonikus zenétől a megzenésített versekig, a könnyű-zene bizonyos műfajait, de mindenben a minőséget keresem. 

– Kedvenc költői, írói?

– „Élek-halok” Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Dsida Jenő, József Attila verseiért…, prózában talán Márai Sándor érintett meg a leginkább az utóbbi időben. 

– Tudom, hogy két értelmes, tehetséges gyermek édesanyja. Velük is sikerül mindig megtalálni a hangot?

– A fiammal a kamaszkor volt nehezebb, de most már ezen túl vagyunk. Jelenleg bank- és pénzügy szakon tanul Kolozsváron, a lányom hegedű szakra jár a művészeti iskolába. Ő annyira szereti a zenét, hogy talán rajtam is túltesz.

– A hit is fontos szerepet tölt be az életében. Hallottam, hogy többször is megfordultak a burgundiai Taizében. Milyen élményeket jelent?

– Diákkorunkra nyúlik vissza az első látogatás, majd családként többször visszatértünk a különböző vallású szerzetesek által fenntartott központba, és kétévente manapság is ellátogatunk. Mivel én katolikus vagyok, a férjem pedig protestáns, a taizéi ökumenikus táborban sikerül feltöltődni és megérezni a példásan megszervezett közösség erejét, jó emberekkel megismerkedni. 

–  A túrák, a hegymászás is kedvenc kikapcsolódási lehetőségei közé tartozik, hiszen férje, Unger Zsombor állatorvos az EKE megyei szervezetének elnöke, és diákjait is viszi kirándulni. 

– Elsősorban személyes kikapcsolódásnak érzem. Férjemmel részt veszünk a nagyobb EKE-s túrákon, de általában szűk körben járjuk a hegyeket. Marosvásárhely környéke mellett a Déli-Kárpátok vonzanak, ugyanakkor több éve visszajárunk az Alpokba, ahol kacérkodunk a magashegyi túrákkal, és férjemmel együtt szeretnénk újból négyezer méterig feljutni. Nem bizonyítási kényszerből, nem az életünk kockáztatása révén, egyszerűen csak azért, mert jólesik.

– Bár kerülgettem a közhelyszerű kérdést, de végül is meg kell érdeklődnöm, hogy milyen érzés volt, amikor szólították Unger Enikőt, hogy vegye át a határon túli pedagógusoknak járó első díjat?

– Abban a pillanatban öröm és elégtétel volt bennem, és az jutott eszembe, hogy a nagyon lelkesen dolgozó édesanyám is megérdemelte volna ezt a kitüntetést, ezért úgy éreztem, hogy helyette is kapom. Abban az egy percben, amit érzéseink és gondolataink összefogására adtak, arról beszéltem, hogy milyen sok pedagógus állhatna az én helyemben, és köszönetet mondtam mindenkinek, aki bízott bennem.

– Unger Enikő titkos vágya, elképzelése?

– Azt szeretném, hogy gyermekeimnek olyan hivatása legyen, amit kedvelnek, és személyes életükben sikeresek, boldogak legyenek. Ami engem illet, eddigi munkámat szeretném folytatni, és az új kihívásoknak eleget tenni.

– Lapunk nevében gratulálok, és kívánom, hogy a szakmai csúcs mellett az Alpok többi négyezres csúcsát is meghódítsa az Unger család.