Többdimenziós muzsika

1900-ban ugyanabban a hónapban született két álmodozó. Az egyik az égen járt, a másik meg egy minden képzeletet felülmúló képrögzítést eszelt ki, és közben muzsikált. Mindkét név világhírű. A nevek kezdőbetűi ábécésorrendben: A, D, E, G, S. Ebből a feladványból kellene megfejteni a két híresség nevét.

Talán nem nehéz kitalálni, hogy Gábor Dénesről és Antoine de Saint-Exupéryről van szó. Előbbi az említett év június 5-én, a másik meg 29-én született.

Gábor Dénes szerencsésnek mondhatta magát, mert olyan családba született, ahol a tanulás mellett a művészetet is nagy becsben tartották. Édesapja rendkívüli mesékkel szórakoztatta gyermekeit, mert Edisonról mesélt és Verne-regényeket olvasott fiainak. Nagyon korán kiderült Dénes rendkívüli műszaki képessége, de azért a gondos szülők vigyáztak arra, hogy humán téren is művelődjön. A felfogadott nevelőnőktől még gyerekkorában megtanult németül, angolul és franciául is.

A családapa fontosnak tartotta a gyerekek emlékezőképességének fejlesztését is, ezért tekintélyes jutalmat tűzött ki annak a gyerekének, aki megtanul kívülről egy 430 soros, Schiller által írt verset. A pályázatot Dénes nyerte meg. Máskor meg műfordítói feladatokat ajánlott a fiúknak, és azok esetében is Dénes bizonyult sikeresebbnek.

A testi-lelki harmónia megteremtésének lényeges része volt a sport és a zene is. Dénes vívott és korcsolyázott. Kitartásának köszönhetően tizenéves korában ő volt a legjobb futó és magasugró is az osztályban, de a teniszpályán is megállta a helyét.

A harmonikus emberi nevelésben természetesen a zongora is helyet kapott. Tanára hamar észrevette, hogy hangszeres képességeinél sokkal sikeresebb énekben. És milyen csodálatos az élet ösvénye: Dénes éppen énektudásának köszönhette élete szerelmét! Angliában tagja volt az Amateur Dramatic Society műkedvelő csoportnak, amely operetteket adott elő. Itt ismerte meg jobban egyik munkatársát. Az operettek közös éneklése közös életúttá nőtte ki magát. A két mérnök, Gábor Dénes és Marjorie Louise Butler 1936-ban házasodott össze. Ismerősei csodálták zenei memóriáját, kitűnő stílusismeretét és előadóképességét.

Visszakanyarodva egy kissé Dénes gyerekkorához, külön érdekességnek számít, hogy a tízéves kisfiú már szabadalmaztatta egyik találmányát, az aeroplan körhintát. Álmodozó gyerek volt. Képzeletben már az égen repült, és ezt próbálta gyerek tudós eszével valóra váltani. 1910. október 8-án szabadalmaztatta találmányát, melynek lényege, hogy egy tengely körül kis repülőgépek forognak; a „repülőgépek” a tengelyhez szilárdan, egymáshoz rugalmasan kapcsolódnak, a körforgás hatására a centrifugális és a szárnyakra ható felhajtóerő emeli magasba a kis repülőket.

És ahogy az aeroplan kis repülői fölszálltak a levegőbe, a játékos gyerekből úgy lett zseniális mérnök és feltaláló. Általában úgy szokott lenni a világon, hogy egyik találmányból következik egy másik. Gábor Dénes esetében ez másképp volt. Ő 1947-ben megálmodta leghíresebb találmányát, a hologramot, még azelőtt, hogy azt létre tudta volna hozni, ugyanis a hologram létrejöttéhez szüksége volt lézerfényre, de a lézert csak 1960-ban találták fel. A hologram (holos = teljes, grapho = kép, teljes kép) rendkívül érdekes képalkotási mód, már a neve is jelzi, hogy teljes térhatású képet rögzít az adott tárgyról, sőt, ha a képből véletlenül lecsípünk egy kicsit, attól még a megmaradt részekből visszahozható az elveszett információ.

Miután bebizonyosodott, hogy a holográfia hasznos találmány, 1971-ben Gábor Dénes megkapta a fizikai Nobel-díjat.

Gábor Dénes rendkívül ötletes mérnök volt, hatvannál több szabadalmát rögzítették, melyek közül több is az elektronmikroszkóphoz és a képernyőkhöz kötődik. A hologram mellett a televíziózás történetébe is beírta a nevét a képernyők fejlesztésével, sőt az 1940-es években munkaadója azt a feladatot bízta rá, hogy dolgozza ki a többdimenziós zenei hangzást. Ha már foglalkozott a képalkotással, akkor ne hagyja lemaradni a különlegességeket rejtő hangtechnikát se.

A tudósoknak rendkívüli kérdéseket kell megválaszolniuk. A tudomány élenjárói sokkal inkább előre látnak a tudományos jövőbe, mint az átlagember, így sokkal több az aggodalmuk is. Gábor Dénes is küzdött az eléje vetülő holografikus jövőképekkel. „Három nagy veszéllyel kell szembenéznie a civilizációnknak. Az első a nukleáris háború pusztítása, a második a túlnépesedés fenyegetése, a harmadik a tétlen kényelem kora.” Számunkra is ismerős mindhárom probléma, de a legkomikusabb – s talán a legveszélyesebb is – a kényelem, a passzivitás elhatalmasodása.

Ellentétbe állítva az embert a természettel, érdekes Gábor Dénes megállapítása: „Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie.” Az ember kezébe adatott tudás félelmetes hatalommá nőtte ki magát, így nem csoda, ha az embernek önmagával kell megküzdenie, hogy helyesen használja e hatalmat.

A neves tudóst 1974-ben súlyos agyvérzés érte, a betegséggel felvette ugyan a harcot, de az nem tudományos érvekkel hadakozott, és 1979. február 9-én végérvényesen pontot tett a tudományos álmok végére.

Szilágyi Mihály