Az őszi lomb csodája Toldit ragyogtatja fel emlékeimből.
Régi szekérút a Somostetőn
Az őszi lomb csodája Toldit ragyogtatja fel emlékeimből.
„Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele.”
Szerzője 1882. október 22-én költözött az öröklétbe. Zizzenő zenéje elmúlás-előjáték.
„Mi más az életünk, mint előjátékok sorozata ahhoz az ismeretlen énekhez, amelynek első ünnepélyes hangját a halál csendíti meg?” – írta Liszt Ferenc 1854-ben a Les Préludes elé. Ő meg 1811-ben született ezen a napon.
Rá húsz évre látta meg a napvilágot a XX. és talán a XXI. század évente kiosztásra kerülő legnevesebb díjának megálmodója, a dinamit felfedezője, Alfred Nobel.
Október 24-én emlékezünk arra, hogy a természet kalendáriumának „fellapozásához” elengedhetetlen mikroszkóp felfedezője 1632-ben született. „Egész életemen át minden erőmet egyetlen gondolatnak szenteltem. E gondolat egy olyan készüléknek a megszerkesztése volt, amellyel a legparányibb élőlényeket is felismerhetjük” – írta életrajzában Anton van Leeuwenhoek.
1901-ben e napon született az idejekorán, alig 36 évesen tüdővészben elhunyt unitárius pap, aki a Tordai-hasadék alatt, Mészkőn találta meg Rög alatt, mit világ vándoraként keresett.
„A hegy oldalában, a folyó partján, a völgy szájában meghúzódó falu a helyes arányú élet. Hegyek, erdők, rétek, szántóföldek, levegő, levegő s házak, emberek. Együtt van mind, aki ismerheti egymást és együtt élnek mind a föld hátán, az Isten tenyerén. Művészet, tudomány fejlődhetik köztük. De a föld emlőjéről soha le nem szakítják magukat. Túrják a földet és vetik a magot. Érzik a növekedést. Élik a mindenség életét” – vallotta Balázs Ferenc.
Őszi csodákat les az 1941-ben Házsongárdba költözött Reményik Sándor:
„S e nekem-láthatatlan tündér-őszben
Eljönnek hozzám az őszi csodák:
Másodszor borulnak tündér-virágba
S hoznak pici, fanyar, fura gyümölcsöt
Az almafák.”
És sorjáznak új-régi csodák, nyelvgyöngyszemek a múltból: arany pármen, batul, béli piros, borízű, borsos, bőr, cigány, kormos, darás, erdélyi fűszeres, leánycsecsű, esperes, fejedelmi muskotály, feleki ordas, galambka, gusztáv, gyógyi csíkos, gyöngyös, kálvil, kurtaszárú, kőrösbányai, márványos, pónyik, orbai, marosszéki páris, piros bíbornok, pogácsa, rubin, sáromberki, selyem, szászpap, szentiványi, székely zöld, tatrosmenti, tányér, téli fehér kálvin, törökbálint, tordai, úri, vaj, várfalvi, viaszos renet, zentelki, zörgő. Mind-mind almafajták nevei. Nagy-Tóth Ferenc Régi erdélyi almákjában olvasni róluk.
De a csengő almáról nem. Igaz ugyan, Elek apó egyik meséjében szó esik szóló szőlőről, mosolygó almáról, csengő barackról, de a csengő alma csak a Trébely csodája.
Még elemista koromban – van annak ötven éve is –, nagyapámat egyik ismerőse családostul szívélyeskedte fel a Trébely hátsó fertályába, és ott magunk szedtük szakajtókosarakba az almát egyenest a fáról.
– Hallottál-e már csengő almát? – kérdezte tőlem az öreg kertész, s már töltötte is a vékányi érett almát egyik szakajtóból a másikba. Az enyhén egymásra ütő almák halk csengő hangot hallatnak. Azt az ütődött almát a kertész megtartotta magának, hisz tavaszig nem lehet már tárolni. Egy vékányi almát egy csodáért! A csengő alma csodájáért.
Kívánom, legyen benne része sok-sok csodára váró gyereknek s gyerekszívű felnőttnek egyaránt. De nézve a Két szőlő köze új telkein a szedetlen fáikat, bizony belefacsarodik a szívem a felismerésbe: ezeknek a fáknak sosem volt kertészük.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
