A természet kalendáriuma XLIX.

Valahol egy messzi ösvényen apró termetű, fekete legényke lépeget felénk mezítláb.

Pónyikalma-csemete

Valahol egy messzi ösvényen apró termetű, fekete legényke lépeget felénk mezítláb. Korsó a kezében és vadon nőtt gyöngyvirág a kalapjában – ezekkel a sorokkal indította útjára 1970-ben Tamási Gáspár emlékezését Kányádi Sándor. Hét évre rá diákjaimmal kerestem meg az öreg székelyt a farkaslaki portán.

Én ebben a földi életben háromféle törvényt ismerek. Vannak polgári törvények, katonai törvények s végül a nagy természet törvényei… Ami élőlény, az idővel elpusztul, mert a természet törvényeinél nincsen sem hamis, sem más, ott nincs ügyvéd, nincs tárgyalás, nincs helye fellebbezésnek, lefizetni sem lehet. Próbálja meg valaki megakadályozni, hogy tavasszal a fák rügyezzenek, vagy a virágok nyíljanak, a fű kinőjön, gyermek szülessék s az ember ne haljon meg; ősszel a gyümölcs ne érjen, a fák a lombjaikat ne hullassák el s a virágok ne hervadjanak el, télen pedig ne legyen jég és hó. A természet törvényei a legszigorúbbak, mert ezeket megmásítani nem lehet – írta volt Áron öccse a természetről.

Így van ez a gyöngyvirággal is. Ha gondolatban felkapaszkodom a Somostető árkán az állatkert mögé, most üde levelű tölgyek alatt látom a csodát. A fény áttör a csupa zöld lombon, s gyöngyöt csillogtat az árnyékból. Odébb egy hetyke levélpárhalmocskára csüccsent, s onnan integet gyöngysorával. A nagy tócsa alatt, ahol gyermekkoromban még rókakölyköt is láttam belelábalni a sekélybe, ebihalat nézett jó falatnak, no, ott nőnek a legszebb vad gyöngyvirágok a környéken. Ha ismered az erdőt, erdőnket, megtalálod. Vadon nőtt gyöngyvirágot fényképeztem minap is. Egész tengert.

A vázában aztán illattá omlik szüziességük így, anyák napja után még pár napig. Aztán, a természet törvényének engedve elhervadnak. A társaiknak, ha kis szerencséjük volt, megporzódtak, s majd nyár végén korallszínű bogyóikkal figyelmeztetnek. Mérgező vagyok, nyugton hagyj!

Felséges szép Királyleány, virágom,

Nincs mit köszönnöd, szívesen tevém.

Érted jöttem a pokol fenekére,

Érted meg is halnék szívesen én.

Valahol messze, valamikor régen,

Holdfénybe jártál selyemfüvű réten,

Szegény pásztorfiú nyája arra jára,

Ránézett a pásztorfiú a hold orcájára.

A hold orcájáról a te szemeidbe,

Megvakult a fényességtől abba a szent percbe.

Azóta nincs a szívének egy pihenő napja,

Régi mese, bolond rege, mit hallgatnál rajta?

Makkai Sándor még 1927-ben írt volt egy énekes mesejátékot Gyöngyvirág címmel. Az Ördögszekér, a Sárga vihar, a Holttenger írójáról, a tekintetes erdélyi református püspökről ki hitte volna. S ki emlékezik rá? Éppen május 13-án született 1890-ben Nagyenyeden.

E gyöngyvirágok mellé hoztam neked még egy szálat, Dsida Jenőét.

Nedves a pillám,

mint gyöngyvirág esti levele.

Zsongó-dongó szél suhan

s illatod érkezik vele.

Édes, erjedt pusztulás,

súlyos pókhálók, sűrű szálak,

sebekre gyanta, vatta, gyom...

Már lefekszem, mert nem talállak.

Az 1907 májusában született fiatal költő Bujdosás és keresés versében ugyanarról szól, mint az öreg Nyikó menti székely. Virágzás és lomhullás, születés és hervadás, májusi virágillatok tánca és szeptemberi gyümölcsök nehezülő szaga – elválaszthatatlanok.

Gyöngyvirágtól lombhullásig. Az Ifjúsági moziban láttam, valamikor ’60 táján. Homoki Nagy István 1953-as filmje méltán kapott Nagydíjat Velencében.

Pusztán futunk. Néztél-e hátra,

messze-maradó kerti fákra?

Sokat ültettünk és szerettünk,

gyümölcséből egynek sem ettünk.

Álmodtunk róla csodaszépet,

Dédelgettük a csemetéket.

Álltunk viráguk dísze mellett –

Dobbantott a sors: menni kellett.

A Maros mellől útrakeltünk,

hegy alatt elmaradt a kertünk.

Kolozsvárt elmaradt a Hója,

másnak hull majd anyám diója.

A besztercei szilva kékje

más asztalának lesz az éke,

másé vajkörte, pónyik-alma,

mienk a sors gyümölcs-tilalma.

A fákról írta ezt Áprily Lajos. Ő otthagyta kertjét, fáit. Én most éppen pónyikalma-csemetémet dédelgetem a teraszomon. Állítólag oltóvesszeje a református temető cinterme mögött strázsáló Bolyai Farkas pónyikfájától van. Kibírta a telet, s most, íme, fényre tör. Még nem virágzik. Idén csak zöldül, s növöget. Még csak ígéret. Gyümölcséből majd adok Neked.

Ezzel búcsúzom az idei gyöngyvirágok illatával s holnapi pónyikalmák ízígéretével.

Meg egy jó tanáccsal:

Szervác, Pongrác, Bonifác,

mind a fagyosszentek,

hogy a szőlő el ne fagyjon,

füstöljenek kendtek!

Kelt 2013-ban, május 11-én, az utolsó fagyosszentek előtt egy nappal. 

 Maradok kiváló tisztelettel: