Mire ezek a sorok nyomtatásban az Olvasó elé kerülnek, már a szavazatszámlálás folyik, aztán jön a kormányalakítást célzó hatalmi játszma. És a nyertesnek keserves dolga lesz.
Már beállt a kampánycsend, amikor a harmadik hitelminősítő ügynökség is megerősítette szép hazánk adóskockázati besorolását. A minősítő közléséből szombaton a pénzügyminiszter még igyekezett a lehető legtöbb politikai hasznot kisajtolni, de azért már az ő nyilatkozatában is tetten érhető, hogy a kampánybéli osztogatási ígéreteket lehet kezdeni elfelejteni. Az ördög mindig a részletek között szokott elrejtőzni, és noha a mostani helyzetben lehet sikerként beállítani, hogy a minősítők nem rontottak az ország besorolásán, az összes ilyen ügynökség év végi értékelésében kitért a negatív kilátásokra. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a leendő kormánynak világosan tudtára adták, hogy az államháztartás egyensúlyának visszaállítására ideje lenne komoly lépéseket tenni, ha a következő jelentési körben is el akarják kerülni a leminősítést. Mert ha ezek az ügynökségek a bóvli kategóriájába sorolják az országot, onnantól kezdve sokkal nehezebben és magasabb kamatokkal lehet kölcsönökhöz jutni, és ez az ország jelenlegi helyzetében, amikor az adóbevételek oroszlánrésze az állami bérekre és nyugdíjakra megy, rövid idő alatt a 2009/10-ből már ismerős megszorításokhoz vezetne.
Ha ezt el akarják kerülni, arra két megoldás van: vagy több bevétel kell, vagy a kiadásokat kell visszafogni. Elvileg két módon is lenne lehetősége az államnak több bevételt szerezni, mert az adóbehajtás hatékonyságát tekintve sereghajtók vagyunk az unióban, csak ehhez hirtelen klasszisokkal kéne javítani a szakhatóság munkáján. A másik módja a bevételszerzésnek az adóemelés lehet. A kiadások visszafogására több mód is van.
Ám bármit is akar majd lépni az új kormány ezek közül, az nem lesz népszerű, sőt komoly politikai árat kell majd fizetni érte, mert a választási kampányban a pártok pozitív hangvételű üzenetekkel édesgették magukhoz a választókat. És ha nem tudják kezelni a helyzetet, a következő kormánypárt számára ez a helyzet lehet egy olyan halálos csapda is, amilyennek a 2008-as választási győzelmet követő hatalomra lépés bizonyult az akkori elnök demokrata csapata részére, akik azóta eltűntek a süllyesztőben. De ez a kockázat legyen a politikusok baja, az államháztartás egyensúlyba állításának költsége az adófizetőket politikai és ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül fogja egyformán sújtani.
