A leköszönt román kormány – elődeinek többségéhez hasonlóan – gondoskodott arról, hogy az elmúlt évben is állandó jellegű tűzoltómunkára kényszerítse a romániai magyar érdekvédelem képviselőit, miközben az államfőválasztást megelőző tévéadásokban gyakran elhangzott a bírálat, hogy az országos gondok helyett a saját közösségük problémáival foglalkoznak.
Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, a marosvásárhelyi római katolikus iskola önállóságának megszüntetése, a magyar tanítóknak a román nyelv oktatásából való kizárása és román anyanyelvű pedagógusokkal való helyettesítése okozott felháborodást mind a romániai magyarság, mind a többi kisebbség körében. Egy Cioloş-kormány idején elfogadott minisztériumi rendelet rosszindulatú, diszkriminatív értelmezése pedig lehetővé tette, hogy egyes romániai egyetemek románból is vizsgára kötelezzék azokat a diákokat, akik nem román nyelven végezték a középiskolát, de a román diákokkal azonos tananyag és követelmények alapján érettségiztek. Arról már nem is beszélve, hogy a szaktárca hogyan bújtatta el az egyetemi oktatásra vonatkozó rendeletének sűrűjébe a MOGYE és a Petru Maior Egyetem egyesítésének és a névváltoztatásnak a jóváhagyását.
A későbbiekben tanúi lehettünk a katolikus iskola körülményes, több akadályt áthidaló újraalapításának, és érdekvédelmi képviseletünk közbenjárására az elemi osztályokban folyó románoktatás ügye is megoldódott, miután a román fél belátta, hogy a drasztikus intézkedés milyen kellemetlen következményekkel járt nemcsak a magyar kisdiákokra, a román pedagógusokra nézve is.
Ahhoz azonban, hogy miniszteri rendelettel a 2016-ban elfogadott egyetemi felvételi vizsga szabályzatát módosítsa a szaktárca, kormányváltásra volt szükség. Nehéz volt beismerni, hogy a román nyelv tanítására vonatkozó mindkét rendelet a romániai oktatás csődjének hivatalos beismerését jelenti. Amit a tanügyi tárca írásban is megerősített, megfogalmazva, hogy az érettségi román szóbeli vizsgája nem tükrözi a diákok nyelvtudásának szintjét, mivel azt nem az európai követelményeknek megfelelően veszi számba. Kérdés, hogy ha ezt ennyire jól tudják, miért nem állítottak össze olyan román tantervet, és miért nem adtak ki olyan tankönyveket, amelyek a Közös Európai Nyelvi Referenciakeret (CERF) mérési útmutatóin alapulnak. A Cioloş-kormány idején elfogadott rendeletet nem véletlenül nevezte egyértelmű diszkriminációnak, és indított vizsgálatot a szaktárca ellen az Asztalos Csaba vezette Országos Diszkriminációellenes Tanács, és hívta fel rá a figyelmet Molnár Zsolt ombudsmanhelyettes is. A Nép Ügyvédje Hivatal figyelmeztetése végül is eredménnyel járt Kovács Irénke oktatási államtitkár hozzájárulásával kiegészülve. Így az idéntől a kisebbségi nyelven középiskolát végzett diákokat nem kötelezhetik az egyetemek, hogy román nyelvből külön vizsgát tegyenek, ami Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-képviselő szerint a magyar képviselet súlyát tükrözi.
Amellett, hogy örülhetünk a kérdés tisztázásának, elkeserítő, hogy harminc évvel a rendszerváltás után ilyen egyértelműen hátrányos megkülönböztetést jelentő kérdések megoldására kell időt és energiát fordítani. Eközben más tantárgyakból jól teljesítő diákok fele marad érettségi nélkül, sok tanuló a képességeihez képest túlméretezett tananyag miatt ábrándul ki az iskolából, egyre kevesebb hallgató jelentkezik az egyetemekre, és romániai viszonylatban messze állunk az írástudatlanság felszámolásától.
