A lej euróhoz viszonyított árfolyama elindult
a pincébe a múlt hét utolsó napjaiban. Az ezért gazdaságpolitikai intézkedéseivel okolható fő kormánypárt, hozzáértésére jellemző módon, egy olyan nyilatkozattal reagált erre, miszerint az árfolyamért a jegybank a felelős, és ezzel simán lerázták magukról a felelősséget. De attól még tény marad, hogy elkezdtük törleszteni az ünnepek előtt bejelentett adócsomag számláját, és ez csak vastagodni fog a következő időkben, az euró–lej árfolyamtól függetlenül is.
Még csak nem is ez volt egyébként az első csapás, hiszen még az óév utolsó napjaiban, az adócsomag bejelentésekor megroggyant a bukaresti tőzsde, amin például a kötelező magánnyugdíjalapok 7,2 millió betétese együttesen több mint 300 millió eurót veszített, lévén, hogy a megtakarításaik oroszlánrésze értékpapírba van fektetve. De a lej gyengülését már mindenki érzi, aki bármely szolgáltatás után fizet számlát, hiszen ezek mindegyikét euróalapon számolják. A kormánypárt nyilatkozatában csak egy morzsányi az igazság ebben az összefüggésben, hogy a jegybanknak van lehetősége az árfolyamot befolyásolni, de csak amennyire a tartalékai engedik. Tartósan a gazdaság törvényei és a mindenkori kormányok idevágó politikai döntései szabják meg egy pénznem értékét és mindazt, ami azzal összefüggésben van. De általában ha egy kormány sokat pofozgatja a multikat, mint ez a teleormanisztáni is, az előbb-utóbb felkötheti a felkötnivalóját.
Csakhogy a számlát mindig a piramis legalján található fogyasztó és adófizető állja. Ez esetben a bankokra és más nagy cégekre kivetett adók terhét az érintett nagyvállalatok be fogják építeni a szolgáltatásaik árába, amit az egyéni fogyasztó ugyanúgy kifizet, mint például a multitól áramot vásárló faluvégi asztalosműhely vagy városon a sarki fűszeres. Az már csak ráadás, hogy a maga során az összes kisvállalkozás is az árai emeléséből kell kigazdálkodja növekvő költségeit. De mivel a kicsiket gyengeségük miatt sokkal érzékenyebben érintik az ilyen őrültségek, mint ez az adócsomag, azt csak találgatni lehet, hogy mekkora rendet vág a kormány kapzsisága a kisvállalkozói rétegben. És minderre már csak a hab a tortán a lej gyengülése.
Ám lesz ez még rosszabb is, mert épp beléptünk egy olyan kétéves ciklusba, melynek során négy választáson lecserélhető az össze hatalmi tényező, és az újabb felmérések szerint a mostani kormányzatnak a szénája nem áll jól. Így ígéretekből és harácsolásból nem lesz hiány idén és jövőre, csak bírjuk zsebbel állni a számlát.
