Választási kampányok idején – de nem csak – a legkülönbözőbb radikálisok az elmúlt 30 évben mindig a „magyar veszélyt” használták tuti biztos szavazatszerző aduként. A radikális politikai formációk egy része azóta eltűnt a történelem süllyesztőjében, helyettük azonban mindig újak születtek. Így aztán sikerült folyamatosan ápolni a szélsőséges nacionalizmus lángját. Emlékezzünk csak a Nagy-Románia Pártra vagy a Vatra Românească úgymond kulturális szervezetre.
A nacionalista diskurzus a fentebb említett szervezetekéhez hasonlóan tükröződik vissza az AUR-ban, amely szerint minden veszély nem Oroszországból, nem a hazai korrupt politikusoktól, az elharapózott bűnözésből származik, hanem az RMDSZ-től.
Egyébként nem csupán választási kampányokban megnyilvánuló politikai erőszakkal van dolgunk. Naponta látjuk, tapasztaljuk, hogy a radikalizmus nem tűnt el az elmúlt 30 évben. Elevenen él, Vadim Tudortól – aki elnökké választása esetére azt „ígérte”, hogy a magyarokat kidobálja a Fekete-templom tornyából – egészen George Simionig, az AUR elnökéig, aki a minap azt mondta, az RMDSZ „borzalmas és soviniszta lény”, az AUR „ellenségeként” határozta meg, és a közönség előtt a magyarokat okolta minden bajért, ami ebben az országban van.
Azt mondta, azért van túl sok állami alkalmazott, mert az RMDSZ „az összes rokonát funkcióba juttatta, akárcsak Paul Stănescu, a PSD főtitkára”.
Emlékeztetünk, hogy tavaly, miután az igazságszolgáltatás végérvényesen úgy döntött, hogy az úzvölgyi katonai temetőben le kell szerelni a román katonák 50 emlékkeresztjét, Simion ismét „az RMDSZ sovinizmusát és a román hatóságok engedelmességét” emlegette.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy máig sem tisztázott, hogyan kezdődött 1990 márciusában a marosvásárhelyi románok és magyarok közötti verekedés, az úgynevezett fekete március. Az ügyészek manipulációról beszéltek, de a felbujtókat nem sikerült megtalálni. Szakértők szerint az utcai erőszak gyakran politikai laboratóriumokban kezdődik. 1990-ben az újonnan beiktatott hatalomnak legitimációra volt szüksége, Erdélyt úgymond megmenteni az országot feldarabolni akaró magyarok karmaiból.
De az AUR sincs egyedül. Az államfő 2020-ban „Jo napot kívanok, PSD”-vel köszöntötte a szociáldemokrata vezetőket, és azt állította, hogy míg ő maga és a liberális kormány „a románok életéért küzd”, a PSD titokban át akarja játszani Erdélyt a magyaroknak”.
Sőt, Mihai Tudose, a PSD-PNL EP-képviselői listájának vezetője miniszterelnöksége idején akasztófával fenyegette meg a magyarokat, amikor a több magyar szervezet által aláírt, a Székelyföld autonómiájára vonatkozó határozatra hivatkozott.
Ma az AUR parlamenti képviselői és aktivistái Dan Tanasăhoz hasonlóan azt állítják, az RMDSZ „mélyen román-, Európa-ellenes, idegengyűlölő, irredenta” szervezet, és „a románok elleni terrorizmust” hirdeti.
Nos, ez vár az RMDSZ-re és a magyarokra a választási kampányban. A radikálisok szerint Marosvásárhelyen Soós Zoltán az első számú közellenség, a liberálisok megyei vezetője összefogásra buzdítja a románokat, hogy leváltsák a megyei tanács elnökét, máshol más a „veszélyforrás”, de mindig a magyar.
