Több mint 90 éve hallat magáról a Szöllősi család

Szöllősi László a hajdani AS Armata egykori tisztelettudó, fegyelmezett és megbízható hátvédje volt, 1959–1986 között futballozott. Viszont kevesen tudják, hogy a Szöllősi-ágon visszamenőleg három generáción át számos sportoló öregbítette a Szöllősiek hírnevét. 

Az első írásos dokumentumok 1928-ben jelentek meg, amikor Szöllősi László egyik nagybátyja, József már a valamikori MTE leigazolt labdarúgója volt, míg a legutóbbi 2017-ben látott napvilágot. Az egykori neves labdarúgó fia, László akkor még a helyi amerikaifutball-csapattal foglalkozott, így már 91. (!) éve hallatnak magukról a Szöllősiek. 

Szöllősi László legtöbb felmenője labdarúgó és tekéző volt

Az alábbiakban Szöllősi László segítségével próbáltam felállítani a híres Szöllősi-családfát, amelyre ő is nagyon büszke. 

– Édesapámék heten voltak testvérek: öt fiú (közülük apám a legkisebb) és két lány. Az öt fiú mind futballozott, sőt volt egy eset, amikor mind az öten pályán voltak – kezdte a családfa bemutatását az ismerősei körében nagy népszerűségnek örvendő sportoló. Majd így folytatta: – Mi ketten voltunk testvérek, a húgom, Mária-Magdolna – aki A osztályos és válogatott kézilabdázó volt – , és én, aki gyerekkorom óta rúgom a bőrt, sőt alkalomadtán még most is játszom kispályán. Amikor a hajdani AS Armata itthon játszott, nekem egész sornyi jegyet kellett beszereznem, ugyanis az E tribün 9. vagy 10. sora mindig a Szöllősiéké volt – mondta el a ,,hetvenkedő” Szöllősi (március 10-én töltötte be a 70. életévét – a szerk.). 

– Szöllősi József, apai első nagybátyám az MTE-ben játszott, majd az akkori Dicsőszentmártoni Sticlánál is megfordult, míg az ő lánya, Éva műkorcsolyázóként olimpiai 10., világbajnoki 8., Európa-bajnoki 7. helyezett volt, az 1953-as bécsi Univerziádén pedig aranyérem került a nyakába párosban (Szöllősi–Vida-kettős). Apám másik testvére, György az 1932–1933-as bajnoki idényben már szerepelt az egykori MTE színeiben, sőt a labdarúgás mellett párhuzamosan tekézett is, de a fia, György is focizott alacsonyabb szinten. A harmadik testvér, János (Lungu Szöllősi Judit édesapja) 1935-ben az MTE színeiben mutatkozott be, majd játszott még a Monopol és a Sticla alakulataiban is, sőt párhuzamosan ő is tekézett, ahol jó eredményeket ért el egyéniben és csapatban is egyaránt. Az öt testvér közül talán János játszott a legmagasabb szinten, őt a Szöllősi családban az eredmények tekintetében csak én szárnyaltam túl. János mindkét lánya kézilabdázott a Hargita SK-nál, majd a Mureşulnál az A osztályban. Édesapám negyedik bátyja, Sándor kevesebbet futballozott, mivel egy súlyos vállsérülés miatt korábban szögre kellett akasztania a futballcsukát. Viszont az ő fia a budapesti Pénzügyőr csapatában kergette a labdát egykoron, magyar olimpiai válogatott volt, az ő húga pedig műkorcsolyázott, magyar országos második helyezett is volt. 

Szöllősi László az AS Armata színeiben is futballozott

A saját sportpályafutásáról, ugyanakkor a fia sportolói mivoltáról érdeklődve ezt válaszolta a hajdani labdarúgó:

