A hírtelevíziók és a politikai elemzők egy részét
a Dragnea diszkuszsérvénél is jobban érdekli, hogy mit csináltak a magyarok március 10-én és 15-én, és még ma is azzal riogatják az embe-reket, hogy a magyarok vagy a (nem létező) székelyek fogják magukat, zsebre vágják Erdélyt, és átadják Orbán Viktornak.
Nem igazán lehet érteni, hogyan működnek a nacionalista agyak, de pillanat alatt robban a magyarellenes hangulat, mintha gombnyomásra történne. Olyan erővel, amit még az időközben jobblétre szenderült volt vátrás vezetők is megirigyelhetnének.
Ezért is van az, hogy egyesek túl soknak, mások túl kevésnek tartják például a március 10-i autonómia-felvonuláson részt vevők számát. Egy elemző szerint a (nem létező) székelyeket nem érdekli az autonómia, ezért egyre kevesebben mennek el a székely szabadság napjára. Egy másik azonban élő adásban emlegetett komoly veszélyt, hogy „egy olyan kisvárosban, mint Marosvásárhely, ennyi sok ember tüntet, autonómiát követelve”. Ezzel az ellentmondással még inkább megzavarják az egyszerű román választópolgárt, aki a mindennapokban amúgy jól megvan a magyar szomszédjával a (nem létező) Székelyföldön is, feltéve, ha a politikusok és a „politikai szakértők” békén hagyják.
Hasonló a hisztérikus magyarveszély-emlegetés március 15. kapcsán is. Azon háborognak egyesek, hogy a román kormányfő a romániai magyarokhoz intézett március 15-i ünnepi köszöntőjében biztosította a nemzetiségeket, hogy a román állam teljes elköteleződéssel támogatja a nemzeti önazonosság szabad kifejezését, a nyelvi és kulturális értékek, valamint a hagyományok megőrzését. Emiatt sokan árulót kiáltottak.
Meglehet, hogy a magyarbarát címkét elkerülendő hallgat az államelnök. Ugyan mindig hallgat, amikor illenék megszólalnia, csak a kormány szapulásában kitartó. Kitartóan hallgat március 15-én is. A rendszerváltást követő időszak első államfője, aki a megválasztása óta semmit nem üzen a magyaroknak nemzeti ünnepük alkalmával. Vagy csak nem tud dönteni, mit is tegyen? Emlékszünk, hogy az RMDSZ elnöke még 2015-ben javasolta neki, hogy Románia összes politikai szereplőjével írjanak alá egy többség–kisebbség együttműködési paktumot, amely kivette volna a kisebbségi kérdést a hatalmi harcokból. Ami azt is jelentette volna, hogy ha a szövetség megállapodik valakivel a kisebbségi jogok bővítéséről, az ellenzék ne támadja a magyarokat. Az államelnök ezt a kérést azóta is tanulmányozza.
Visszatérve a hangulatkeltés „művészetéhez”, 1990 márciusában, éppen ma 29 éve kezdődött Vásárhelyen a magyarellenes pogromkísérlet. A hivatalos visszaemlékezés szeretné elfelejteni ezt a napot. Csupán március 20-át emlegetik, amikor a magyarok... Emlékezni kell március 19-re is, és tanulni kell belőle, nem csupán a történelmi hűség miatt, hanem azért is, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg.
