2020. június 4., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Korondi Emese

vészmadár


álldogál kapunkon a vész

nem tudja, mi a neve

üres madárszeme

csak néz

nem tudja miért, csak idetévedt

nem érdekli halál vagy élet

nem tudja, meddig marad

nincs benne akarat

csak áll

aztán esetlenül

kitárja szárnyát

elrepül



alulnézet


elmúlt és jövendő emlékek

magasvasúton jönnek-mennek

nem szállnak le egyik állomáson se

mosolyognak, néznek kifele

jól érzik magukat ott

néha kinyitják az ablakot

büfékocsiban ülve

poharuk felém emelik

ha integetek nekik





állandó


kedvence volt a fűzöld,

aztán a rozsdabarna lett,

aztán a napsárga jött,

aztán a tengerkék hódította meg,

szeretett közben orgonalilát,

narancsot és meggypirosat...

mondják, ingatag a természete,

de az igazi, honnan is tudhatnák,

a háttér: az mindig éjfekete



védtelenül


kőkemény páncélomat

egy percre levetem

buzogánnyal ront rám

a világ s lelkemben

a nyílt törés vonalán

csorgó együttérzés

mint testen kívüli élmény

örökre megváltoztat


Tordai-hasadék… Simon Zsolt grafikája