2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) szervezésében, partnerségben

a Maros Megyei Múzeummal, kétnapos tudományos konferenciára került sor a hét végén Marosvásárhelyen, a várbeli Régészeti és Történeti Múzeumban, Kisebbségek Romániában 1945 után címmel.

Jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, illetve Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Előadást tartott Novák Csaba Zoltán történész Nemzetiségpolitika Romániában 1945-1989 között címmel, majd előadások hangzottak el a különböző kisebbségek helyzetéről a kommunizmus idején. 

Bizonyos tekintetben az erdélyi magyarokat még mindig nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek tekintik

Kelemen Hunor az előítéletekről beszélt, arról, hogy „mi miért gondoljuk, hogy száz év alatt többször, több változatban, több eszközzel asszimilálni akartak bennünket. És mondja el a többség is, hogy miért tekinti 2018-ban is az erdélyi magyarokat bizonyos tekintetben még mindig nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek. A RMDSZ-nek kötelessége – akár provokatív módon is – egy ilyen párbeszédet végigvinni” – hangsúlyozta az elnök.

Elmondta, hogy az Akadémia nemrég megjelent, Erdélyről szóló háromkötetes története is azt jelzi, hogy 2018-ban sokakat, szinte mindenkit ebben az országban foglalkoztat a száz esztendő. 

 „Foglalkoztat bennünket, magyarokat, foglalkoztatja a többségieket is, és talán elkezdődik egy olyan párbeszéd, amelynek a végét nem látjuk, nem tudjuk, lesz-e konszenzus a történészek között, de amely arról szólhat, hogy mi történt az elmúlt száz esztendőben velünk”. 

Fotó: Nagy Tibor

Amikor az RMDSZ egész éves programsorozatát meghirdette, nem azért tette, hogy valakit bosszantson. Hanem egy előremutató párbeszédet próbált kezdeményezni a társadalom különböző szintjein. „A múltat nem fogjuk tudni elosztani, kiporciózni testvériesen, de ha a múltról őszintén beszélünk, akkor talán lehetőségünk lesz a jövőt közösen tervezni. A mi célunk, hogy beszéljünk őszintén arról, hogy száz év alatt mi történt Romániában a nemzeti kisebbségekkel, milyen helyzetbe kerültünk ahhoz képest, ahonnan indultunk, mi változott meg az életünkben. Mondjuk el, kik vagyunk, mit várunk el a többségtől, mit szeretnénk. És mondja el a többség is, hogy mit gondol arról, hogy száz év alatt hogyan viszonyult a kisebbségekhez: azt a különleges helyzetet, amivel 1918 óta rendelkezik ez az ország, hogyan tudta, akarta vagy nem akarta hasznosítani” – mondta Kelemen.

Véleménye szerint beszélni kell az előítéletekről akkor is, ha ez nehéz feladatot jelent, a szövetségnek kötelessége – akár provokatív módon is – egy ilyen párbeszédet végigvinni. „A legfontosabb az lenne, hogy az előítéleteket felszámoljuk mindkét oldalról. A többség fogadja el, hogy ő a felelős a kisebbségekért, és próbáljunk meg közösen tervezni. Ahhoz, hogy a politikusok, a társadalomtudósok, azok, akik a jövő tervezésével foglalkoznak, képesek legyenek egy jövőprojektet felrajzolni, nagyon fontos, hogy a történelmi kérdésekből néhányat letisztázzunk” – vonta le a következtetést az RMDSZ elnöke.

Kisebbségpolitika 1945–1989

E témáról Novák Csaba Zoltán tartott előadást. Beszélt a kisebbségpolitika külső és belső vetületeiről, az egypártrendszerről, a diktatúráról, amelyben a Román Kommunista Párt politikája volt meghatározó, arról, hogy miként alakult, milyen gazdasági, bel- és külpolitikai tényezők befolyásolták. Véleménye szerint nehéz egységes, minden kisebbségre vonatkozó korszakokat megállapítani, mert a nemzetiségpolitika esetenként differenciált, és a fontosabb országos politikai korszakok vonatkozásában is egyeztetni kell.

A történész a kor kisebbségpolitikájának alakulását több időszakra osztva ismertette. Elsőként a tömegszervezetek időszakáról beszélt. Ebben a periódusban masszív kisebbségi jelenlét volt tapasztalható a kommunista pártban, magyarok és zsidók is részt vettek a legfelsőbb pártvezetésben. 1948-ban születik egy ún. kisebbségi rezolúció, amely az osztályharcra fekteti a hangsúlyt. Ebben az időszakban történik meg az államosítás.

Következett a sztálinizmus időszaka, amikor már nem volt külön kisebbségi érdek, de ekkor szervezték meg magyar külön jogként – szovjet nyomásra – a Magyar Autonóm Tartományt

A továbbiakban a magyar forradalom utóhatásairól, 1956 értelmezéséról beszélt. Ekkorra tehető a különutas politika, megtörtént az intézmények átszervezése. 

A Ceauşescu-rendszerben napirendre került a kisebbségi kérdés, megszervezik a közigazgatási reformot, illetve a Nemzetiségi Dolgozók Tanácsait és az intézményes keretet a nemzetiségi eliteknek.

1971 után indul el az ország az etnokratikus állam útján, megjelennek a júliusi tézisek, megerősítik az ideológiai kontrollt, elkezdődik a homogenizáció, a németek tömeges kivándorlása, majd az 1984–1989 közötti időszak, a totális diktatúra időszaka, amikor nyílt asszimilációs politika folyik, már nincsenek nemzetek, csak szocialista nemzet, elkezdődik a nacionalista retorika, a kisebbségi szervezetek teljes kiürítése, az addigi integratív politika teljes elhagyása.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató