Tombol a járvány az országban, és közben Európa-szerte egy energiaár-krízis miatt is főhet a döntéshozók feje. Ez a kettő is bőven elegendő lenne bajnak bármely rátermett kormányzat számára, viszont nálunk most az sincs, mert pont úgy, mint a koronavírus érkezése idején, nálunk politikai válság is fűszerezi az életet. Amit el lehetett volna kerülni, ha az elnök nem a lehető legrosszabb pillanatban kezd játszani.
A közelmúlt történéseinek fényében világos, hogy a koalíciót megbuktató krízist az elnök idézte elő. Az a kormányfő, aki tavaly februárban már egyszer készségesen eljátszotta volna az áldozati bárány szerepét az előre hozott választások kierőltetésére irányuló játszmában, amit csak a vírus érkezése állított meg, nem saját kezdeményezéséből torpedózta meg a koalíciót a progresszívek minisztereinek menesztésével. A liberális pártkongresszus világosan megmutatta, hogy a párt az elnök játékszere, a kormányfő meg a vezérbáb ebben a társaságban.
A most kezdődő kormányalakítási konzultációk előtt számos elemző vélte a legvalószínűbb forgatókönyvnek azt, hogy kisebbségi liberális kormány fog majd alakulni a szocik árnyéktámogatásával. Ez már negyedszer fordulna elő az utóbbi másfél évtizedben, ráadásul a két utóbbi alkalommal, a Colectiv-tragédia után, 2015-ben, illetve 2019-ben is az elnöki palota jelenlegi lakója volt a karmester. A műsor mindig ugyanaz, a szocik az árnyékban erősödnek, aztán megnyerik a következő választásokat, osztogatnak és fosztogatnak egyet, majd amikor kezdődne a neheze és a kampányesztendő, mennek vissza az árnyékba. Ebben a játszadozásban jótékony partnerük az egykori szebeni polgármester, aki 2009-ben szoci-liberális közös kormányfőjelöltként dobbantott fel a nagypolitika színpadára. Az akkorihoz hasonló liberális párt megint adott, progresszívék a színpadról kiszorítva, hogy ne zavarják az előadást, kezdődhet a játék. A szocik a szavazóik kedvéért még emlegetik az előre hozott választásokat, de ebben a helyzetben nekik valójában púp lenne a hátukon a kormányzati felelősség, inkább a helyreállítási alapok eurómilliárdjaira utaznak, ami így ellenzékből is kényelmesen elérhetővé válhat számukra. Hogy közben a vírus a liberális bábkormányfő személyes irányításával becsődölt oltáskampánynak is betudhatóan naponta egy kisebb falu lakosságát teszi el láb alól, és hogy a fűtésszámláktól majd fagypont alatt is megtanulunk izzadni, az nem érdekli az előadókat. Az ő fejük legfeljebb majd attól fájhat, ha a népszerűségét az eddigi válságszínházi évad során szinte megduplázott aranyos kis csapat ugyanilyen iramban erősödik tovább, mert akkor nem kell sok idő hozzá, hogy komolyabb szerepet követeljenek maguknak.