– Édesapám az MSE, majd az MTE együtteseiben játszott, aztán mint edző-játékos szerepelt a Dermagantnál, az IGL-nél és az Unitate-klub együtteseinél, 39 éves korában fejezte be az aktív labdarúgást. Én az egykori Hargita Iskolás Sportklubnál Bálint és Szász Károly edzők keze alatt formálódtam, aztán ifijátékosként a Mureşul meg az AS Armata színeiben szerepeltem, emellett többször voltam megyei válogatott, kétszer beválogattak az ifiválogatott bővített keretébe, ahol többek közt engem is díjaztak Ion Dumitruval, Iordănescuval, Alexandru Moldovannal együtt mint a legjobb játékost. Az 1967–1968-as bajnoki évadban a C osztályos Marosvásárhelyi Medicina együttesében kölcsönjátékosként szerepeltem, aztán visszakerültem az ASA-hoz, ahol még évekig fociztam. 1977. május 22-én játszottam életem utolsó A osztályos összecsapását a Jiul ellen, majd abban az évben négyéves szerződést kötöttem a dicsőiekkel, de két év után lokálpatriótaként hazatértem. 

Amúgy 186 A, mintegy 100 B és 175 C osztályos mérkőzésen léptem pályára labdarúgó-karrierem során, viszont csak egyszer állítottak ki, akkor is tévedésből. 

A fiunk, Laci, Kanyaró Attila edzősége idején a Sportiskolánál játszott, de bizonyos okok miatt idővel abbahagyta. Egy ideig a marosvásárhelyi amerikaifutball-csapat edző-játékosa, mindenese volt, ő most 39 éves, jelenleg családjával Ausztriában él és dolgozik – említette meg Szöllősi, aki edzősködéssel is foglalkozott, így a keze alól került ki többek közt Astafei, Vârtic, Szilágyi Lóránd és Sepsi László is. 

Húga kézilabdázó volt Marosvásárhelyen

Szöllősi László húga, Peteley (Szöllősi) Mária-Magdolna, Peteley Attila úszóedző felesége, fiuk, István testnevelő tanár Sáromberkén. A Mária-Magdolna kézilabdás pályafutásáról a következőket tudtam meg:

– 1961-ben kezdett el kézilabdázni az Iskolás Sportklubnál Gálfalvi Artúr edzősége alatt, majd az 1964–1965-ös idényben részt vett az országos sportiskolás döntőben, ahol az alakulat bronzérmes lett, ő meg a legfiatalabb résztvevő címet szerezte meg. Az 1968–1969-es bajnoki idényben szintén Gálfalvi vezetésével az ISK csapata (amelynek Magdolna tagja volt) a román kézilabdasport történetében első alkalommal bejutott a B divíziós bajnokságba. 1969-ben átigazolt a Mureşul SK-hoz a B osztályba, amelyet Hellvigh Wilhelm edzett. A csapat célkitűzése az A osztályba jutás volt, amit sikerült is 1970-ben elérni. Magdi 1970 és 1980 között az A osztályban szerepelt, négy éven át csapatkapitány volt, sőt 1980-ban országos ezüstérmesek lettek. Az idők során még Viorel Florea, Kulcsár László és Virgil Boţan is edzte a csapatot. 1969-ben országos junior válogatott, 1970 és 1971 között ifjúsági válogatott, majd 1971-től a felnőtt válogatott tagja is volt, amellyel részt vett a hollandiai világbajnokságon, ahol Románia bronzérmes lett. Az aktív sportpályafutást 1980-ban hagyta abba, majd idővel edzőként kamatoztatta tudását, több egykori tanítványa a B és az A osztályban is megállta a helyét – említette meg Szöllősi, majd a fent említett Lungu Juditról érdeklődve ezt válaszolta:

– A Lungu Judit édesanyja édestestvér volt édesanyámmal, de ugyanakkor a Judit édesapja, János is édestestvér volt édesapámmal, azaz a két fiútestvér két lánytestvért vett el. Egyébként Judit is kézilabdázott a hatvanas években az egykori Mureşul csapatában, és még azt az időszakot is elkapta, amikor nagy pályán, 11-11 ellen játszottak. Sőt neki van egy testvére, Fülöp Szöllősi Erzsébet, aki egykoron a helyi Mureşul kézilabdacsapatának és a román válogatottnak volt kapusa ugyancsak a ’60-as években – fejezte be a Szöllősi-családfa bemutatását Szöllősi László, aki feleségével a közelgő 50. házassági évfordulójukra készül. Mi több, 70 évesen alkalomadtán még kispályázik is a helyi magyar újságírók MÚRE PRESSing-csapatában!