Egy regáti ortodox pópa kiátkozná azokat, akik nem vettek részt a családról szóló népszavazáson.
A bősz lelkész, aki egyébként egyetemi tanár is, „analfabéta” és „erkölcstelen” jelzőkkel illette az ország népét, azt mondta, „gyökerestől kell kitépni a rosszat, mielőtt a hitetlenségnek a rákfenéje behatolna a hívők lelkébe”.
Azt mondják, az embereket nem érdekelte a referendum témája, azért volt annyira gyenge a részvétel. Ezzel szemben – különböző okokból – annál jobban foglalkoztatja az egyházakat, a politikusokat. A múlt hét végi Szövetségi Képviselők Tanácsán is ez a téma borzolta a képviselők kedélyét és váltott ki heves, sokszor személyeskedéstől sem mentes vitát.
De a parlamenti pártok sem hagyják abba a bűnbakkeresést a referendummal kapcsolatosan. Viszont, ha valaki a képviselőház honlapján a törvényhozás prioritásait keresi, csupán üres oldalt talál. Tehát a legfontosabb az egymás lejáratása és a politikai tőke keresése a következő választásokra, az államelnöktől a honatyákig.
Eközben a Világbank arra figyelmeztet, hogy Románia, ha nem figyel oda az intelligens beruházásokra, elveszítheti a versenyképességét, és szegénységre ítéli az elkövetkező generációkat. Az ország a pénzintézet által meghirdetett humántőke-index (HCI) alapján a 67. helyen áll. Ennél jobb helyezést kapott például Ukrajna (50), Albánia (56) vagy akár Grúzia (61). A Világbank szerint egy romániai gyermek 8,8 évet jár iskolába, ami 3,4 év eltolódást jelent az európai uniós átlaghoz képest, ugyanakkor a 15 évesek életreménye, hogy megérik a 60 éves kort, csupán 87%, ami Horvátországban 91%, Svédországban pedig 95%.
Tatiana Proskuryakova, a Világbank Romániáért felelős igazgatója szerint Romániának többet és intelligensebben kell befektetnie az oktatásba és az egészségügybe, vagyis a humán tőkébe, ha nem akarja nyomorba dönteni a következő generációkat.
Visszatérve a hazai politikára, azért dolgoznak a hon-atyák is. Vannak prioritásaik a képviselőknek. Példának okáért egy szocdem képviselő nemég nyújtott be egy törvénytervezetet arról, hogy kapjanak háromnapos fizetett szabadságot azok, akik válnak, hogy „hozzászokhassanak az új helyzethez”. És persze akad még jó pár fura kezdeményezés. De ezekről majd máskor.
Vigasztalásképpen, nem csak nálunk akadnak képtelen ötletek. Egy állatvédő civil szervezet például Párizsban folytat kampányt a patkányok védelmében. Azt kéri, ne „mészárolják” le ezeket a „kedves” állatokat (amelyek egyébként megfertőzik a francia fővárost, a statisztikák szerint több mint 4 millió patkány él Párizsban, amelynek a lakossága 2.299.095 fő), hisz „érzékeny lények”, képesek az „érzelmekre”.
Nos, ha a politikusainkba legalább egy patkány érzékenysége szorult volna, tennének talán valamit azért is, hogy ne legyünk Európa szegényei, ne legyünk utolsók az egy főre eső családi és gyermeknevelési pótlékra fordított összeg tekintetében stb. Vajon nem azokat kellene valójában „kiátkozni”, akik tudatlanságban, szegénységben tartják az embereket?
