TIMÁR EMŐKE OLGA és TIMÁR ZSOLT ANDRÁS
„Csak testünk porlik, lelkünk most is él,
azt nem borítja föld és szemfödél.
A fényes útról tündöklőn ragyog,
akár a nap s a nyájas csillagok.”
(Vitéz Somogyvári Gyula)
Siratjuk őket, akiket nagyon szeretünk, akiket soha el nem feledünk. Becsukjuk a szemünk, s látjuk arcukat, ha csend van, halljuk hangjukat. Velünk álmodunk, s érezzük, hogy lelkünkben az emlék fáj. Bennünk él egy meleg tekintet, egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Óvjuk, őrizzük emléküket…
Lelkünk soha el nem múló fájdalmával emlékezünk április 16-án,
TIMÁR EMŐKE OLGA (szül. Pánczél)
volt nyárádszeredai tanárnő halálának 3. évfordulóján, valamint 2007. április 15-ére drága gyermekünk,
TIMÁR ZSOLT ANDRÁS
gépészmérnök halálának 17. évfordulóján. Szeretetünk, amíg élünk, szívünkben él.
Akik ismerték és szerették őket, gondoljanak rájuk kegyelettel, és szenteljenek egy percet drága emléküknek. Emlékük legyen áldott, nyugalmuk csendes!
Szeretteik Nyárádszeredából, Marosvásárhelyről, Magyarországról, Régenből.
Szeretettel emlékező férjed és édesapa.
(22698-I)
